Elérkezett az európai bakancslistánk következő pontja: tulipánvirágzás Hollandiában. Miután Emil is egész nyúzhatóvá vált 6 hónapos korára, alkalmasnak ítéltük a repülésre, hátha nem ordítja végig az egész utat.

2023.03.25.

             A reptéren simán zajlott minden, igyekeztünk minél kevesebb cuccot vinni, hogy 1-1 gyerek is elférjen a kezünkben. 1 feladott bőrönd, 2 hátizsák 7 napra. Az egyik hátizsákban csak játékok voltak szinte, mindenkinek mindenféle szórakoztatás. Gyorsan végigsuhantunk a priority sorban, két gyerekkel jár az ilyesmi. Emil aludt 20 percet a beszállásnál, de a repülőre felszállva már teljesen ébren tűrte a felszállást. Nem engedtek felszállni, csak fél óra késéssel, mert Amszterdamban nagy a szél. Egy ideig rágta a játékait, aztán végre elindultunk. Kicsit féltünk, hogy a nyálban úszó csörgőt a heves rázással a szomszéd csajra repíti, de igyekeztünk ezt mindketten megakadályozni. Az úton is nagyrészt ébren volt, az egész repülő őt szórakoztatta: ha valaki rávigyorog, visszamosolyog, mint egy tejbetök, ezzel a körülöttünk ülőket is lekötöttük. Volt egy kis nyűgösödés, amikor a legfőbb szórakoztató bácsi is elaludt, de legalább az utolsó fél órában Emil is álomba merült. Emmával már semmi bonyodalom nincs, először még tiltakozott az alvás ellen, de mivel délután 1-kor indultunk, ez neki a tökéletes szundi idő. Elfeküdt a székében és hiába ült az ablak mellett, a kilátás helyett inkább csucsukált egy nagyot.
             Felvettük a bőröndöt, megszereztük az autót. Egy egészen másfajta vezetéstechnikai tréning várt minket: Hollandiában minden autós annyira udvarias, hogy a gyalogosok és biciklisek is elvárják, hogy átengedjék őket, ezért a kocsik elé ugranak mindenhol. Az is fura, hogy véletlenül sincs egy kátyú sehol sem, a XVIII. kerület után ez szokatlan. Az autópálya pedig ingyenes, még ilyet!
             Este értünk a szállásra Utigeestbe. Emil addigra már halálra aludta magát a kocsiban. Egyébként se szeret éjszaka aludni, de ez a hét így kifejezetten kimerítőnek ígérkezik számomra.
             A szállásunk annyira csudiszép és annyira nagy, hogy elfogadnám a házunknak is. Egy tó szélén alakítottak ki cölöpházakat saját hajókikötővel, tóra néző nappalival. 6 ágy van + nappali, így könnyen vándorolhatunk éjszaka az ágyakban, csak mint otthon. A gyerekek elalszanak külön, de reggel valahogy mégis mellettük ébredünk. És az a durva, hogy ez volt az egyik legolcsóbb szállás.
             Este elmentünk bevásárolni. Már első ránézésre is azt mondtam, ebben az országban tudnék élni, de az abc-ben derül ki igazán a lényeg: beléptünk és minden irányba gyönyörűséges gyümölcsök, salátaválogatások, millióféle sajt. Még a félkész kaják is olyan jónak és változatosnak tűntek (padlizsános lasagna, tengerikütyüs krémek), itt az is tud egészségesen élni, aki semmit sem foglalkozik a főzéssel. Otthon is annyira drága minden, annyira meg sem rázott minket, hogy minden gyümiből vettünk egy dobozzal.

