Santorini 2017

            Santorini szigete mindig is bakancslistás hely volt számomra. Mivel elérhető áron sikerült repülőjegyet szerezni, többé már nem csak álom volt ide eljutni.

            Az Aegean Airlines-szal mentünk athéni átszállással. Eleinte aggódtam hogy sikerül ez másfél óra alatt, de mivel nem volt feladott poggyászunk és már a kapukhoz vitt minket a kisbusz az első út után, több, mint egy órával indulás előtt már a megfelelő helyen várakoztunk. Alig fél órás út volt az Athén-Santorini távolság, este 11 körül értünk a szigetre. Éppen lekéstük az utolsó buszt, kicsit fájt a 4 km-es út taxival 20 euróért.

            Santorininek nagyon jó busz közlekedése van, ITT megtalálható a legfrissebb menetrend. Akkor szerencsés, ha a két végállomásról indulsz, azokat az időpontokat pontosan tartják, de hogy a köztes állomásokra mikor érkezik a busz, az meglepetés, mediterrán helyeken senki nem izgul ilyen apróságokon. A dolgot tovább bonyolítja, hogy vannak express buszok, amik nem állnak meg minden állomáson. Állítólag van rendszer, hogy mikor express és mikor nem, persze a menetrendben ez sincs benne. Nekünk volt, hogy egy órát vártunk a megfelelő buszra, addig elment három másik, ami nem állt meg ott, ahol mi szerettük volna.

            És hogy mit lehet csinálni egy hétig egyetlen szigeten? Nagyon is sok mindent, még olyan kalandvágyóbb embereknek is mint én, aki nem szeret egy héten át a parton dögleni.

Fira (Thira)

           A főváros, itt volt a szállásunk. Itt található a tömegközlekedés központja, innen a sziget minden pontjára el lehet jutni busszal. Olyan, mint Oia, csak kevésbé felkapott, kisebb a tömeg, pedig ugyanolyan gyönyörű. Igazából nem nagyon lehet találni olyan helyet Santorinin, ahonnan ne lenne elképesztően mesebeli a kilátás. Minden éttermet és minden hotelt úgy építettek, hogy a tengerre nézzen. Talán azért tetszett jobban Fíra, mert a hotelek mellett még elég sok olyan helyet is hagytak az utcákon, ahonnan akkor is meg tudod nézni a naplementét, ha nem egy hotel szobájának a magánerkélyén lévő medencéből nézed a tájat. Nem kell harcolni a helyekért ha jó helyről szeretnél fotózni, a tömeg jobban eloszlik az ugyanolyan festői környezetben. Az árak is barátibbak, én a hűtőmágnesben mérem egy hely megfizethetőségét: itt általában 1 euro körül van egy mágnes, ami még Európa viszonylatban is olcsónak számít (Oiában ez 3). Az éttermek persze belekalkulálják az árba a kilátást is, a muszaka 8 eurótól indult, a húsosabb ételek 15-20 euróba is kerültek. Mi beértük gyros-szal, amit viszont már 2 euróért be lehet szerezni (Meat Corner Grill House). Elég rendesen megpakolták sültkrumplival, jó sok husival és tzatzikivel, egész napra kitartott. Ha meg mégsem, akkor a Bakery Svoronos-ban raktuk tele a hasunkat a legkülönbözőbb baklavákkal, pizzákkal, péksütikkel. Ha valaki teljesen be akarja sétálni a várost, legalább egy fél nap kell. Megéri elveszni a néptelenebb szűk utcákban is, néha még egy adag csacsi is szembejöhet. Csacsigolásra van lehetőség a régi kikötő felé vezető lépcsőn is, 30-40 csacsi folyamatosan arra vár, hogy napi százszor fel és le sétáljon a forró időben a lépcsőkön (na jó, ez kissé csúnyán hangzott, itt még látszódott a gazdájukon, hogy szereti az állatait, beszélt hozzájuk, simogatta őket). Az utcákon vigyázni kell ha közelednek a szamarak, nem árt kitérni az útjukból. Miután elmentek, akkor is érdemes megnézni, hova lép az ember.

