2024.12.29. vasárnap

             Idén havazós országnak Szlovéniát szavaztuk meg. Hóval ugyan csak a legmagasabb részeken találkozhatunk a webkamerák alapján, de hóangyalozni, szánkózni, hógolyózni pont elég lesz nekünk.             Az odafelé út teljesen simán ment, 3 pihenőt is beszúrtunk. Az első egy Siófoki sütizés volt, megalapoztuk a hangulatot egy kis cukorral. A gluténmentes sütikhez már hozzászoktunk, de tej nélkül elég fura egy mézes krémes, érezni, hogy valami hiányzik belőle.
             Másodiknak a határ melletti orchidea farmot néztük (Ocean Orchids), nem nagy hely, de nagyon szeretjük, mindenféle trópusi növényt közelről láthatunk, vaníliából különösen sok van. A játszóteret is kipróbálták, télen elég hideg a csúszda, legalább hamar megunják.

             Harmadszorra Ljubljanában a Dezela Okusovban uzsonnáztunk. Bébik nagyjából bele se nyaltak, mi jól laktunk, jó hogy nem miattunk ettünk pont ott…
             Estefelé foglaltuk el a szállást, egy rendes lakóház tetőterét alakították teljes apartmanná. Az ablakból látszódnak a havas hegyek, a falu hangulatos kanyargós alpesi település utcára lógó templommal.
             Nem tudom hányadszorra jövünk már külföldre, de ezúttal is meglepődve észleltük, hogy a boltok bizony vasárnap zárva vannak. Szerencsére a kocsiban elfért a hűtő teljes tartalma és az éttermi maradékokat is ehettük, nem haltunk éhen.
             A szobában két franciaágyunk volt. Kipróbáltuk, hátha a bucik képesek egymással aludni, együtt altattam a kettőt aztán úgy egymásnak dőltek, hogy reggelig egy “Ajaaaaaa!!!” kiáltást sem hallottam. Remélem megmarad ez a jó szokás.

2024.12.30. hétfő

             Cuclikat egyáltalán nem zavarta, hogy már ennyivel nyugatabbra is egy órával később kel fel a nap, óramű pontossággal sötétben is felébredtek fél 7-kor. Megvártuk, mire a világ is befejezi az álmát, így is csupa zúzmarában és ködben indultunk a Vogelre. Odafelé nem láttunk szinte semmit a bohinji tóból, ellepte a pára. Magunkra vettük a sok réteg ruhát, a felfonó felvitt minket 1535 m magasra, ahol a szánkó és kezdő sípályák helyezkedtek el. Fent lehet mindent bérelni, először egy, aztán inkább két szánkót szereztünk. A levegő is meleg volt, de annyira sütött a nap, hogy a 8°C legalább 15-nek érződött, nem győztük hova rakni a rengeteg ruhánkat, volt, aki rövidujjúban volt. Emma túl kicsinek és laposnak vélte a pályát, Emil meg erős fékezésnél is visított, hogy “ne ilyen gyorsan, ne ilyen gyorsan!”. Úgy döntött, hogy inkább padnak használja a szánkót, és rajta ülve csendben figyeli a környezete történéseit. A hófánkot is csak Emma szívlelte, mondjuk a kisebbik törpe szinte elveszett benne, ki sem látott. 2-3 óra után mindenki elfáradt, ittunk kávét/tejet a büfében, aztán lefelé indultunk.

             Megnéztük a kecske szobrot a tónál, ekkor már nyoma sem volt a ködnek. Tavasszal is jártunk már a tónál, de az akkori kékes-zöld színek most barnában és narancssárgában pompáztak. Még rémlett néhány kanyar és az érzés, hogy mennyire bűbájosak ezek az alpesi favacskák. Mondjuk nem laknék mindenhol, az örök árnyék és dér völgyeit nehezen viselném egész télen, annak is örülünk, hogy nem fával kell fűteni.             Utolsó megállónk Lesce városában egy gluténmentes cukrászda volt. Az öt választható sütiből ráböktünk kettőre, nem volt nagy élmény, de legalább úgy tettünk, mintha meg lenne a választás szabadsága.
             Este bolt túra következett, Szlovéniában pár nappal hamarabb indult a gluténmentes kínálat, mint otthon, dupla választékkal, ráadásul olcsóbban.