2023.03.26. Amszterdam

             Az óraátállítás csak abban segített, hogy nem fél 6-kor, hanem fél 7-kor keltünk  a késői fekvés ellenére is. Reggel megpróbáltunk tojást főzni mikróban, mert nem tudtunk tüzet csiholni, nem adtak gyufát, amivel begyújthatnánk a gáztűzhelyet. Ne próbáljátok meg, nem jó ötlet, robban.
             Gyerekbarát programmal indítottunk a Nemo Science Museumban. Azt leszámítva, hogy vasárnap lévén hatalmas volt a tömeg, zseniális egy hely. Kicsiknek és nagyoknak is mindenéle tudományos jelenséget mutatnak meg táblákon is megmagyarázva. A babáknak való óriásbuborékok szintjétől indul egészen a köpenybe öltözős kémiai kísérletekig. Elsőre a Csodák Palotája ugrik be, de annál sokkal érhetőbb, izgalmasabb, nagyobb, több korosztálynak hozzáférhető. Még Emilnek is, aki teljesen odáig volt a sok fénytől, hangtól, mozgástól. Senki nem érti, miért kell egy fél éves gyerekkel bárhova is menni, de neki igazából teljesen mindegy: idejében tudjuk mikor éhes, mikor álmos, tiszta a pelus, ha közel vagyunk hozzá, neki minden jó. Sokkal egyszerűbb emberek közt lenni, ahol a környezet szórakoztatja, nem ugyanazt a csipogó/sípoló/rezgő/csörgő/guruló játékokat látja századszorra is.

             Ezt követően elugrottunk a Decathlonba futóbiciklit szerezni, ez volt a legolcsóbb megoldás, ha nem akarjuk Emmát babakocsiban tologatni. Egyébként az eddigi 2 nap egy nyekkenés nélkül végig sétált mindenhol, de csak ezután jön a kilométer gyűjtés. Komolyan vette, hogy vagy sétál vagy otthon marad, elég nagy lány már. Hoztunk babakocsit is, de remélhetőleg nem kell használni senkinek, Emilt hordozzuk hátizsákként.             A Dam-térnél kegettük a galambokat a délután. Minden, amit megnéznék a városban, nem túl gyerek kompatibilis, ezért most csak egy kis hangulatot szerzünk, de egészen biztos, hogy ketten is visszatérünk. Múzeumok, kávézgatós chill, füves süti majd egyszer.

2023.03.27. Marken, Volendam, Edam

             Amikor felkeltünk, szakadt az eső, fél óra múlva tűzött a nap, majd megint ömlött az eső. A 3 fokban minden réteget magunkra vettünk, majd elindultunk Markenbe. Az úton láttunk a csatornán áthaladó, felhajtható vonatsínt, ahol az áram is megszűnik  a hídon. Láttunk még több vizet kis házikókkal, ahol mindenkinek van egy kocsija és hajója is. A tanyákon csak a hidaknál van kerítés az állatoknak, a víz máshol körülveszi, arra úgysem mennek el. Láttunk sirálymezőket, a kukacokkal teli tanyákat több száz madár lepi el egyszerre.             Markenben megálltunk a központi parkolóban. Sütött a nap, még gondolkodtunk kell-e annyi pulóver. Kivételesen nem fotóztam órákat, de mire a kikötőbe értünk, elkezdett szakadni a jégeső. Ez van, ha utazunk, szétcsap minket a jég. Mindegy, hogy Spanyolország, Szlovákia, vagy Hollandia, ez általános szabály. Elkezdtünk futni, Emmát is gyorsan ölbe kaptuk, betértünk az egyetlen nyitva lévő vendéglátóhelyre egy kényszerkávéra. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is a sötétszürke felhő és újból kisütött a nap. A városka szupercuki, egyforma zöld házikók, gyönyörű zöld fű, ápolt, virágzó kertek, mindenhol tó, csatorna és tenger. Nagyon holland, nagyon nyugis, ráadásul alig találkoztunk emberrel.

             Volendam következett, de előtte egy órát csöveltünk a kocsiban, mert mindkét törp bealudt, kiszívta belőlük az energiát a tengeri szél. Most már nincs békés kávézós alvásidő, most már örülünk, ha mindkettő egyszerre alszik, és még a hangunkat is halljuk. Volendamban is szétcsapott minket a jégeső, meg a hó, meg az eső, ez mind egy negyed órán belül. Egy random ház bejárata alá álltunk megvárni, hogy elálljon, a tulaj pont akkor ment el otthonról. Kedvesen köszönt, integetett, gondolom megszokta, hogy szerencsétlen turisták menekülnek a teraszára a csapadék elől. Betértünk a legelső kajáldába, ettünk tintahalat. Ezután ismét a napsütés következett, végigsétáltunk és futóbicikliztünk a barna egységes házikók között. Picike teraszok mindenhol vízzel, kiülős paddal, virágokkal, díszekkel, biciklikkel, hangulatos nagyon.

