​             A koronavírus rendesen keresztbe tett a tavaszi Toszkána tervünknek, de ahogy lehetett, rögtön szerveztünk egy külföldi utat. Az őszi utazás érthető okok miatt elmaradt egy újszülöttel, már nagyon utazni kellett valahova. A cél az volt, hogy Törpivel egy nem túl sok órára lévő autós nyaralást csináljunk, amivel már közel 10 hónaposan is szokhatja a család tempóját. Nyilván elég sokat kellett változtatni a stíluson, nem lehetett úgy menni, mint Marokkóba: 10 napra egy 5 kg-os hátizsákkal, amiben benne van a tükörreflexes gép is. Jól teleraktuk a kicsi kocsit utazóággyal, babakocsival meg hasonló dolgokkal, és célba vettük az egyik legközelebbi tengerpartot (már szörnyen pálmafa hiányom volt). Irány Portoroz! 

1. Nap: Ocean Orchids, Portoroz

Ocean Orchids

             A határ környékén már muszáj volt megállni, az örökmozgó kiscsajszi elég nehezen viselte a több órányi leszíjazást, több dugóba is belefutottunk. Az Ocean Orchids egy orchideafarm, sok szép orchideát gondoznak, amiket meg is lehet vásárolni. A trópusi kert 5 euróért látogatható, amiért kapsz egy 2,5 eurós kupont. Le lehet vásárolni a boltban, szerencsére volt hűtőmágnesük is :) Az üvegházban mindenféle orchidea és sok más faj is látható, mindenképp megér egy gyors kitérőt az autópályáról. A növények közt lóg egy babahinta (mi más), tiszta Bali életérzés volt Emmának. Szereti, ha valami simogatja az arcát, a növények levelei is tetszettek neki.
Innentől Portorozig nagyrészt aludt cukikám, mindenki sikeresen túlélte az elsó hosszú autóutat, ami nem csak Budapest-Miskolc távolság volt.

Portoroz

             Nem nagy keresés előzte meg a szállásfoglalást, a Hotel Vile Park még beleesett a babakompatibilis, de nem túl horror kategóriába. A helyszínen közölték, hogy túlfoglalás volt és a 3 csillagos szállodánk helyett máshova kerülünk, az 5 csillagos Grand Hotel Bernardinba, és nem kell kifizetnünk a különbözetet. Elég pesszimista szívrohammal teli 10 perc következett, nem nagyon akartam elhinni a helyzetet egészen addig, amíg meg nem kaptuk a kulcsokat. Szerencsére a beltéren kötelező maszk eltakarta a vigyort az arcomon, amikor a recepciós csajszi elsorolta, hogy tengerre néző szobát kapunk, a hotelnek saját strandja van ami tartalmazza a napernyő használatot, wellness részleg a 10. emeleten, svédasztalos reggeli a 9.-en. Már a hotel előtere is úgy nézett ki, hogy rögtön alulöltözöttnek éreztem magam. Mondtam Emmának, hogy jól nézzen szét, nem gyakran fogunk járni ilyen helyen, pláne nem 6 napon keresztül. Első nyaralásnak nem is rossz, kár, hogy semmire nem fog emlékezni, de majd elmondhatjuk neki, hogy már volt 5 csillagos szállodában.
A szobánknak (mint egyébként a szálloda összes szobájának) csodaszép kilátása volt a tengerre, berendezkedés után az erkélyről megnéztük a naplementét. Este még kicsit sétáltunk a környéken, cukikámnak nem jött össze a szokott időben lefekvés, miután az autóban sokat aludt. Ami kicsit negatívum volt, hogy babakádat nem tudtak adni, de már egész jól megy a közös zuhanyzás is.

