Kuba 2018
4. rész - Cienfuegos, El Nicho

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.23.

            Reggeli után elhelyeztük a szállásunkon az ajándék szappant és tollakat az ágyon egy kis üzenettel, reméljük mindenhol megtalálják és örülnek neki.
            Hátizsákkal elindultunk a Viazul buszhoz, reménykedtünk, hogy előre váltott jegy nélkül is felférünk. Playa Largán nincs állomás, ahol érvényesíteni lehetne a jegyet, ezért aki előre megvásárolta, hogy ha már tele érkezik a busz, előfordulhat, hogy fel sem fér. Ha viszont van hely, a sorrend a következő: először a jeggyel rendelkezők szállnak fel, utána mindenki más, érkezési sorrendben. Szerencsére pontosan annyi hely volt, amennyien várakoztunk, mindenki eljutott Cienfuegosba vagy Trinidadba. A taxi collectivo hiénák a megálló körül köröztek, velük is elértük volna a célállomást, csak kicsit drágábban: a busz 7 CUC, a taxi 10, és nem engedett alkudni semennyit sem.
            Utazók között szerencsére az angol az elsődleges nyelv, a megállóban egy angol pasi, egy barcelonai nő várokozott, velük is angolul beszéltünk, egy olasz párocskának meg a barcelonai nő fordított a spanyolt olaszosítva. Az utazás előhozza az emberekből a jót: a segítőkészséget, a kedvességet, a törődést. 
            Cienfuegos teljesen más, mint Havanna. A belváros tele van boltokkal, szuvenír shopokkal, egy hangulatos sétáló utca vezet a főtérre, ahol a látnivalók vannak: a kormányhivatal épülete, a templom, a színház. A téren fák árnyékában padokon lehet pihenni, a sok telefonozós embert látva rájöttünk, hogy wifi is fellelhető. A Palacio Ferrerbe fel lehet menni, remek kilátás nyílik a toronyból az egész városra. Végigsétáltunk a pálmafás Malecónon Punta Gordáig, aki nem szeret gyalogolni, ezt a távot lovaskocsival is megteheti.
            Punta Gorda épületei megint más világ, öt csillagos szállodák és luxus házak váltják egymást, lepukkantságnak nyoma nincs. A Palacio Valle olyan stílusú, mint Sintra Portugáliában, ráadásul ingyenes a belépés, mindenképp megnézendő.
            Éhenhalás ellen szereztünk szendvicset 1 és kávét 0.25 CUC- ért, annyi helyi volt ott, hogy nem értettük hogy kerülnek egyáltalán a környékre.
            Az El bulevar sétálóutcán van több olyan bár is, ahol az emeleten ki lehet ülni a teraszra, onnan lehet szemlélni az utcát a magasból egy finom koktél kíséretében. Természetesen kipróbáltuk.
            Cienfuegost egy délután alatt ki lehet pipálni. Nincs semmi kihagyhatatlan látnivalója, mégis megér egy nézelődést, hogy ilyen is van, ez is Kuba, más és mégis beleillik a képbe.
            Csak egy éjszakát alszunk itt, a szállásadóink nagyon segítőkészek, elmondták mit érdemes megnézni, hogy  kell odajutni. A szobánk a ház hátsó udvarában van egy emeleten, egy apró csigalépcsőn lehet feljutni. Hihetetlen, hogy kerülhet egy ekkora szoba 1000 Ft-ba éjszakánként, amikor minden van, még konyha és hűtő is. Azzal nyitottunk, hogy beszélünk-e spanyolul, mondtam, hogy un poquito, de olyan szépen mondott mindent, hogy teljesen értettem és még a két irányú kommunikáció is ment, én is beszéltem. Este volt valami amire rávágtam hogy no entiendo, aztán átváltott angolra :D Tudtam volna ezt az elején, nem erőlködök ennyire :)

2018.03.24.

            A szokásos nagy adag házi reggeli után a Cubanacan által szervezett túra volt a program az El Nicho vízeséshez. Az idegenvezetőnk a cienfuegosi orvosi egyetemen volt angol tanár 12 évig, németet is beszél és mivel német volt a csapat nagyobbik része, már ezt a nyelvtudásunkat is feleleveníthettük. Másfél óra volt az út a vízesésig, közben sok érdekes dolgot mesélt Kubáról:

• Házat bérelni egy hónapban 20 CUC, venni kb. 45000 CUC (1CUC=1USD)
• A mezőgazdaságban mindenki eldöntheti, hogy saját maga termeli a dolgokat, és akkor azt termeszt amit akar (casava, édesburgonya, banán, kukorica, bab), de nem kap az államtól semmi támogatást, vagy mindent támogat az állam, kapnak házat, azt termel amit ők mondanak, és 20 évig nem változtathat
• Az orvosi fizetés 24 CUC egy hónapban, amikor elvégzik az egyetemet, kötelezően 2 évet külföldön kell dolgozni (Venezuela, Brazília, Nicaragua stb.) Ha visszajönnek, kapnak házat de szintén 20 évig kell az államnak dolgozni (70%-uk vissza sem jön külföldről)
• Áprilisban lesz választás, Raul Castro már 84 éves és beteg, ezért valószínűleg mást fognak választani helyette. Csak a vezetőség választ, az embereknek nincs beleszólása. Szerinte a következő kormány el fogja törölni a CUC/CUP kettős rendszert
• Cienfuegos mellett van egy cementgyár, az ott dolgozók fizetése 700 CUP + 50  CUC, a gyár mellett kapnak házat, az ő élettartamuk a legrövidebb, mert nagy a légszennyezettség a területen
• Narancsot termel egy izraeli befektető a dombvidéken, de senki nem eszik belőle, kozmetikum készítésére használják
• A paradicsom helyben termelve 1 kg 2-5 CUP, Cienfuegosban már 15, messzebb 25
• Az Irma hurrikán tavaly minden kávé és banán ültetvényt elpusztított. A kávét novemberben szokták szüretelni, ezért nagy volt a veszteség. Mostanra már növekednek az új növények.

            A vízesést egy fél órás gyaloglással értük el, a növényzet teljesen más volt a hegyekben, mint a síkabb vidékeken: óriási fák liánokkal, orchideákkal, hibiszkusszal, igazi dzsungel. Az első vízesés megtekintése után elértünk a másodikhoz, ahol egy órás szabadidő volt a fürdésre. Volt néhány bátor ember, aki teljesen belemerült, mi inkább csak térdig pancsoltunk a maximum 15 fokos vízben. Aki a környéken jár, szintén kihagyhatatlan látnivaló.
            Lefelé jövet ebédeltünk a dzsungel közepén lévő étteremben: friss, jó fűszeres csirke, babos rizs, saláta, sütőtök, puding, kávé 5 CUC-ért.
            Délután 4-kor indul Viazul busz Trinidadba, szereztünk rá az állomason jegyet és elbúcsúztunk Cienfuegos-tól. Állítólag olyan is szokott lenni, hogy a túra végén nem hoznak vissza Cienfuegosba, hanem tovább szállítanak Trinidadba, de nekünk erre nem volt lehetőségünk.