A tavalyi Szlovákia után idén is szerettünk volna közelről havat látni, ezért az ovis téli szünet egy részét Zakopanéban terveztük tölteni. Már október óta voltak havazások, de amikor mi jövünk, nyilván, már hetek óta 10 fok van és elolvad minden, ami eddig esett. Az nem gond, hogy a város közlekedhető babakocsival és nem dermedünk meg 10 perc alatt, de reméljük, a hegyekben hóangyalozhatunk is.

2023.12.30.

             Miskolcról indultunk, 2 óra szundi volt a hátsó üléseken, a további 1,5-öt csak kicsit unták végig. Zakopanét nem igazán erre a turista áradatra tervezték, 20 perc volt autóval beérni a belvárosba. Hatalmas üzlet a magánparkoló, de szinte mind megtelt. 40 zlotyiért leparkoltunk, már mindegy volt csak szabaduljunk az autóból. Rövid sétát tettünk a tömegben, minden étteremnél sorok álltak, de minket úgysem érdekel semmi, ami nem gluténmentes.

             A szállásunk már megint nagyon cuki, egy nagy faház legalsó szintén picike apartman, de nagyon jól kihasználták a teret. Rögtönöztünk egy gyors vacsorát, valójában Emillel is sokkal egyszerűbb nem étteremben enni, így egyszerűbb alatta összetakarítani.

2023.12.31. Nosal Ski Center, Gubalowka

             Sajnos nem lepte be a hó a tájat, de a Nosal Ski Centerben még maradt a hóágyúzott pálya. Van babasípálya, de mi a szánkózást céloztuk meg. Lehet bérelni szánkót, célszerű nem az 50 kiló teherbírásút. Egy szalag felhúz a tetejére, nem kell mindig dombot mászni, de még így is elfáradtunk. Emillel is csúsztunk, nem tűnt úgy, mint aki élvezi… Emma annál inkább, már csak ezért megérte eljönni. A hófánkozást is kipróbálhatta, egy szerkezet körbe-körbe húzta. Sokkal nagyobb gyereknek már nem túl izgalmas, de neki bejött és felnőtt sem szükséges hozzá.

             Sajnálattal fogadtuk a hírt, miszerint az egyetlen 100% gluténmentes étterem, a Moje Tatry, ami inkább panzió, csak a vendégeinek ad kaját. Nem maradt más választásunk, Briant is megetettük: elővettük a többnapos túlélőcsomagunkat és halálra morzsáltuk szegény autót. Gyümölcs, gyümölcsszelet, gyümipép, sajt, szicíliai halálra zúzott keksz, így sem halunk éhen, csak egyszerűen nem szeret minket a világ, tudomásul vesszük. Közben kieszeltünk egy tervet, hogy ezek úgyis elszundítanak mire visszaérünk a városba a 10 km/h dugó sebességgel. Megvitattuk címszavakban: betérünk a M helyre, miközben zzzzz. (Lefordítva: szerzünk enni a McDrive-ban amíg ők alszanak, titokban). Egyszer biztosan eljutunk a gluténérzékenység feldolgozásának “elfogadás” fázisába, de egyelőre megrekedtünk a “düh” és “depresszió” között félúton, és ilyen genya módon eszünk titokban felnőttek, amíg ők átalusszák az egészet. 
             A tegnapi parkolóban sikerült most is megállni, az egész város katasztrófa, mindenhol áll a sok autó, ömlik az embertömeg, teljesen közlekedhetetlen. A Gubalowkára gyorsan feljutottunk, mert vettem előre online jegyet. Odafent nagyon szép a kilátás, mesevilág a sok kivilágított dísz a havas hegyekkel a háttérben. Lefelé már mindenkinek volt jegye, ezért nem lehetett átugrani a sort, 40 percet vártunk a siklóra. Szerencsére nem volt olyan hideg, és a gyerekeink is meglepően jófejek voltak, de attól még nyomasztó volt a rengeteg ember, nincs ez jól kitalálva.

             Este összedobtam egy 20 perces villám vacsit, többet esznek és még olcsóbb is mint az étterem. Valahogy vergődtünk egyet éjfélig, szerencsére a durrogtatás nem ébresztette fel a mukikat. 

2024.01.01. Kasprowy Wierch, Myszogrod

             Az Újév szakadó esővel kezdődött. Már elgyászoltam a hátralévő két napot, de egyszercsak havasesőre váltott, aztán gyönyörű fehér igazi hóvá. Előre vettem a Gáspár-csúcsra jegyet. Nem tudom mi a jó stratégia, mert nyilván ha rossz idő van nem sok értelme van, de aznap már nem lehet online, 3 órát pedig nem fogunk sorban állni. Láttuk a webkamerán, hogy ott is szakad a hó és köd van, de vágytunk a télre, ezért így is nekivágtunk. 1,5 km-re lehet a felvonótól letenni az autót, onnantól séta. Emma kissé elfáradt a végére, pedig csodás volt a havazás. Emil nem is tiltakozott a hordozás ellen, féltünk hogy megyünk babakocsi nélkül, de felcsatolva csak kicsit haltam meg ennyi távolságtól. A lanovka tele volt, odafent sem zavarta az embereket, hogy 10m-nél nem lehet távolabbra látni. Először táplálkoztunk, készültünk Emmának szendviccsel, kértünk neki meleg tejet a mi kávénk mellé. Kiéheztek a bébik a hideg sétában, még jó, hogy készültem gluténmentes túlélő csomaggal, eddig sehol nem tudtunk volna venni semmit.

