2024.03.31., vasárnap, Pisa

             Hajnal 5-kor már a reptéren futkároztak a pacsirtáink, Toszkánában töltjük a tavaszi szünetet. Onnan látni, mennyire öregszünk, hogy már nem őszülünk 10 évet a repülés alatt. Mindkét utód végigaludta, ebben az is segített, hogy az óraátállítás még egy óra alvást elvett tőlünk.
             Első utunk Pisában az ER - pasticceria gluten free-be vezetett egy reggelire. Otthon már egészen előrehaladottan próbálkozok a gluténmentes sütéssel, melegen finomnak is mondanám a végeredményt. Másnapra azonban már ölni lehet a kenyereimmel, annyira megkeményednek, itt meg kihűlve is annyira csodálatos minden, ezek az olaszok nagyon tudnak valamit. A pisztáciás croissant annyira pihe-puha volt, se ízre, se állagra meg nem mondanám, hogy nem búzalisztből készült. Emmának csak annyi volt a kérdése, hogy mignon van? Azt szerencsére nem láttunk, de így is kiválasztotta a legcsokisabb sütit, aztán persze az enyémet is megette volna.

             Hasznos volt, hogy 9 után nem sokkal már a ferdetoronynál voltunk, azonnal találtunk közeli ingyenes parkolóhelyet. Az esernyő árusok örülhettek, nemtom mekkora biznisz ez itt, de nekünk rögtön venni kellett kettőt. Akárhányszor kinyitottuk, mindig elállt az eső, amikor becsuktuk, megint elkezdett szemelni. Körbejártuk a teret, kávéztunk és meleg tejeztünk egy olyan helyen, ahonnan épp nagyon dőlt a torony. Nem csináltunk támasztós fotókat, csak távolról néztük, ahogy mindenki pózol.

             Kisebb séta jött a botanikus kertbe. Emil nyomott egy szundit, a többiek végigjárták a mindenféle növényt. Ebéd előtt még pillanatragasztót vadásztunk a Carrefour expressben, nyilván sikerült olyan cipőben eljönnöm, ami szakadásnak indult. A gyerekeknek hoztam mindenféle pótruházatot, én meg majd papucsban nyomom zoknival. Csak keddig kéne kibírni a ragasztással, addigra elmúlik a Húsvét vasárnap és hétfő, újból kinyitnak a cipőboltok is.

             A Grano Libero Ristorante Senza Glutine étterembe volt asztalfoglalásunk 1-re, addigra pont újra tudtam járni és Emil elveszett sapkáját is megtaláltuk. Nemtom mennyi energiát öltem a nyaralás szervezésbe, ki kellett találni, hogy nem halunk éhen és nem csak kekszeket rágunk gluténmentesen. Jó lehet annak, aki 4 euróért eszik egy marha nagy szendvicset és már jól is lakik, mi étterembe sem ülhetünk be akárhova. Olaszország menő, van sok 100% gluténmentes étterem, ahol tuti nem kell félni a keresztszennyeződésektől. Mindenképp kihasználjuk, hogy nem csak a saját főztömet tudjuk enni, ehhez hosszas levelezésekben derítettem ki, vajon nyitva vannak-e ünnepnapon? Foglalni is kellett, mert az étterem teljesen tömve volt, az is ciki lett volna, ha megtaláljuk hol lehet enni, csak bejutni nem tudunk. Nem volt különleges az ízvilág, de annyira vidító, hogy létezik sok ilyen hely és csak ülünk és hoznak nekünk enni főtt ételt, mint a régi szép időkben.
             Az autóhoz visszafelé sétálás közben már napszemüveget árultak az esernyő kereskedők, kisütött a nap.
             A szállásunk 1,5 óra útra volt Firenzétől délre. A bébik végigaludták, elfáradtak a nagy sétában. Mint kiderült, Whatsappon írt nekünk a nőszemély hogyan juthatunk be, az nem zavarta, hogy nem válaszolunk, mivel fel sincs telepítve az alkalmazás. Valahogy kinyitottuk a házikót, feltekertük a fűtést, ezek a mediterrán népek jól érzik magukat a 18 fokban, mi nem annyira. Az apartmanunk hatalmas, óriási kerttel és panorámával. Megettük a nappal vadászott péksütit vacsira, 9-kor már mindenki aludt.