             Ki nem találnátok, bizony Edamban is jégesővel kezdtünk. Még nem szálltunk ki a kocsiból, de leparkoltunk és azonnal szakadt, azért ebben már van valami vicces. Nem tartott tovább 5 percnél, mehettünk utunkra. A The story of Edam cheese-ben megnéztük a sajtkészítés menetét, végigkóstoltuk, majd feltankoltunk sajttal. A piciny várost gyorsan letudtuk, ekkorra már mindenki elfáradt.

2023.03.28. Keukenhof

             Keukenhof volt a nap egyetlen kötelező célpontja. Végre napsütéssel indítottunk, bár kicsit ijesztőnek tűnt, hogy minden deres odakint. A héten nyílt ki Európa legnagyobb virágoskertje, de már reggel 9-kor is sokan álltak a pénztárnál. A sor nagyon gyorsan haladt, mindenképp előre érdemes jegyet venni. Belépés után a malomhoz siettünk, ahonnan a csónakázás indult. Annyira siettünk az időre szóló jegyünkkel, hogy eszembe sem jutott Emilt megetetni, pedig már aktuális lett volna. Hamar belealudt a reklamálásba, vagy inkább csak belefagyott a hordozóba. Valószínűleg 2 hét múlva lett volna jó ide jönni, mert a tulipánok még kezdetleges állapotban voltak. A nárciszok, krókuszok, jácintok már szépen virítottak, de a tulipánra még várni kell, nem volt túl látványos a csónakázás a ki nem nyílt virágok közt. Ráadásul odafagytunk akkor is, ha még az eddigi legbarátságosabb volt az időjárás. A hajókázás után melegebb helyre húzódtunk, egy zárt üvegházban végigszaglásztuk a rengeteg színű, fajtájú tulipánt. Emilt úgy kellett felkölteni a téli álomból. Elég röhejes, hogy egy ilyen helyen sehol nincs egy baba-mama szoba, de én meg olyan anyaállattá fejlődtem az évek alatt, hogy állva, vagy hordozóban is megy a dolog. Mi is megebédeltünk, csodálatos, hogy egy ilyen gyorskaja helyen is lehet minőségit enni. Csirkés poke bowl-ra hallgatott az én kajám, az ára is mindennek megvan, de legalább nem péksütin élünk egy hétig.
             Végigsétáltuk a kertet, Emma szó nélkül sétált/futóbiciklizett. Nálunk volt az autóban a babakocsi, de még mindig ki sem nyitottuk, gördülékenyen megy nélküle is. A kert amúgy gyönyörű lenne, mondjuk inkább 2 hét múlva, amikor van a fákon levél és minden kinyílik. Most még nem volt tömeg, gondolom később nem csak a virágok szebbek, de több ember is van. Egyszer Amszterdamba is visszatérünk, majd ide is, jobb időben.

2023.03.29. Texel

             Reggel kevesebb ideig vergődtünk a játékok közt, időben el kellett érni a kompot Texel szigetére, mert óránként csak egy jár (egy mosás azért még így is lement, olyan korán keltünk). A komp olyan simán úszott a vízen, észre sem vettük, hogy elindult. A hátsó ülésen utazó törpök mindent átaludtak, csak az Ecomare Texelben ébredtek fel. Itt hengertestű fókákat néztünk meg, ahogy harcolnak a sirályokkal a halakért. Az etető csajszinak jól kellett céloznia, az óriási madarak már tudták, mikor van ebédidő és odagyűltek ellopni a falatokat. Iszonyat mennyiségű sirály körözött felettünk. Itt van Hollandia egyik védett nemzeti parkja is, a homokdűnék közt, illetve a tengerben rengeteg állat és növényfaj él. Az ökocentrumban  a fókák és madarak mellett még akvárium is van, Emilnek tátott szájjal bámulta az úszó rájákat és halakat. 

