A csillagok nem akarnak úgy állni, hogy eljussunk Toszkánába, ezért egy dunántúli óriás körútra kényszerültünk. Gondosan kivettünk 2 hét szabit, hogy majd halálra drónozhassuk az összes ciprusfát az olasz utakon, ezért elég sok napi programot kellett összehozni nagyjából 2 nap alatt. Annyira azért nem kellett félteni, 13 napra foglaltunk 4 szállást, meg is terveztem egy térképet megnézni való pöttyökkel, köztük sok olyannal, ahol még nem is jártam. Nem a tervezett helyen, de megkezdtük Emma első szülikéthetét.

2020. 08. 31- 09. 02. Portobello wellness és Yacht Hotel, Esztergom

             Az első szállásunk Esztergomban volt. Két éve jártunk a városban, ezért nem turistáskodást terveztünk. A last minute útnak az volt előnye, hogy egész megbízható időjárás előrejelzést tudhattunk, az eső miatt egy wellness hotelbe mentünk, ahol rossz időben is tudunk mit csinálni. Nem is unatkoztunk egy percet sem, már a szobánk is olyan nagy volt, hogy Emmának sok felfedeznivalója volt. A hotel wellness része a mellette lévő fürdő, ahol van gyerekmedence is, de a nagyoknak is vannak csúszdák. Először Törpi élvezhette a vízcsapkodást, aztán pedig nagyon fura fejet vágott, amikor eltűntünk egy nagy sárga csőben, majd a végén megjelentünk és beletoccsantunk a vízbe. Egészen szájlilulásig áztattuk magunkat. A kinti rész csak első nap volt nyitva, de aztán úgyis beköszöntött a rossz idő.

             A vacsi is nagyon durva volt, nem csak rántott hússal lehetett halálra falni magunkat, hanem mindenféle egyéb nagyon ízletes étel is volt, pl. borókás marha vörösborban párolt körtével. Emma mostanában leginkább fénnyel táplálkozik, semmit nem akart megkóstolni. Még üveges babakaja is ki volt készítve, a hotel maximálisan gyerekbarát.
             Reggelire a két nap alatt mindkét olyan kaja volt, ami nekem a jó reggelit jelenti: tejbegríz és bundáskenyér. Persze minden egyéb földi jó is volt, amit csak el lehet képzelni.             A szobánk ablakából a kivilágított bazilikát láttuk éjszaka, hozzá tudnánk szokni a látványhoz.
             Amikor éppen nem pancsoltunk vagy ettünk, a játékszobában töltöttük el az időnket. Gyerek nélkül mindig is azt gondoltam, hogy (már elnézést a kifejezésért, de ez a legtalálóbb leírása) iszonyat agyf*sz kibírni azt az őrjöngést, ami egy ilyen helyen megy, de ha gyereke lesz az embernek, minden megváltozik: teljes béke szállt az agyamra. A sok játék és rohangáló kisgyerek elterelte Emma figyelmét a fél éve tartó szeparációs szorongásáról, végre visszakaptam az aurámat és nem kellett mindig 20 cm-re lenni tőlem. Még az sem zavarta, amikor egy kisfiú fejbecsapja egy nála nagyobb traktorral. Csak feküdtünk egy babzsákon és még képeket válogatni is tudtam a laptopomon, zseniális.             Képek, leírás a hotelről ITT.

2020.09.02. - 09.05. Rácz Tanya, Orfű

09.02.

             A hotel ledrónozása után tovább indultunk második állomásunkra, Orfűre. Útközben szerettük volna megnézni a Paksi Atomerőmű látogatóközpontját, de egyrészt a vírus miatt nem lehet, másrészt 16 éven felülieknek lehet csak.
             Köztes megállónk Óbánya volt, a "magyar svájc", ahol szépen felújított bűbájos házikókat láthattunk. A pisztrángos sajnos zárva volt. Csak csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva, pedig lélekben már nagyon ráhangolódtunk a halazásra. A Ferde vízesés kb. fél óra sétára található. Nem nagyon értettük, hogy lehet ferde egy vízesés, nyilván ferde, merthogy valahogy le kell esnie. Ahogy megpillantottuk, rögtön rájöttünk:

             Szállásunkra délután értünk, a nap további részét végig ott töltöttük. A tanya zseniális, szabadon mászkálnak a lovak, pónik, de van birka, nyúl, malac, szárnyasok, kutya, macska is, Emmának nagyon tetszett a sok állat. A terület hatalmas, kalandpálya, gokart pálya, játszótér is van, illetve hatalmas zöld terület, ahol naphosszat lehet csak a fűben feküdni és pihenni. Képek, leírás ITT.