2024.04 01., hétfő - Siena

             Fél 8-ig aludtunk, ami óriási csoda, csak 3-4 óra alvásnak kellett kimaradni ehhez az eredményhez.
             Siena felé vettük az irányt, nem siettünk túlságosan, mert szemerkélt az eső. Reménykedtünk, hátha abbahagyja, a kocsiban is üldögéltünk kicsit, hátha nem kell felhúzni az esernyőket, de aztán feladtuk és elindultunk. A székesegyházba majdnem bementünk, de akkora sor volt, hogy kicsit későbbre hagytuk. Betértünk egy kávézóba, a földön hevert egy pizza darab, Emil kisebb dührohamot kapott, hogy nem engedtük felvenni és megenni. Addig bolyongtunk céltalan, amíg ebédidő lett és ma is foglalásra mentünk. A San Domenico vegyes konyhás étterem, külön konyhában készítik a gluténmentes ételt. A kilátás is pompás, majdnem nézni is tudtuk volna, ha nem 2 gyerekkel vagyunk. Én sem értem, miért erőltetjük ezt az étterem dolgot minden nap, próbálkozunk, hátha egy nap nem pusztulunk meg. Készültem unikornisos kifestővel és színes ábra felismeréssel, majdnem 2 percig be is vált. Nem baj, 2 percekből áll a nap. Mire jóllaktunk, megint esett az eső, a desszert helyünkre, a Gromba igyekeztünk. Nem volt ott senki, mily meglepő, a hidegben senki nem akart fagyizni. Mucika legalább evett tölcséres fagyit, otthon alig van lehetőségünk rá. Én meg teleeszem magam pisztáciával.
             Végre a városra is jutott időnk a szakadó esőben is. Mindent megszemléltünk: Piazza del Campo, Fonte Gaia, Torre del Mangia, Katedrális, Piccolomini könyvtár.
             A délután toszkán tájak, a Val d’Orcia gyönyörködésével telt volna, de az esőben minden folytatásról lemondtunk. Majd 2042-ben egy agroturizmus helyen, sok gluténos finomsággal.

2024.04.02., kedd - Firenze

             Firenze felé bementünk egy gluténmentes boltba, olcsóbb nem volt, mint otthon, de volt bőven kínálat, feltankoltunk minden jóval.
             A pályaudvarnál megálltunk egy parkolóházban, ott kellett hagyni a kulcsot is, reméltük nem valami autórablóhely. Tettünk egy nagy sétát a belvárosban, nem volt célunk bárhova is bemenni, jeggyel is minimum fél óra álldogálás lett volna a dómba bejutni. Majd egyszer, pici bébikkel semmi türelmünk nincs hozzá. Megvolt a napi kávé és meleg tej, közben időnként bemenekültünk az eső elől az árkádok alá. Mercato centrale, dóm, Palazzo Vecchio, Ponte Vecchio, majd malac simogatás (Fantana del Porcellino). A Risotteria Melottiban pótoltuk az energiákat fantasztikus rizottókkal: sütőtökös-marhás, narancsos-kacsás, pisztáciás-sajtos. Desszert is csusszant utána, álmaim tiramisuját fogyszasztottam el. Emil már nagyon kinyúlt a végére, az autó fele biztos elaludt volna, aztán ha nem tud visszaaludni a kocsiban, mindenki délutánjának annyi, ezért kettéoszlottunk: én Emillel ebéd utáni sétára indutam, babakocsival indultunk a Boboli-kerthez, 3 km gyaloglás, amíg a többiek odahozzák az autót. Nem volt nagy alvás, ahogy leültem egy padra, nyilván azonnal felébredt. Szedett nekem virágcsokrot, aztán egyesültünk a családdal. Galambot üldöztünk, halat vadásztunk, futottunk a domboldalon a Boboli-kertben. Este a szállásunkon a naplementében fogyasztottunk szószos-kukoricás tésztát. Nem kell túlgondolni a főzés témát, ez mindenkinek tetszett.

2024.04.03., szerda - Lucca

             A másik szállásunkra indultunk Lucca mellé. Kicsit lassan kezdődött a nap, a kocsiban szundit meg kellett várni a városnézéssel. Megettük a szerzett péksütiket egy parkban, minden alkalommal összeomlik bennem valami, amikor mentes ízű croissant eszek. Az első tér+ kávézó kombinációnál betértünk egy fekete nedüre, bébik üldözték a galambokat, ez minden nyaraláson kötelező program. A szemét Dustin Hoffmann éppen filmet forgatott a Torre Guinigi-ben, pedig az lett volna a fő látnivalónk. A botanikus kertben futkároztunk helyette, majd a városfalon sétáltunk vissza.

             A szállásunk óriási, a belső rész is, de a kertet bejárni is alig lehet. Kemence, rengeteg pad, kosárpálya, nyáron medence, gyerekjátékok, minden van és gyönyörű, gondozott fű fedi be. A fűtést itt is külön kellett igényelni, 15 fokban nem sokáig bírnánk. A tűzhellyel meggyűlt a bajunk, nem találtuk elsőre, hol is kéne megnyitni. Ami szörnyen szomorú, hogy kávéfőző nincs sehol, nemtom milyen olaszok ezek. Sőt, még boros poharakat sem találtunk, fura. A mosógép egy kerti sétával érhető el, teregetni a domb tetején, a kert másik végében lehetne. Egyelőre nem is működik a mosógép, nem kell túrázni a vizes ruhákkal.