             Kimentünk a hóviharba, Emma imádott a hóban legurulni a domboldalon, Emil is vigyorgott, amikor leraktuk a földre. A kilátásból most sem láttam semmit, mint ahogy 13 éve sem. Egyszer biztos meglesz, de ez a hó fantasztikus, pont ezért jöttünk.             Így bőven elég volt az 1 óra 40 perc, amit az oda-vissza jegy nyújtott, még hamarabb is jöttünk le. Tankoltunk magunkba ételt, majd az autó felé Emma gurult, vetődött, csúszkált, imádta az egészet. Én hópelyheket vakuzgattam, lenyűgöző a faágakon a vastag hóréteg. Emil már visszafelé úton elkezdte a szundit, a kocsiban folytatta. Emma a szálláson aludt el, alig lehetett felkelteni délután négykor.
             Megnéztük az egér várost, nem túl izgi, de Emil vihogva mutogatott, gyerekeknek jó program.

2024.01.02. Murzasichle Ski

             A Murzasichle Ski-be autóztunk hófánkozni. Biztosan nem kell végigmászni az egész domboldalt, de nem jöttünk rá hol kell egyszerűbben odajutni. Csúszásonként kellett fizetni, felhúzta a fánkot a szerkezet a domboldalra,  elengedte, jöhetett a csúszás. Az elejét meg kellett lökni, hogy egyáltalán elinduljon, de aztán nagyon gyorsan siklott végig a pályán, Emma hangos sikítással ment végig harmadszorra is. Kávé és meleg tej kíséretében melegedtünk fel a domb tetején a kilátást szemlélve, mucika teljesen odavolt, mennyire ízlik neki a tejcsi.

             Sokat böngészve a neten, úgy döntöttünk megbízunk a Christina Pizzeria gluténmentes kínálatában, legalább egyszer eszünk a kiruccanás alatt igazán fincsit.

2024.01.03. Bachledka

             Szomorú időjárással búcsúztatott minket a város, az 5 fokban pocsolyává olvadt a fehér takaró és még az eső is esett.
             A szlovák Bachledka környékén a kék eget is láthattuk, ezért rövid kitérőként célba vettük. A felvonó gyorsan felvitt. Tavaly szakadó hóesésben futottuk végig a lombkorona sétányt, most csak erősen siettünk a szürke felhők miatt. A kilátóra is felmásztunk, a körök felén előre lökött a szél, a másik felén harcolni kellett vele szemben. Emma nagyon lelkesen rálépett a tetején az átlátszó hálóra, aztán sikítva ugrott le, kicsit nagy volt a magasság. Egy tápláló csokitorta után pont az eső előtt értünk vissza az autóhoz.

             Még megálltunk felvásárolni a szlovák Lidl gluténmentes kínálatát, mert nálunk fele annyit sem árulnak, majd meg sem álltunk Miskolcig.

Gluténérzékenység és utazás

             Az utazás gyerekkel című fejezetet átveszi a gluténérzékenység fejezet. Minden más témában Emma már teljesen felnőttként működik, Emil meg annyira Buddha baby, hogy neki minden mindegy. Eszik amit kap, alszik amikor tud. Az viszont meghatározza az utazásainkat, hogy nem ehetünk akárhol akármit, előre kell tervezni, keresni, cipelni a kaját magunkkal. Már éppen elkezdtük látni a fényt az alagút végén, nem kellett utazóbilit, futóbiciklit hozni, de most mivel nem szeretnénk órákig címkéket bogarászni a boltban, hoztunk egy alap túlélő készletet. Napközbeni nasit, paradicsomszószt, felvágottakat, por alapot, amit esténként gyorsan meg lehet csinálni. Így csak húst meg köretet kellett venni hozzá, az már gyorsabban megy. A szálláson alapos mosogatással kezdtünk külön szivaccsal, szerencsére jól tisztítható, nem karcos edényeket kaptunk. Fogalmam sincs, repülőre hogy viszünk paradicsomszószt, még finomítani kell a módszert, de végül is nincs olyan világvége hangulatom a témában, mint vártam. Az fontos mozzanat, hogy kávézni tudunk, Emma kap forró tejet, vagy gyümölcslevet. A többi gasztronómiáról lemondunk, kevés az a hely, amiben meg lehet bízni, hogy valóban gluténmentes. Ha rólam lenne szó, simán kockáztatnék, de így szó sem lehet róla. Szerencsére az érintett végtelenül boldog, ha rendes kaja helyett csokis kekszet eszik, de remélhetőleg egyszer megjön az esze és akkor nem tudom hogy oldjuk meg…

Zakopane Szilveszterkor

             A város nem igazán készült fel ekkora turista áradatra, parkoló nincs elég, az éttermek előtt sorban állnak az emberek, ömlik a tömeg a jeges járdákon. Hülye aki a legnagyobb szezonban jön, de nyilván mindenki ilyenkor ér rá és télen havat szeretne látni. A boltokban lépni sem lehet, a Gubalowkára hiába van jegyünk felfelé, visszafelé már szintén van mindenkinek és ugyanúgy be kell állni a sorba, nincs ekkora kapacitása a siklónak. A belépők, parkolók kifejezetten drágák, az éttermekről nem tudunk nyilatkozni, gondolom azok is igazodnak a csúcsszezonhoz. Egyébként tényleg meg van a mesehangulat, a karácsonyi fények, faházak, havas hegycsúcsok varázslatosak. Szerencsénk volt, hogy a 10 fokos hőmérséklet ellenére egy egész nap hóesés és téli varázsvilág jutott, kipróbáltunk minden téli szórakozást  amire otthon nagyon ritkán van lehetőségünk. Sokan voltak, de jövőre is tuti szeretnénk valahol havat látni