09.03.

             A tanya egy erdőben folytatódik, ahol tájfutási pontok találhatóak, gondoltam kipróbálom. Nagyon jól esett a csípős reggeli erdőben mozogni, nagyon mélyre azért nem merészkedtem, sok volt az elágazódás, az agyam pedig még mindig nem az igazi az alváshiánytól, inkább nem akartam örökre elveszni.
             Pécsen jártunk 10 éve, amikor a kultúra fővárosa volt. Akkor a Zsolnay-negyed még nem készült el, ezért csak most tudtuk megnézni. A terveimben az volt, hogy végzünk pár óra alatt, de végül egész napos program lett belőle. Persze ketten gyorsabb lett volna, de Emma 2 órás alvásidejét a kávézóban töltöttük, néztünk cukorka készítést, piknikeztünk a fűben, lazára vettük a tempót. Megnéztünk minden kiállítást, nagyon látványos az összes, nem sajnáltuk az időnket. Csak a Planetáriumot nem láttuk, pár év múlva csajszikámmal, amikor jobban fogja érdekelni, biztosan visszatérünk.

Pécs belvárosába csak késő délután értünk, egy kajáláson és fagyizáson kívül nem maradt másra idő.
             Természetesen a pónisimogatás este sem maradhatott ki.

09.04.

             Pince és borvidék látogatással telt a nap. Látnivaló nem sok volt csak a hangulatos pincék, rendezett falvak, szőlőtőkéktől zöldellő dombok. 
             Palkonyai pincesor a földről és madártávlatból:

             Villánykövesd pincesor szintén drónnal is:

             Villányban végig olyan érzésünk volt, hogy miért is nem itt szálltunk meg. Orfű is tök jó, de ide is biztos visszatérünk, amikor nem kell vezetni és nem kell cukit táplálnom. Most is kihasználtuk az alvásidőt és akkor kóstoltam bort. El tudnék képzelni egy teljes napot, amikor semmi mást nem csinálunk, csak végigjárjuk a borászatokat.             A Bock pincében az internet szerint 500 Ft a látogatás, de tőlünk semmit nem kértek, csak minket hármónkat körbevezettek. Valami gyönyörű az a pince, és az a terem az akusztikájával, zseniális esküvő helyszín lehet. Nem az olcsó kategória, de a Bock wellness hotelébe egyszer biztosan megszállunk, annyira megtetszett.
A Bormúzeum sem maradhatott ki, a Bock után nyilván kevésbé bozonyult izgalmasnak.

             Beremenden a Megbékélés Kápolnájában szerencsénk volt, egy esemény miatt pont kinyitották, belülről is megnézhettük a fura, de látványos épületet.

             A Siklósi várban éppen esküvőt rendeztek és egyébként is zárás előtt fél órával értünk oda, ezért egy csökkentett árú belépővel pont meg tudtuk nézni egy kávé mellett a várból a kilátást a városra. A drónozás sem maradhatott el.             Este most is meg kellett simogatni az állatokat.

09.05.

             11-ig kellett elhagyni a szállást, de minden időt kihasználtunk: reggeli futás után jött a drónozás, búcsúzás a játszótértől, állatoktól. Ha már Orfű mellett szálltunk meg, az utolsó napon Orfűt is megnéztük. A Malommúzeumban kezdtünk, ahol pont lekéstük a vezetett túrát, de a Garat mevezetű helyen sütivel és kávéval vigasztaltuk magunkat. A tónál épp a mozgáskorlátozottaknak szerveztek mindenféle programot, nem nagyon lehetett hozzáférni a tájhoz, ezt is legközelebb.             Összességében Pécs környékén legalább  egy hetet el lehetett volna tölteni, a Mecsekben is kimaradtak a kirándulòhelyek (Zsongor-kő, Babás szerkövek, Püspökszentlászló kastély, arborétum). Ha visszatérünk, akkor is marad még bőven látnivaló, nagyon hangulatos vidéket ismerhettünk meg.