2024.04.04., csütörtök - Livorno

             A napi terv egy akvárium megnézése és tengerparti bolyongás volt. Először is kerestünk egy mosodát, mert a 3 adag ruhánk pont elfogyott és nem volt szó róla, hogy a szálláson nem működik. A hátsó ülésen sikerült viszont látni a reggelit, meleg ruha még pont akadt, de még sürgősebbé vált a mosás. El is telt vele a délelőtt, szerencsére a kölyköknek nagyon izgalmas nézni ahogy forog a szárító, vagy az utcán dolgozó markoló, ezért nem volt katasztrófa a szárítással együtt kétszer fél óra. 
             Az akvárium nem túl nagy, de még pont lekötötte Emilt is végig. Alul halak, teknősök, felül hüllők találhatók, a hangyák egy csőben végigsétálhatják az egész szobát. Egy gyümölcslé közben megvolt a napi galambozás, a Terrazza Mascagnin a napi fogócska. Livornoban is találtunk 100% gluténmentes helyet (Manalú Bistrot & Café), napközben is jutott belénk főtt étel.

2024.04.05., péntek - Cinque Terre

             Utazásunk fénypontja következett, átléptük Toszkánát és Liguriába kocsikáztunk. A Cinque Terre 2 városát: Riomaggiorét és Manarolát céloztuk meg. A többi hármat két gyerekkel kihagyjuk, ez is elég első körben. La Speziában hagytuk az autót, vonattal mentünk tovább. Hajóval több, mint egy óra lett volna az első város, a vonat összesen 7 perc, ezeknek a gyerekeknek pedig egzotikusabb a vonat, mint a repülő. Szegények otthon sosem utaztak még vasúton, Emma teljesen odáig volt érte. 
             Végigjártuk Riomaggiore összes lépcsőjét babakocsival. Emilt alig lehet beleszíjazni, mindenhol sétálni akar. Ez mondjuk ígéretesen hangzik a jövőt nézve, legközelebb már hátha elhagyjuk a járgányt. Most inkább csak nyomasztó, hogy lehetetlen emberi sebességgel haladni és az irányban sem értünk egyet, a kommunikáció is egyoldalú. Jó lenne tudni mit ért és mit nem. Valószínűleg azt érti, hogy ‘Emil, gyere ide’, mert ha ezt babakocsit tolva mondjuk, tuti elfut a másik irányba. Ettünk igazi cannolit, leírhatatlanul harmonikus íze volt, Emma meg sokkal boldogabb volt a mentes fánkjával, amit otthonról hoztunk.

             Manarolába hajóval szerettünk volna átmenni, de sajnos le volt zárva a kikötő, maradt a vonat. Ebédre is tápláló kajákat fogyasztottunk: palacsintát és fagyit, az 5 városban ez volt az egyetlen cölibiztos hely. Mucika végtelenül elégedett volt vele, végülis ez a lényeg. 10 éve is voltam Manarolában, azóta nőtt ide egy játszótér és a panoráma kávézó is menőbbé fejlődött. Emil tolt egy alvást, amíg koffeinhez jutottunk, aztán már közösen simogattuk meg a tengert. Emma megállapította, hogy sós. Emil nagyokat paskolt a kezével a vízbe, fura fejet vágott, amikor az arcára fröccsent. Sült tintahalat nassoltunk útközben, megnéztünk néhány boltot, majd visszavonatoztunk és hazaautóztunk.

2024.04.06., szombat - Hidak, Lucca

             Híd nap következett: a Ponte Sospeso di San Marcello Pisoiese függőhídon gyakoroltuk a bátorságunkat. Emil nagyon lelkesen futott neki, aztán valahol a ¾-èn elkezdett visítani, hogy nem annyira tetszik neki az alatta zubogó óriás folyó. Felvenni is elég nyomasztó volt, össze-vissza fecereg az ölünkben. Emma gond nélkül oda-vissza végig futotta a  félelem bármi nyoma nélkül, pedig mozgott rendesen a közepén.

             A Ponte della Maddalena, az ördög hídja is építészeti érdekesség.

             Volt még más terv is, de végül Luccát választottuk az utolsó délutánra. A Mara Meo is az Aic által ajánott étterem, annyira finom volt minden, hogy tökéletes volt a hét zárásának. Rendeltünk egy gluténos pizzát, igyekeztünk az asztal egyik felére szorulni távol a bébiktől, szerencsére Emilnek sem tetszett a tetején lévő sok ruccola. A mentes is annyira zseniális volt, hogy sem köles, sem kukorica íze nem volt, otthon sehol nem tudnak ilyet készíteni. Így is fárasztó volt, hogy gluténos kézzel a poharat sem fogjuk meg, először egyikőnk mos kezet, az segít enni, addig a másik benyomja a fél pizzát, aztán csere. De legalább álmaim burrata pizzáját is kipipálhattam. 
             Épp tavasz fesztivál van a hétvégén Luccában, sajna a repülőn nem tudunk virágot szállítani, pedig a felét felvásárotam volna. Feljutottunk a Guinigi toronyba, még innen sem esett le Emil, persze nem rajta múlt.

2024.04.07., vasárnap

             Korán reggel útrakeltünk, 10-re már a kertünkben csodáltuk a virágainkat.