2022.03.12.
Természetesen nem telhet el egy négy napos hosszúhétvége utazás nélkül, ezért ráböktünk egy olyan helyre, ahova ideális időben indul a repülő: reggel megy, délután jön. Marseille biztos jó hely, van sok croissant, sajt, bagett és tenger, ráadásul még melegebb is van, mint otthon.
A reggel 4:30-as kelés kicsit fájdalmas volt, maki nem nagyon reagált az ébresztésre, de ahogy meghallotta a repülés szót, rögtön kipattant a szeme.
Már teljesen gyakorlottak vagyunk repülésből, Emma mindenre emlékezett és végre nagyon könnyű vele utazni. A következő szint az lesz, hogy neki is egyetlen hátizsáknyi cuccot hozunk: majd ha nem kell pelenka, nem törli fel a földet és nem kell minden napra egy kabát, hajlandó lesz sétálni babakocsi nélkül is nagyobb távolságokat. Mindenki kap egy hátizsákot, annyi dolgot hozhat, amennyi belefér. Ez a terv.
Oltás ellenőrzés semmi nem volt érkezéskor, pedig nem lehet elvileg akármilyen és mennyiségre is van előírás, de senkit nem érdekelt.
Mint kiderült, busszal kellett a vonathoz menni, ami bevisz a belvárosba. Muci mindig nagy ámulattal nézi, hogy ő is szeretne ráülni, külföldön legalább tömegközlekedhet szegény falusi gyerek.
Besétáltunk nagy cuccokkal a városba, a szállást csak később tudtuk elfoglalni. Érkezésünk előtt is és távozásunk után is 18-20 fokos időjárás várható, de hát nyaralunk, ezért nekünk 13 fok jut és szélvihar. A régi kikötőben próbáltuk elütni az időt, ami így is hangulatosnak tűnt, de a lelkünket is kifújta a szél. Betankoltunk óriásszendviccsel, Emma elüldözte a kikötő összes galambját. Bámulatos mennyi ideig képes őket kergetni. Mindig utáltam a repülő patkányokat, de mióta ennyire imádja maki őket, megkedveltem a létezésüket. Kávészünetekben melegedtünk fel az orkán erejű szél után. Elvileg csak úgy lehet beülni helyekre, ha valakinek megvannak az oltásai és 4 hónapon belül kapott emlékeztetőt is, de senkit nem érdekelt sehol sem. A maszk kötelező zárt térben, de a reptéren kívül senki nem hordja.
Annyira szenvedtünk az időjárástól, hogy még nem is fotóztam, azért ez már durva szint. A szállás a kikötőtől nem messze, de erősen a keleties negyedben volt. Van aki az emberek sokféleségével próbált elrettenteni Marseilletől, az ne is jöjjön errefelé, de ha kicsit kevésbé beszűkült valaki látószöge, egy izgalmas európai nagyvárost talál. A lépcsőház erősen lepukkant, de az apartman szépen felújított airbnb lakás. Emma kifáradt a nagy futkározásban, mi is megpihentünk és felmelegedtünk az alvásidőben.
Délutánra enyhült a szél, a cuccoktól megszabadulva könnyebb volt sétálni. A Cours Julien városnegyedben tettünk egy sétát. Nem igazán különült el egymástól az undorító graffiti és a művészi streetart. Emmának tetszett a sok szín, érdekességnek jó, de fél óránál tovább már inkább nyomasztó. Valószínűleg egyszerűen csak megöregedtünk.
Ezután ismét megkerestük a galambokat, szórakoztatóbbak, mint a legizgalmasabb játszótér. Este már nem fújt a szél, de legalább elkezdett szemelni az eső, egy bevásárlással végett vetettünk a napnak. Nem tudtunk ellenállni a sokféle sajtnak, a zöldség és gyümölcs olcsóbb, mint nálunk. Ez nem igaz az éttermekre, még a Burger King is kétszer annyiba kerül.
2022.03.13.
Reggel az egyik csirke bolt előtt elbizonytalanodtam, milyen országban is vagyunk, ledarabolt állatok és ketrecben sorra várakozók egyaránt láthatóak voltak.
Ígéretesebbbek tűnt az időjárás, gyorsan meg is örökítettünk mindent a régi kikötőben. Megcsodáltuk a halárusokat, otthon is kéne belőlük néhány.
Elsétáltunk a Mucemig amit belülről is megnéztünk, azt hiszem sokkal többet vártam tőle. Kifelé ismét szembetalálkoztunk az orkánnal és innentől az egész nap átváltott szenvedéssé. Megpróbáltunk zárt helyekre menekülni, először a Cathédrale La Majorban üldögéltünk, de nyilván nem tudtunk mindhárman egyhelyben maradni.
A Panier negyed sem volt olyan romantikus városrész, mint ahogy előzőleg olvastam. Semmi nem volt nyitva, minden halálra van graffitizve, a szél persze nem segített az életérzés javításában. A következő fagyhalálkor egy plázában melegedtünk, abban reménykedve, hogy Emma legalább beszundít és lepihenünk egy kávé mellé. Kiscsaj úgy döntött, ma nem érdekli a délutáni alvás egyáltalán, pedig délelőtt is halálra futkározta magát, a pocak is tele lett tömve, de még a plázát is háromszor körbeugrálta. Feladtuk és hazametróztunk, alvásnak nyoma sem volt. Vergődtünk kicsit a szálláson, amikor meguntuk elkezdett szakadni az eső. Bevásárolni sem sikerült eljutnunk, futottunk egyet a sarki pizzásig és végleg lemondtunk a napról.