             A világítótornyot orkán szélben próbáltuk meglátogatni, küzdöttünk a termèszet elemeivel. Jó lett volna tengert fogdosni. Néhány elvetemült ember sétálgatott a homokban, de minket így is majdnem elfújt a szél. Engem azért mindig lenyűgöznek a világítótornyok.

             De Cocksdorpba menekültünk felmelegedni, ettünk egy sós és édes óriáspalacsinta ebédet. A pincér csajszi nem igazán nyekergett angolul, lefordította a szalámit szalámira, a sonkát sonkára, amik hollandul is pont úgy vannak, mint angolul. Nem értettük mit eszünk pontosan, de mindenesetre finomat ettünk.
             Utolsó napirendi pontunk a báránysimogatás volt. Na az a hely nagyon durva, kísértésbe estünk, hogy otthon mi is csinálhatnánk egy ilyen farmot. Mindenféle pihe-puha babaállatot lehet tapogatni: kecskét, bárányt, tengerimalacot. Van egy része, ahol padok vannak, oda lehet ülni és az ember kezébe adnak egy simogatós állatot. Néma csendben ülnek egymás mellett és nyomorgatják a terápiás állatot. Szabadon sétálgatnak a barik, tyúkok, naposcsibék és bébibárányok a lábunk alatt. Pár órát eltöltöttünk volna még ott, de sajnos hamarosan zártak és az óránként közlekedő kompot is el kellett érnünk. A kerti részét meg sem néztük, mert elkezdett esni az eső, pedig volt játszótér és mini járművek is sorakoztak.

             A kompon nem volt alvás, felmentünk  az emeletre és egy kávé mellett néztük a hullámzó tengert.
             Szakadó esőben megpróbáltam megörökíteni egy jácint mezőt malomnal. Drónnal lett volna az igazi, de szegényt ilyen időjárásban elő sem vesszük egész héten.

2023.03.30. Zaandam, Zaanse Schans

             Zaandamban kezdtünk egy belvárosi sétával, ahol a városházát és az Inntel Hotels Zaandam furcsa épületét néztük meg. Végre sütött a nap, az orkán nyilván maradt és legyőzte az épületek közti mozgólépcső mániát is, kiscsajszi sikítva akart visszamenni a kocsiba.

             Zaanse Schanse malmai következtek. A sikítófrász itt is folytatódott, hiába volt 16 fok, a holland meleg nagyjából tízzel kevesebbnek érződik a szél miatt. Kacsákkal és kecskékkel sikerült a figyelmet elterelni és végigsétáltuk az egész területet. Molnárként minden malmot végigcsodáltam, de Emma is kétszer ment fel a szupernagy meredekségű létrán a malom tetejére. Néhol kissé bevertem Emil fejét háton hordozás közben, de néma csendben csodálta ő is a forgó, csattogó kerekeket. Ha nagyon fújta a szél, visszafújt neki. Ahhoz képest, hogy eddig egy legkisebb fuvallattól is fulladozott, már egészen megedződött.

             Ebéd után még sok időnk maradt, nem volt betervezve, de elmentünk kecskét simogatni. Tuti egy hely játszótérrel és terápiás kecskékkel, akiket cumisüvegből lehet etetni. Oda lehet feküdni melléjük a szalmába, nagyon romcsi. A játszótéren vigyázni kell, nehogy oldalba rúgjon az ember egy tyúkot/kakast. Éz még csak fizetni sem kell semennyit sem.

2023.03.31. Scheveningen

             Egész nap szakadt az eső. Elkocsikáztunk a Sea Life Scheveningenbe, láttunk már menőbb akváriumot is, de esőprogramnak jó volt.

             Találtunk egy hangulatos éttermet (El Nino) a tengerparton, spanyol zenés, cuki lámpás, zöld növényes, nyáron nagyon menő hangulat lehet ott. A part is óriási homokos, még szakadó esőben is meg kellett taposni egy kicsit, az autóig visszafelé úgyis leázik a cipőnk.

             Megpróbáltuk megnézni a Moco Múzeumot Amszterdamban. Eszünkbe sem jutott előre jegyet venni, pedig esőben annyian voltak, két gyerekkel nem próbáltunk meg bejutni. Feltankoltunk szuvenír karamellás kekszekkel és visszavonultunk a szállásra összepakolászni.