2. Nap: Piran, Portoroz

             Szerencsére az eredeti foglalásban is befizettünk reggelire, ezért itt is kaptunk, és nem ám csak egy adag sonkát, mint ami járt volna, hanem igazi wellness hoteles svédasztal volt. Így lehet igazán spórolni a kajával, nem volt 3000 Ft amit a reggeliért fizettünk, és annyi croissant, palacsintát, rántottát, bacont, sült zöldségeket, sajtot, sonkát, joghurtot, tonhalat, bacont ettünk, hogy egész nap már csak egy jegeskávét tudtunk inni. A vírus miatt úgy zajlott a svédasztal, hogy ahol szedni kellett volna, ott mondani kellett, hogy mit kérünk ,és ők kiszedték, vagy eleve kistányérokra ki voltak készítve az adagok. Azt hiszem összesen 8 tányérból ettem. A kávé és italautomata gombját ugyanúgy mindenki megfogdossa egymás után, de ez már részletkérdés. Emma is kapott etetőszéket és szanaszét koszoltuk a vörös szőnyeget palacsinta és sajt darabokkal. Emmába nem sok jutott, a padlóra sokkal inkább. A tömeget is próbálták elosztani, mi a 7-8 óra közti időtartamot kaptuk a reggelire. Kérdezték, hogy túl korán van-e, de mondtuk, hogy bébikével úgyis korán kelünk. Valóban így volt, a 3/4 6-os ébresztő után még futottunk is a parton evés előtt.
             Reggeli után nem nagyon tudtunk megmozdulni, de azért elsétáltunk az összesen 2 km-re lévő Piran óvárosába. Még a nagy meleg és tömeg előtt megnéztük a mediterrán hangulatú keskeny sikátorokat, színes zsalugáteres házakat. A macskakő és az olcsó babakocsi nem túl jó kombináció, de altatásra megfelelt. A kávészünetünket egy tengeri kilátással rendelkező kávézóban töltöttük, Emma rögtön megérezte, hogy a szülei pihenni akarnak és azonnal felébredt, de lefoglalta a sok ember, aki elsétált körülöttünk.

             A séta után megpróbáltunk wellnesselni, nem tudom mit gondoltunk, nyilván a medence zárva volt a vírus miatt.
             A tengerparti napernyőket mire lejutottunk a partra már elfoglalták, de úgyis sokkal érdekesebb volt kigyomlálni a füvet és kitisztítani a lefolyókat, nem lehet egyhelyben ülni egy percet sem. A tenger kicsit hűvös volt, de Emmának nagyon tetszett a sós víz, mivel eddig csak sómentes ételeket evett, csak úgy lapátolta a szájába a kezével a vizet.

3. Nap: Predjama, Postolja, Skocjan 3. túra

             Felhős és esős napot ígért az internet, ezért kirándulást szavaztunk meg. Predjama várához még nyitás előtt értünk, de egyébként sem voltak sehol sem sokan. Emmának tetszik az egész napos történés, a várban kicsit furán nézett a volt kínzókamrában a hangok miatt, de érdeklődve figyelte, hova megyünk folyamatosan. Kombinált jegyet vettünk a barlangba és a várba, 2 óránál érdemes többet hagyni a kettő közt, jó lett volna még a környéken sétálni.

             Postojnában is alig volt néhány autó, az óriási parkolóban egyetlen busz sem állt. Felöltöztünk meleg ruhába, felkészülve a benti 10 fokra, egy kisvonat bevitt minket a hegy gyomrába. Cukika a friss és hideg levegőre azonnal beverte a szundit. Pedig nem kellett volna az idegenvezetőnek sípot fújnia, hogy halljuk a visszhangot, ha Emma rázendít, az elijesztette volna az összes denevért és barlangi vakgőtét. Lehet, hogy már régen jártam Aggteleken, lenyűgöző volt a barlang. Miután átfagytunk, a túra után ettünk egy krémest, sunyikám azt persze megette volna, egyébként csak fénnyel hajlandó táplálkozni mostanában.

             Még volt időnk Skocjanba is elmenni, ahol 3 utat lehet megnézni. Kettő vezet a hegy belsején át a folyó mentén, ezek vezetett túrák, fél 4-kor indul az utolsó, ezt sajnos lekéstük. A harmadik viszont a dolomit szélén halad és meg lehet nézni a szurdokot, ez kevesebb, mint egy óra alatt lesétálható. A faluk nem túl izgalmasak, kicsit lepusztultak, ahol áthalad az útvonal, de a kilátópontok mesések. Ahhoz képest, hogy gyerekkel utazunk, nem nagyon csökkent az aktivitásunk, Emmát is az köti le a legjobban, ha valami történik körülötte. Egy nap látott várat, barlangot, erdőt, este még egy tengeri vihart is megfigyelhetett az erkélyről, ennyi izgalom után könnyen ment a 8 órai alvás.

4. Nap: Vintgar-szurdok, Bled

           Amikor ketten jártunk pár éve Bledben áprilisban, még nem nyitották ki a szurdokot, ezért régóta tervben volt, hogy valamikor bepótoljuk. Most szerencsére meg is tudtuk látogatni, majdnem 2 óra út a tengerpartról, Emma alvásidejében utaztunk. A vírus miatt csak egy irányban lehet közlekedni, visszafelé egy rövidebb de meredekebb erdei út és egy hosszabb de laposabb erdei és mezei út közül lehet választani. A türkiz színű víz pont olyan gyönyörű volt, mint amiket képen láttam előtte, a vízeséseket Emma is figyelemmel kísérte. A hosszabb visszautat választottuk, a fenyőerdő is hangulatos volt, de a réteken is csodás kilátás nyílt a völgyre. Néztünk teheneket, kecskéket, szegény Budapesten született gyerek legalább nem csak az állatkertben fog ilyeneket látni.