2022. 03. 14.
Reggel végre derült égre ébredtünk, ezért a Parc Longchampban szerettük volna begyűjteni a napsugarakat. Nagyon ügyesen rossz villamosra szálltunk, valahogy minden nap teljesíteni kell a 20ezer lépést. Bevásároltuk a napi nasit: sajtot, mandarint, fánkot, aztán bevetettük magunkat a kertbe. Van ott sok játszótér és sok galamb, remek gyerekfárasztó dolgok, csak egy nyugis kávézó hiányzik nagyon. Megnéztük a Funny Zoo-t ami nagy színes műanyag állatokból áll, csak azt nem értettük, hogyan lehet igazi medve szaguk. A park legnagyobb látványossága a Palais Longchamp, szépséges igazi francia hangulatú vízesés körbe virágos réttel. Jó lett volna hosszasan a fűben feküdni és nem csinálni semmit, de bocika ekkorra már elfáradt és nem akart lépcsőzni sem és úgy egyáltalán semmit sem. Nem is tudom, miért jutott eszembe a hosszas pihenés, ezt a fogalmat örökre elfelejthetjük.
Elbuszoztunk a Vallon des Auffesbe, ami egy igazi mediterrán hangulatú öblöcske. Emma még a buszon beszundított, ezért amint megérkeztünk, beültünk az első és egyetlen étterembe, amit találtunk. Ő már teleette magát mandarinnal és sajttal, ami nagyjából kielégíti a tápanyagdús kaja elvárásaimat, mi meg megérdemeltünk végre egy nyugisabb evést. Nem nagyon válogathattunk, ez volt az egyetlen ami nyitva is volt. Már kívülről is látszott, hogy biztos minden nagyon finom és drága, de azért jóllakni tuti nem fogunk. Csak francia nyelvű étlap volt, ezért ráböktünk valami olyanra, ami nagyjából jónak tűnt, én valami halat választottam és chorizo is volt a nevében, kolbász biztos jó lesz. Kihozták a rendelésünket, megvitattuk, hogy nagyon szép és tényleg ízletes, de azért ha találunk egy pékséget, egy croissant még le fog csusszanni. Próbáltuk lassan kiélvezni az ízeket, nem jó magyar módjára betermelni 2 perc alatt. Már majdnem elfogyasztottuk, amikor kihoztak egy harmadik tányérral és tökéletes angollal elmondták, hogy bocsika, de a szakács eltévesztette és rosszat hoztak ki, de itt a miénk, az meg ingyen volt :D Furcsa is volt, mintha nem azt rendeltük volna, de mivel nem is értettük mi van az étlapra írva pontosan, nem reklamáltunk. Így ketten három adaggal már eléggé tele lettünk, így sem volt olcsó, de megvolt az igazi francia tengerparti étkezés érzés. Az előételt sem számolták fel, az olivabogyó krém meg egy ismeretlen eredetű fehér kence is finom volt. Csak reménykedünk, hogy a nem rendelt étel nem galamb volt, merthogy az is volt az étlapon. Inkább tengeri kütyü textúrája volt, nem madár. Teletömött pocakkal körbesétáltuk az öblöt. Emma a buszon ébredt fel, pont ahol elaludt: észre sem vette, hogy mi közben bekajáltunk és megnéztünk egy helyet is. Hogy ő se halljon éhen, betértünk egy kávézó-palacsintázóba, kompenzálva, hogy mégis kihagytuk az élvezetekből. A karamellás csokifagyis palacsinta elég energiát adott neki az újabb galamb üldözéshez.
Nem volt több tervünk a napra, ezért csak néztük, hogy másfél órán át galambot és buborékot kerget, érdekes módon most nem hiányzott neki a babakocsi. Talált egy galambűző kismotoros spant, együtt fárasztották az állatokat, a kiscsávó nagyapja nem nagyon bírta idegekkel, hogy olyan közel van a tengervíz. Megnéztük mikor indul a városnéző kisvonat, de a 40 perces menetidő valószínűleg sok lett volna a fokozódó szélben. Megvásároltuk az esti eper és croissant adagot, majd lepihentünk a szálláson. 
2022.03.15.
Metróztunk, vonatoztunk, buszoztunk, végül repültünk. Eddig még nem volt negatív tapasztalat a Ryanairrel, de most mindenkit betereltek a kapuhoz, aztán ott álltunk egy órát. Később szállt le a gép amivel mentünk, mint ahogy indulnunk kellett volna, közben tízszer bemondták, hogy 1m távolságtartás ami nyilván teljesíthetetlen volt. Az igen alacsony vérnyomásommal már fontoltam, hogy lefekszem a földre, de valahogy sikerült túlélni. Emma sokkal jobban viselte, Mancs őrjárat megmentett minket.
Valahogy hazakeveredtünk, de ez nem a legjobb kiruccanásunk volt. Marseille nyári időben biztos nagyon hangulatos, a régi kikötőben sétálni, üldögélni napokig lehetne, most kissé a túlélésre hajtottunk.
Videó ITT