2020.09.05.-09.09. Zalalövő, Tőzike Apartman

             ​Majdnem 3,5 óra volt az út Zalalövőre, ahol a következő 4 napot töltöttük. A Borostyán-tó az apartmanunktól kb. 100 méterre van, az egész déleutánt ott töltöttük. A strandra már nem szedtek belépőt, de néhány vakmerő fürdőző még csobbant egy utolsót. Egészen gyönyörű volt a part és nagyon békés. Csak úgy csillogott a víz az utolsó napsugaraktól. Néztük a fákon átszűrődő narancssárga fényeket, miközben Emma a fűbe gyakorolta a totyogást. A büfék közül már csak egy garázsbolt volt nyitva, olcsóbb és laktatóbb lett volna ugyanazt a fagyasztott rántott sajtot az apartmanunkban magunknak megsütni. A szállás részletesen ITT látható.

09.06.

             ​Reggel egy kiadós reggelit készítettünk magunknak, készültünk még kávéval is.
             A napot egy reggeli futással kezdtük a Borostyán-tó körül. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretek futni, de ha egyszer ilyen környezet veszi körül az embert:

Kora őszi színek, illatok, fények, roppanós falevelek, csillogó víztükör, tuti futok holnap is. 
             Első napirendi pont a szalafői skanzen volt. A hely egyébként elsőszámú látnivaló az Őrségben, szépen ki van alakítva, de Törpicsek a mozgásfejlődés/szeparációs szorongás/fogzás/front vagy ki tudja mi miatt elég elviselhetetlen volt, nehezen lehetett átérezni a környék nyugalmát. Pár száz méterre bölényfarmot találunk, akik nem nagyon akartak megmozdulni, csak egy vadló mutatott némi aktivitást.

             Ezután a skanzenben és az Olajütő és Rétesházban is megkóstoltuk a tökös-mákos pitét. Az őrségi pite sokkal puhább, sok tejföl kerül a tésztába, nagyon bejövős.             Az Őrségi Ízek Portájáról sok jót hallottam, de sajnos csak szombaton vannak nyitva. Majd legközelebb.
             A Batha Porta mangalica farmról el lettünk zavarva, hiába volt ott a tábla. Nem jöttünk rá merre kéne megkerülni a lezárt részt, inkább feladtuk. A Ferencz portán se találtunk semmi táblát, információt, fura lett volna magánterületre csak úgy bemenni. Lehet, hogy csak kérdezősködni kellett volna, de nem volt meg a hangulat.
Őriszentpéteren csekkoltuk az Árpád-kori templomot. A Pajta nevű étterem nagyon érdekelt volna, de Cukikámmal reménytelen lett volna, hogy átjöjjön a hangulata, majd azt is legközelebb. Az Ómama kávézója viszont pont nekünkvaló volt egy harmadik rétesre.             Az Őrségi Malom látogatóközpont és a nagyrákosi tájház is zárva volt. Valahogy az egész Őrségben az az érzésünk, hogy nem nagyon feküdtek rá erre a turizmus dologra, még érintetlen része az országnak. Azt sem tudtuk meg, vajon mikor vannak nyitva, sehol semmi tábla.

Pankaszi harangláb:             A nap folyamán nem sok mozgásideje volt Emmának, ezért inkább visszatértünk a szállásra, ahol még sétáltunk a tóparton. Nem nagyon lehet betelni ezzel a nyugalommal:

09.07.

​             A délelőtti futás után Kőszegre kocsikáztunk. Kőszegen hétfőn minden zárva van, MINDEN. Erre persze igazán gondolhattunk volna, gondoltunk is, de valahogy nem sikerült a tervezésnél erre figyelni. Ezért sajnos a térképem sok pöttyéből nem sok mindent teljesíthettünk, inkább egy gasztrotúra lett belőle: a főtéren végigpróbáltuk a gyrosost, voltunk a tejivóban, ettünk fagyit.             A nap legjobb része a Baby Café volt, ahol mi kávéztunk, amíg Emma egy játszószobában tombolhatott rengeteg játék közt. Kicsit átértékelődik a nyaralás fogalma, a játszóházak lesznek a kedvenc látványosságaink. Alapvetően egyáltalán nem olyan bonyolult kisgyerekkel bárhova menni, csak figyelni kell a jelzésit, meg hagyni kell lefárasztani magát. Minél jobban elfárad, mi annál inkább feltöltődünk, fontos az egyensúly.