Oia

           Oia a képeslapfotók városa, fehérre meszelt falú, kék kupolás dómokkal, keskeny utcákkal, tavernákkal, rózsaszín murvafürtökkel, a kalderára néző szélmalmokkal. A legtipikusabb görög hely, kitalálni sem lehetne mesébe illőbb díszleteket. Tényleg csodás, a probléma csak ott kezdődik, hogy naponta akár több száz hajó köt ki, hogy ezt a piciny települést megnézze. A legjobb kilátások a hotelek területén vannak, ahova csak az ott lakók mehetnek be. A néhány kilátó ponton, amit mindenki megnézhet, kb. 10 percet kell sorban állni egyetlen fotóért. Ha pedig éppen egy jegyespár fotózkodik előttünk, ez az időtartam akár duplájára is megnőhet, márpedig az egy hét alatt legalább 20 házasulandó párocskát láttunk. A naplemente tényleg bámulatos, a szélmalmok sziluettjénél nehéz szebbet találni. De ahhoz, hogy ezt a pillanatot egy jó kilátású helyről megnézzük, naplemente előtt legalább egy órával (!!!) oda kell telepedni, különben a második sorból már nem látni. Az a verekedés ami ott zajlik, az valami egészen borzasztó, néha úgy kellett kapaszkodni, nehogy lelökjenek a szakadékba. Szép volt, igazán felejthetetlenül szép, de a többi városban is pont ugyanolyan a kilátás, csak tömegnyomor nélkül.

Firostefani

            Firától 10 perc sétára található. Az itt lévő templom úgy helyezkedik el, hogy pont felette megy le a nap (Oiában inkább a szélmalmoknál, nem a kupoláknál). Maximum 10 ember volt, aki innen nézte naplementét, mindenkinek jutott ülőhely, csak a tükörreflexes gépek kattogása hallatszott. Nem terveztük, hogy innen nézzük, ahogy eltűnik a nap a vulkán mögött, de Oia után inkább erre  nyugalomra vágytunk. Jó döntésnek bizonyult, ez a végtelenül nyugodt naplemente hangulat az, ami miatt mindenképp megéri Santorini szigetére látogatni. 

Imerovigli

            Firostefani folytatása, ahol a legkisebb helyre is medencéket, apró teraszokat építenek, aki teljes lazításra vágyik, itt érdemes megszállni. Élet az nem sok van, éttermet is alig találtunk. Nászutas helynek tökéletes, itt aztán biztos nem zavarják az embert. 

Pyrgos

            A legkedvencebb gyöngyszem, ahol minden 5 méter után megálltunk fotózni. Minden egyes kék ajtó annyira dekoratív volt, hogy már nem is értettük, hogy lehet egyáltalán ilyet kitalálni, és hogy ez egy tényleg létező hely, nem csak álmodjuk. Hydra volt az a sziget, ahol minden egyes sikátorból áradt a görög hangulat, ez az apró város ugyanezt az érzést sugározta. Itt egyetlen jegyespárral találkoztunk, pont magyarok voltak. Emberrel alig lehetett szembefutni, interneten is alig találtam előzetes infòt erről a helyről. Már majdnem feladtuk, hogy nem is kell ide jönnünk, ugyanis a busz közlekedés kissé kaotikus volt: a Perissából induló buszok állnak meg Pyrgosban, de nem az összes, az express buszok megállók nélkül mennek tovább Firába. De hogy melyik az express, a menetrendben természetesen nem jelölik, csak akkor derül ki, ha a sofőrtől megkérdezzük. Így aztán egy óra várakozás után úgy voltunk vele, ha a következő nem áll meg hagyjuk a francba. De meghallgattatott, ezért nem maradt ki ez a tündérmese helyszín, egész Santorini legszebb települése. Még egy magára hagyott csacsit is találtunk, akit halálra fotóztunk és simogattunk. Néha dobbantott egyet, lehet hogy nem élvezte annyira, hogy vele szelfizünk… Visszafelé már nem sikerült buszt találnunk, de annyira nem bánkódtunk: ugyan nem a tengernél ért minket a naplemente, de a lemenő nap sugara rózsaszínen világította meg a fehér falakat, a szőlő földek arany színben csillogtak. Csodálatos volt, aki több napot tervez a szigeten lenni, ki ne hagyja ezt a várost!

Kamari 

           Vulkanikus, fekete, apró kavicsos tengerpart. Egy kicsi templom is van a part szélén, érdemes körbesétálni. A víz szeptember közepén pont jó hőmérsékletű volt, valòszìnűleg a nyár elején még hűvösebb. Napágyat és napernyőt ha fogyasztasz, ingyen lehet használni a bárokban, egy jeges frappé egyébként is jól jön a napozás közben. 

Perissa 

            Itt nem akartak nekünk ingyen fekvőhelyet adni kávéért sem, a part viszont fekete, finom homokos. Elég gyorsan mélyül a víz, vigyázni kellett a nagy hullámokkal, amelyek könnyedén besodortak. A part mellett egy jó nagy hegy látható, a felhők fekete árnyékai díszítették.

Perivolos

            Az előző part folytatása, aprókavicsos. Ember alig volt itt is, ezért nem nagyon zavarta a bárt, hogy egész nap egyetlen kávét fogyasztottunk a fekvőhelyért cserébe. Nem tartom a frappét rendes kávénak, de azért elég jól esett az első sorban iszogatni, miközben majdnem odacsapott a hullám.