2023.04.01. Utolsó nap, múzeumok, hazaút

             Aki izgulna mit is csinálunk a futóbiciklivel, annak elmondom: még azt is beraktam a bőröndbe, szerintem varázsló vagyok. Kinyitottuk a harmadik, Ikeás összehajtható hátizsákot, ami még volt Emma repjegyéhez, beleraktam néhány dolgot és lett elég hely a bőröndben. Még a megmaradt pelusok is jönnek velünk, nem pocséklunk semmit. Jó lesz a bicikli Emilnek, legalább nem örökli Emma Frozen járgányát.
             Reggel még küzdöttünk kicsit az elindulással: Emma észlelte pisilés közben, hogy az 5 cm-es pók mégsem utazott el nyaralni. Szerencsére elég korán kelünk, ilyen harcokra is van idő, hogy aztán 9:30-ra odaérjünk a Moco Múzeumba. A nénike is nagyon örült, hogy olyan hamar adjuk le a kulcsot, a mi házunkkal kezdik a takarítást, amíg mások 10-ig alszanak.
             Nem tudom mit vártam a Moco Múzeumtól, modern művészet címszó alatt is létezik igazán nekem való, de Banksyn kívül nem nagyon jött be. Valószínűleg Banksyval is az volt a problémám, mint a Mona Lisával: ott vagy a Louvre-ban, egy lélegzetelállító gyűjteményben, a világ egyik leghíresebb múzeumában, és annyian vannak előtted, a Mona Lisa pedig olyan kicsi, hogy semmit nem is látsz és egy cseppet sem nyűgöz le. Ezekhez legalább közel lehetett menni, de amolyan sok hűhó semmiért.

             Két múzeum között tartottunk egy kávé & süti szünetet, hogy mindenki feltöltődjön.
             Az Upside down múzeum is már akkor gyanús lett, amikor láttuk, hogy rózsaszín szendvicset adnak. Az óriási labdamedence Emmának is nagyon bejött, Emil inkább sokkot kapott a fényektől és hangoktól. Emma nem nagyon értette, mit is csinálunk pontosat, nem lehetett elmagyarázni, hogy ez egy olyan hely, ami azért van, hogy jópofa fotókat tudjál csinálni.

             Mindenesetre mindenki besokallt és délután 2 körül sikerült az összeomlás szélére kerülni. Leadtuk az autót, a héten először elővettük a babakocsit és Emma abban aludt, míg Emilt hordoztuk. Nem épp ezért hoztuk, de legalább egyszer használtuk. A security checknél semmit sem kellett kivenni a táskákból és tovább küldtek, hogy Emmát sem kell felébreszteni. ​Aztán amikor átvilágítottak, mondták, hogy vegyem ki a gyereket. Kiemeltem a 15 kilócskát az ölembe, nem is kelt fel, végigfogdosták. Közben a babakocsi lábtartóját is felemelték, hogy még nehezebb legyen visszatenni. Kissé felébredt, ahogy visszarakásnál igyekeztem visszahajtogatni a cseppet sem babakocsiba való testét, de mondtam, hogy aludjon tovább és később nem is emlékezett rá. A régi nyugodt alvásidőket felidézve ittunk egy kávét, Emil ölben is nyugisan enged minket lazulni.A repülőutat pontosan nulla alvással tettük meg. Beszállásnál elaludt Emil, de mivel bele kellett erőszakolni a csecsemő övbe, úgy döntött 10 perc után ő már köszöni, nem fáradt. Most sem olyan gyerekesek voltunk, akik végigordítják az utat, nagyon büszke vagyok magunkra.

Összefoglalás

             A tulipánokért jöttünk, de azt bizony nem láttunk. Így is elég tartalmat raktunk a hétbe.

Időjárás

             Vagy esett, vagy fújt, vagy mindkettő, a csapadék minden fajtájával találkoztunk. Tudtuk, hogy tuti lesz rossz idő is egy hét alatt, de hogy ennyi! Az utolsó két nap végig esett, máskor a lelket is kifújta belőlünk a szél.