09.08.

             A reggeli testmozgás már megszokottá vált, annyira zseniális ez a zöld környezet. A város után megint vidékre vágytunk, ezért nekiindultunk az őrségi tájakon kocsikázni. Magyarszombatfán a fazekasházban lehet megismerni a fazekasságot. A faluban több ház is nyitva tartja kapuit, hogy az oda látogatók megnézhessék a műhelyekben a korongozást, illetve különböző edényeket vásároljanak. Kávéscsésze vagy kerti giccs nem volt senki raktárkészletén, ezért csak a nézelődés jutott nekünk.

             Az igen híres veleméri Árpád-kori templom egy gyorsan megnézhető templomocska.             Őriszentpéteren a Hársfa fogadóban ettünk dödöllét, nem volt különösebb ízélmény. A tökös-mákos rétes viszont olyan óriási és laktató adag volt, hogy aznap már nem volt szükségünk több energia bevitelre.
Az Alpaka Panzióról tudtuk előre, hogy csak a szálló vendégei nézhetik az állatokat, de azért bepróbálkoztunk, sajnos tényleg csak ők nézhetik. Amúgy a szállás iszonyat cuki, főleg a cölöpökön álló faházak, de már nem volt szabad helyük számunkra. Ez az alpaka dolog kicsit azért becsapás, csak két órán át lehet nézni és kilométerekkel arrébb, nem sok dologról maradtunk le.
             A Vadása-tó is olyan nyugis, mint a Borostyán-tó, de már itt is nagyon vége van a szezonnak, egyetlen büfé nem volt nyitva. Így legalább sokkal nagyobb nyugalmat árasztott a hely.

             A szőcei tőzegmohás láprétnél lett elegünk az Őrségből, láp az alig volt, szúnyog viszont annál inkább. Fa pallókon lehet a mocsaras táj fellett lépkedni, kb. 200 méter hosszan.             Összességében nem igazán jött be az Őrség. Nyugalom és vidékhangulat van, ha valaki ezt keresi, annak tökéletes. Nagyon sok minden zárva volt, vagy csak csütörtök-vasárnap van nyitva, egyáltalán nem hajtanak a turizmusra. A látnivalók száma sem túl nagy, inkább pihenésre javasolt a táj, nyilván Emmával nekûnk nem jött át ez az érzés. A gasztronómiát sem tudtuk igazán élvezni, Törpi mellett nem lehetett az összes dödölle lelőhelyet végigenni, nem sokáig van türelme egyhelyben ülni, így is elég sok padlót feltöröltünk a járás próbálkozásaival. Egyszer majd visszatérünk 5-6 év múlva amikor már lehet vele bicikli túrákat szervezni, akkor hangulatosabb lesz.

2020.09.09-09.12. Bakony-Cinca apartmanház, Szentgál

09.09.

             Egy utolsó reggeli futással elbúcsúztunk a Borostyán-tótól. Utolsó szálláshelyünkre, Szentgálra érkeztünk, ahonnan a Bakonyt szeretnénk megismerni. A szálláshely egy frissen felújított parasztház, nagyon otthonos berendezéssel. Rajtunk kívül egyetlen vendég nem volt, ezért Emma az egész emeleten totyoghatott, nem kis zajt csapva a hajópadlón. Kaptunk babakádat és etetőszéket is, így már nem csak fényt eszik, némi szárazanyag is jut belé. A szállás leírása, képek ITT. Ezzel a totyogással elég sok időt eltöltöttünk. Gyorsul a kiscsaj és nagyon élvezi az új mozgásformát. Nem lehet csak úgy kézen fogja sétálni, ő irányít, ha rossz irányba megyünk egy erőteljes nyomással megmutatja, merre szeretne menni.
             Miután megéheztünk az apartman felfedezésében, Veszprémben próbáltuk ki a Fricska étteremlakást, ami már régóta a bakancslistámon volt. Az asztalok a folyóparton helyezkednek el a vár tövében, az ár kissé követi az újhullámos stílust, de nagyon finom ételeket kaptunk, miközben Emma ezt a tájat is felfedezhette. Egy éves korára Magyarország minden tájegységéről nyal egy kis talajmintát, így fejlődik ki az egészséges és ellenálló szervezet. Itt sok időt eltöltöttünk, az alvásidőben pedig felsétáltunk a várba és onnan néztük meg a várost.
Ezen kívül nem volt más programunk, hagytuk futni a kis testet, hátha elfárad és jól alszik éjszaka (nem így történt, nem lehet kifárasztani semmivel).