Red Beach

            Vörös színű kavicsos tengerpart, amit nem láttunk közelről, mert akkora hullámok voltak, hogy el volt zárva a part a fürdőzőktől. A busz távolabb rakott le, még gyalogolni kellett egy adagot. Sosem láttam ilyen hangulatos buszmegállót, a tábla konkrétan a tenger szélén helyezkedett el.

            Apró éttermek mentén vezetett az út, a nagy hullámok elmosták volna az ott étkezőket, ha nem fedik le egy műanyag ponyvával. Minket is oldalba akart csapni a tenger, úgy kellett a nyugodtabb másodpercekben átugrani egyik kőről a másikra.

            A Red Beach távolról is nagyon mutatósnak bizonyult. Ott ahonnan ráláttunk, még voltak büfék, árusok, de a parton még egy wc-t sem lehetett látni. White beach és Black beach is van Santorinin, de mivel oda már nem visz tömegközlekedés, ezek kimaradtak nekünk. Szintúgy Akriotiban a világítótorony, ami kocsival, quaddal vagy robogóval megközelíthető. A robogó jó választás, autóval nehéz megállni, a városokban egyébként is csak a külső részeken lehet parkolni.

Nea Kameni, Hot spring, Thirasia, Ammoudi

            Egy hajós kirándulás alkalmával meglátogattuk Nea Kameni vulkánját, nem telhet el egy nyaralás sem vulkán mászás nélkül (ezt legalább nem éjszaka kezdtük). A vulkánon nem nagyon volt sok néznivaló, egész Santorinin nem található túl sok növényzet, de itt még annyi sem, a láva által alkotott képződmények a látnivalók. Holdbéli a táj, fekete kavics, a vulkán jelenlétét a feltörő kénes gázok és gőzfelhők jelzik.

            A melegvízű forrásokban fürdeni is lehet, a feltörő víz kéntartalma narancssárgára festi a legújabb bikinit is, akár 30-40°C hőmérsékletű is lehet.

            Thirasia szigetén is kirakott minket a hajó, ahol elfogyasztottuk az eddigi leggiccsesebb ebédünket, közvetlenül a tengerparton. Muszaka és paradicsom golyók, Santorini híres a cherry paradicsomairól. Egyetlen csacsit láttunk, aki néha felvitte az embereket a fenti városba, de elég lassan fordult, gyalog pedig meghaltunk volna a hőségben, ezért inkább láblógatva a lenti parton pihentünk.

            A nap zárásaként Ammoudi-ban kötött ki a hajó, innen lehetett felsétálni, vagy szamárháton feljutni Oiába egy újabb naplementére, mi a csacsit választottuk. Én eleinte úgy gondoltam, hogy felülök az állatra, és lesz egy ember aki vezeti, megállítja, irányítja…. Hát nem. A csacsi amikor ráültem, egy idő után megunta a várakozást, és elindult a lépcsőn felfelé. Nagyon kellett kapaszkodni, a lépcső nem éppen csacsibarát, pláne mert egy különösen agresszív állatot kaptam, aki nem csak az útjába kerülő embereket, de a többi szamár társát is fellökte. Próbáltam volna fotózni a hátáról, de inkább kapaszkodtam két kézzel, és örültem, amikor végre felértünk. Míg Firában látszódott, hogy a gazdáig szeretik az állataikat, itt eléggé sajnáltam szegényeket, csupán turista lehúzásnak és állatkínzásnak tűnt.

Tanulságok 

            Santorinit egyszer mindenkinek látnia kell, de semmi esetre sem úgy, hogy két óra alatt végigfutja valaki Oiát, és ennyi az össz benyomás a szigetről. Meg kell nézni egy naplementét nyugodt körülmények között pl. Firostefaniban, és magunkba kell szívni az igazi görög hangulatot, pl. Pyrgosban. Egy hét alatt egyszer sem unatkoztunk, be lehet osztani úgy az időt, hogy délelőtt tengerpart, délután városnézés naplementével összekötve. Görögországban az egyik legdrágább hely az biztos, de itt is meg lehet oldani alacsonyabb költségvetésen, a repjegyünk kb. 50.000 Ft volt, a szállás kb. 25.000 fejenként, a 2-2,5 eurós gyrosokat pedig megállás nélkül tudnám falni. Szeptember közepén-végén még nagyon jó volt az időjárásunk, nappal jó meleg volt, a víz is kellemes hőmérsékletű, este azért már nem ártott egy pulóver (főleg ha valaki jobban szereti a naplemente utáni fényeket, mint magát a naplementét). Esténként a szél is fújt nem egyszer, egy adag meleg cucc mindenképp kellett. Tavasszal talán a víz nem elég meleg, nyáron valószínűleg elviselhetetlen a hőség. Az egyszer biztos, hogy nem hiába került fel a bakancslistámra, és most végre kipipálhattam :)

Még több kép ITT található.