             Bledben szerettünk volna kicsit sétálni és megpihenni, de Törpi valahogy nem nagyon akart együttműködni. Egy kávét és krémest még engedélyezett, közben figyelte a verebeket, de aztán hiába gyűjtötte össze a szökőkút összes sugarát és kavicsát, nyafi lett és csak a kocsiban tudott elaludni. Így is 6 körül értünk a szállásra, nem unatkoztunk egy percet sem.

5. Nap: Portoroz, Koper

             A délelőttöt fürdéssel töltöttük, jutott napernyő is, persze kispocok nem igazán értette miért kéne az árnyékban maradni. Láttunk medúzát, elég passzívnak tűnt, csak lassan sodródott és változtatott alakot. Menő homokozója van a hotelnek, de egyelőre nem nagyon tudunk mit kezdeni vele a kóstoláson kívül, a kavicsos tengerpart is roppant ízletesnek bizonyult. Két alvást is nyugodt kávézással tölthettünk, nem kellett 2 perc után elszaladni.
             Délután a 20 percre lévő Koperbe autóztunk. Sétáltunk az igazán mediterrán hangulatú leanderekkel és pálmafákkal szegélyezett kikötőben, ettünk egy óriási adag fagyit. Ekkor már megint nyűgösödés volt, alvásidő következett volna, de valahogy nehezen megy az elalvás. Még az óvárosba is elsétáltunk, mire leértünk, akkorra sikerült álomba merülni. Az óvárosa Pirannak sokkal szebb és hangulatosabb, itt a házak is romosabbak, nincs annyi kávézó, üzlet, hangulatos sétálóutca. A majdnem egy hét alatt először sikerült csendben nyugodtan leülni egy étterembe enni egy kis tintahalat, ha már tengernél járunk. Pár évig most tuti nem a gasztronómiáért utazunk kisgyerekkel, aztán remélem ő is annyira megszeret enni, mint mi.

6. Nap: Skocjan barlang 1. túra, hazaút

             Elfogyasztottuk utolsó svédasztalos reggelinket, mondtuk Emmának, hogy búcsúzzon el a tengertől. Reméljük, élete során még sokszor fognak találkozni. Terveink szerint a szülinapján is, vagy legalábbis utazni fogunk, ahova éppen lehet.
             Hazafelé még teljesítettük a Skocjan barlang 1.túráját. A második éppen le van zárva, de szimpinek tűnt az is, egyszer majd azt is megcsináljuk. 500 lépcső vezet a hegy belsejébe, ahol a Reka folyó a felszínről a barlangba tör, létrehozva egy üreget, majd 300 lépcsőn lehet újra feljutni. Nyáron alacsony a vízszintje a folyónak, tavasszal vagy ősszel lehet az igazi, amikor még nagyobb erővel áramlik a barlangban, de így is lenyűgöző volt, teljesen más hangulatú a barlang, mint Postoljában. Fotózni sajnos nem lehetett odabent, de a kijárat is pont elég látványos.
             Hazafelé kicsit hosszú volt az út, minden kreativitásomat be kellett vetni, hogy szórakoztassam Emmát, nagyjából sikerült.

Összefoglalás - Utazás gyerekkel

             Mindenki azzal riogatott, hogy most aztán minden megváltozik, gyerekkel nem lehet úgy utazni, pár évig ki lehet hagyni a nyaralást. Emma akkor a legboldogabb, ha vele foglalkozunk, ha egész nap történik valami izgalmas. Nem ettünk és ittunk ott és amikor akartunk, hozzá is kellett alkalmazkodnunk, de nagyon cuki volt egész héten, tudtunk túrázni, fürdeni, várost nézni. Pont abban a korban van, amikor az a legnagyobb program, hogy figyeli az állatokat, járműveket, embereket, ha ez megvan, bárhol jól érzi magát. Szlovénia azért is tökéletes, mert minden nap lehetett másféle program, nem volt unalmas. Ennyi cuccunk még sosem volt, de már most is sejtem, mi az amit legközelebb otthon lehet hagyni. Nagy utazó lesz belőle, már ideje volt elkezdeni :)
Még több kép ITT.

Videó ITT.