09.10.

             A bakonyi gyilkos-tó, a Hubertlaki-tó volt az első látnivalónk. A tó egy mesterséges tó mesterséges gáttal. Az állatoknak hozták létre, a benne lévő fákat levágták, ezért hasonlít az erdélyi Gyilkos-tóra. Halakat eredetileg nem telepítettek bele, de az odalátogató madarakról belehullottak az ikrák, onnan szaporodtal el a tóban. Azóta a gőték és más állatok is belakták a helyet. Ember nem túl gyakran jár arra, csak egy A4-es papír jelzi az egyik fán, hogy "tó", de mindenképp megéri meglátogatni.

             Zircen a Pepe cukrászdában ebédeltünk fejenként 2 sütit meg egy kávét, Emma is kapott egyet, amiről megehette a gyümölcsöket. Még legalább ötféle sütit kipróbáltam volna, nagyon jó helyet találtunk. A kerthelyiségben csak mi voltunk, Törpic kedvére tologathatta a székeket, amíg mi a cukorkómától haldokoltunk. A Zirci Arborétumban is alig találkoztunk emberrel, így békésen feküdhettünk egy pléden a fűben... egészen addig, amíg meg nem pillantottam néhány ijesztó pókot, akkor elszállt a chill.

             Picúr benyomta a szundit, mi tovább autóztunk a tési szélmalmokhoz. Nem tudtuk honnan kéne közelíteni, a szántóföldön hagytuk az autót. Nagy szerencsénk volt, egy pár pont arrajárt, akik viszont kulcsot is szereztek az egyik malomhoz, belülről is megnézhettük a szerkezetét. Mégis csak Molnár vagyok, nem hiába vonzódok a malmokhoz, Emmának is át kell ezt adni, ha már a nevemet nem viszi tovább. Egy táblára ki van írva, hogy vigyázat, életveszély, nincsenek felújítva és már nem működnek, de így is elidőztünk a látványukkal.

             A Római Fürdő-vízeséshez a térkép alapján nagyon sok út vezet, mi nem is találtuk meg a zúzalékos, ápoltabb részt, néhány bokrot letapostunk mire odaértünk, a Maps.me mindig segít. A szurdok egyébként lenyűgöző, én nem is hallottam róla, amíg rá nem kerestem a bakonyi túrákra. A Fátyol-vízesés és társai sokkal híresebbek, pedig ez különlegesebb. Az alsó két képen a pici ember mellett látszódnak a méretek, itt sem volt az a turista tömeg. Nem is csoda, a lefelé vezető út még csontszáraz talajjal is csúszik, semmi korlát, semmi tábla, teljesen el van hanyagolva. Törpe hátizsákkal nem is lehetett az aljáig lemenni, csak én másztam addig fotózni, ezért nincs is magamról kèp, amin lehetne látni milyen nagy sziklákról van szó. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, nem is értem miért nem csinálnak belőle nagyobb látványosságot. Most kifejezetten életveszélyes oda lejutni, pedig gyönyörű. Visszaúton megtaláltuk a zúzalékos utat is, ki volt írva hogy 4 után tilos az erdőben tartózkodni. Még jó, hogy nem lőttek le.

             Este beszereztük Veszprémben a héliumos 1-es lufit és gyertyát, mert valaki holnap átlép a csemcsemőből a kisded korba :) 

09.11.

             Még este felfújtam a lufikat, hogy reggel egy lufitömeg várja a bébit, amikor kilép az ajtón :) Azt hiszem a döbbenet megvolt, nem nagyon tudta mire vélni a szitut. A nagy egyest nem érte el, nem jött rá mit kell vele csinálni, de a kisebb lufikba imádja beleverni a fejét és ugrálni rajta :) Az ünnepelt reggelije egy banános babacsinta torta volt citromos-banános mascarpone krémmel. A gyerekbe nem sok jutott, de elég rendesen felavattuk a vadonatúj etetőszéket, többé már sosem lesz olyan hófehér a szíja. Volt vagy fél óra mire elkészült a mű és 5 perc alatt szétgyötörte, de mégis csak egyszer egy éves az ember, olyankor szabad maszatolni.