Ételek

             Imádtam, hogy a boltban és a kajáldákban is lehet junk foodon kívül tápanyagot is enni. Lecsúszott jó néhány karamellás csupacukor ostya is, de nem volt olyan érzésem, hogy egy hétig halálra hajtom és mérgezem a testem egyidőben.

Árak

             Bármi, ami autóval kapcsolatos, nagyon drága. A parkolás horror (sok helyen negyed óra 1,5 eur), ezzel is inkább a bicikliseket támogatják. Amszterdamon belül nincs is sok autó, parkolóhely is alig.
             A bolt drágább, de egyáltalán nem annyival, mint amennyivel nagyobbak a fizetések. Az éttermeknek is megvan az áruk, de például tavaly Spanyolországban sem volt olcsóbb, ha húst is akar enni az ember. A belépők is iszonyatosak, felnőttnek 20 eur alatt alig van valami. Talán egyedül a kaján lehet spórolni, étterem helyett szálláson főzés. Ehhez könnyen lehet jó minőségű alapanyagokat is szerezni, nem kell sokat gondolkodni sem: húsok, zöldségek, gyümölcsök, minden kapható apróra vágott verzióban is.

Utazás két gyerekkel: 3,5 és 0,5 évessel

             Jelentem, máskor is fogunk utazni, mindenki túlélte :) Otthon is azért programolunk minden egyes hétvégén, mert ezeket az energiákat le kell kötni valahogy. Így, hogy megyünk egész nap, kevesebb agyi munkánkba kerül a szórakoztatás, a környezet megteszi helyettünk.

Étkezés

             A 0,5 éves egyáltalán nem hajlandó egyelőre hozzátáplálódni, friss melegített tejcsi állandóan kéznél van. Igyekeztem az autóba korlátozni az etetést, többnyire sikerült, de már olyan anyaállat lettem, hogy kézben/hordozóban is sikerül a dolog.
             A 3,5 éves reggelit, vacsit kapott a szálláson, gyümi, uborka, tojás pipa, útközben a szokásos gyerekmenük mindenhol hozzáférhetőek voltak. Azon vagyok, hogy letörjem a válogatósságot, ez az egy hét ehhez sajnos nem segített hozzá.

Alvás

             A 3,5 éves aludt útközben a kocsiban amikor csak tudott, az éjszakai alvásba az sem zavart be, ha délután 6-ig aludt. Otthon nagy küzdés rábeszélni a délutáni alvásra, így legalább megoldottuk.
             A 0,5 éves nem nagyon szeret a kocsiban mozdulatlanul leszíjazva lenni, de általában 10 perc ordítás után mindig elszunnyadt. Igyekeztünk az alvásidejében autózni, de annyit azért nem alszik, amennyiszer kocsiba kellett szállnunk. A hordozóban inkább nézelődött, a sok inputtól ott nem csukta le a szemét. Az éjszakáink ugyanúgy borzalmasak, mint otthon, max másfél órát alszik egyben és legalább 5-ször felkel. A két franciaágyon aludtunk 1-1 gyerekkel, így legalább az éjszakai járkálást megelőztük.

Közlekedés

             A 0,5 éves sima ügy: hordoztuk, a babakocsiba egyetlen egyszer sem raktuk bele.
             A 3,5 éves nem nagyon szokott hozzá a hosszabb sétákhoz, csak futóbiciklivel vagy rollerrel közlekedik otthon is. Hogy megelőzzük a katasztrófa helyzeteket, első nap vettünk egy futóbiciklit és azzal viszont végig jött velünk, pedig minden nap megtettünk 10-15 ezer lépést. A jeges esőben, vagy ahol majdnem fellökte a szél, volt kis nyafi, de azt hiszem ez érthető. Ha nem tudtuk volna hazahozni, akkor is megérte volna megvenni a biciklit, de így, hogy befért a bőröndbe, dupla haszon.

Tanulság

             Utazni jó, két gyerekkel meg kell edzeni az idegeinket, de nagy adag türelemmel szuper élmény nekik is és nekünk is egy kis idegen táj. Emma szerint megint a galambok voltak a legjobbak, de remélem, most már lassan másra is fog emlékezni az utazásokból :)