2024.12. 31. kedd

             Az év utolsó napján is a szánkózás volt a fő tevékenységünk. Nem sikerült egész pontos információkat gyűjtenünk, hol is kéne szánkópályát keresni Kranjska Gora közelében. Ott a hegyen csak sípályák vannak ránézésre is, de Gozd Martuljekben úgy olvastuk más téli sportot is találunk. Meg is lett egy a domboldal hóval és sikló emberekkel, csak egy dolog hiányzott: a szánkó. Se bérlőhely, se felvonó, se büfé, semmi nem volt, csak egy hófedte hegyoldal, egész komoly meredekségű pályával. Nem adtuk fel ilyen könnyen, elgurultunk Kranjska Gorába, ahol pont volt egy sport bolt, beszereztük a felszerelést. Végülis, olcsóbb volt a tegnapinál. Emma megtudta, milyen is minden csúszás után hegyet mászni és felhúzni a szánkót is, de fáradhatatlanul csúszott újra és újra. Emil meg sem próbálta, neki ez túl intenzív tevékenység. Stílusosan most is hozott kaját ebédeltünk, legalább nincs probléma az étterem keresgéléssel.

             Délután a Jasna tóhoz utaztunk, ahol igazi hó fedte a járdákat is, a szerzett szánkóval taxiztuk a bébiket. A folyó mellett hókristályokat csodáltunk, a befagyott tavon végigsétáltunk. A legnagyobb büfében semmi nekünk való ital nem volt, de az oldalsóban szerencsére igen, ezért kávéval és meleg tejjel a kezünkben néztük a havas tájat és a téli fényeket. Emma itt is folytatta a szánkózást a tó oldalán, de egy orra esés elvette a kedvét.

2025.01.01. szerda

             Elsőre 2024-et írtam dátumnak, de valahogy furának tűnt… Sikerült ébren maradni éjfélig, de egy Búék után az oldalunkra fordultunk és inkább rápihentünk az utolsó havas napunkra.
             Soriska Planina szánkópályájához autóztunk, errefelé igazi hó fedte a tájat, az út mentén is szükség volt a jelző botokra. Nem volt világos, miért csak 4 eurót kell fizetni négyőnknek, de nem bántuk egyáltalán. A vásárolt szánkónk arra volt jó, hogy Emil azon napozott, nem jött be neki ez a téma. Béreltünk egy rendes 2 személyes fa szánkót is, mert olyan hosszú, meredek és bukkanós volt a pálya, hogy nem engedtük Emmát egyedül, a végén megállni is tudni kellett. Nagyon bejöttek neki a döccenések, de gyorsan fáradtunk: felmászni a csúszós dombon gyorsan kivette az energiánkat. Az ebédet is a hegyen fogyasztottuk el a napsütésben, készült néhány hóangyalka és tapostunk 30 cm havat is.

             A kocsiban alvás alatt visszamentünk pótcsizmáért a szállásra, legközelebb egy harmadik párat is hozni kell…
             Bledben búcsúztunk az országtól, leparkolni is alig sikerült, annyi ember volt. Hamar nyakba kaptuk a két gyereket, hogy ne vesszenek el. Egy forró ital után még megnéztük a kacsákat, majd visszaigyekeztünk a szállásra.

2025.01.02. csütörtök

             Hazafelé is közbeiktattunk néhány megállót, hogy ne őrüljünk meg a kocsiban. Maribor előtt megálltunk a Mini Zoo Land-ben, kis állatkerthez képest még oroszlánt és krokodilt is láttunk. A krokodil meg se rezzent, el kellett mondani, hogy ez él, csak épp pihen. Etettünk nyuszit, majmot, a kiengedett alpaka puha bundáját közelről is kiporoltuk.  Mariborban majdnem ettünk gluténmentes étteremben, de a facebook hazudott, mert bizony nem volt nyitva. Reggel egy isteni sugallat az agyamba szállt, és a maradék kenyeret megcsináltam szendvicsnek, még szerencse, különben mind éhen haltunk volna...

             Az utat minden nehézség nélkül teljesítettük, bogyókák mostanra képesek ilyen utazást is jól viselni. Emmát kérdeztem, nem hiányzik-e a rengeteg karácsonyi ajándék, de azt mondta egyáltalán nem, sokkal jobb nyaralni és telelni, nyaraljunk mindig.