             Miután kiőrjöngtük magunkat a lufik közt, megnéztük a Herendi Porcelánmanufaktúrát. A belépő egész jó áron van 2700 Ft-ért, sok mindent tartalmaz. Először egy minimanufaktúrában megmutatták a porcelángyártás folyamatát. Ott álltunk vagy tizen a munkás felett, miközben a nő jó hangosan ismertette, hogy ez egy több órás munka, és ha bármilyen hibát is vét, kezdheti elölről. Így biztos jó lehet dolgozni. Egy filmet is láthattunk a porcelánkészítésről. Megvettem életem eddigi legdrágább hűtőmágnesét, egy kézzel készített eredeti porcelánt, 3900 Ft-ért. Kicsit megdobja a 3 eurós átlagot.             Törpi ekkorra kidőlt, ezért be mertünk menni a kávézóba, ahol eredeti Herendiből ihattuk a cappucinót, amit szintén tartalmazott a jegy. Kicsit alulöltözöttnek éreztük magunkat.             A múzeum áll egy állandó részből és egy időszakos kiállításból, a kertet is meg lehet vele tekinteni. Néhány darabot nem nagyon értettünk, miért akarnám egy nemesember arcát összekenni krumpipürével, vagy ha nem tányér, hanem festmény, akkor miért nem inkább a falra rakják. Összességében nagyon megérte megnézni, akkor is ha nem vásároltunk több százezerért porcelán készleteket.             Az ünnepi ebéd egy csúcsszuper helyen, a Papok borozójában volt. Elég drága az étterem, de olyan a kilátás és a hangulat, hogy simán megéri, az ételek is fantasztikusak. Teljesen gyerekbarát, van egy játszótér mindenféle motorral, trambulinnal és egy állatkert része kecskével, tyúkkal, libával. Emmának legjobban a ribizli díszítés ízlett, de sebaj, több maradt nekünk.

             Az utolsó este sem volt más vendég rajtunk kívül a szálláson, folytatódott a lufik közt dühöngés. Beszélgettünk a tulajjal, aki megkóstoltatta a házi gyümölcsleveit és pálinkáit. Megmutatta a pincét, amiről megígértem, hogy nem rakok fel képet, de legalább leírom, mennyire jó. Iszonyat sokféle pálinkája van egy hatalmas teremben, én nem szeretem a pálinkát, de kedvem lenne egy hétre odazárkózni egy kis kolbásszal meg kenyérrel. Disznóöléseket is szoktak rendezni. Egy nagyon profi nyári konyhája is van a befőzéshez és húsfeldolgozáshoz, zseniális.

09.12.

             Utolsó reggelünkön a bakonybéli Pannon csillagdát néztük meg. Semmi extra, de nagyon jó lenne minden megyébe egy ilyen ismeretterjesztő hely.Az állatpark csak előzetes bejelentkezésre látogatható, az legközelebbre marad.

Összefoglalás

             Ha a helyzet nem így alakult volna, 2 hetet töltöttünk volna Toszkánában, ahol sok szépre jutott volna idő. Próbáltuk a maximumot kihozni belföldből is, azt hiszem ez így is lett. Ha nem lett volna két hetünk, sok mindent meg sem néztünk volna. Az Őrségbe azért nem jutottunk el soha, mert messze van még Budapesttől is, nem éri meg 3 napra leugrani, eddig nem szántunk egy országon belüli útra sokkal többet. Így a két hét alatt szinte csak újdonságot láttunk, pedig voltunk már sok helyen. Nem fogom azt írni, hogy nem lett volna jobb külföldön, vagy legalábbis kevésbé megszokott, másmilyen. Mindenesetre örülök, hogy összehoztuk ezt a túrát.
             Emmával volt néhány nehéz pillanat, de ha figyeltünk rá mikor álmos és mikor kell futkározni hagyni, akkor nagyon jókedvű és alkalmazkodó volt. Nehéz lehetett négy különböző helyen aludnia, a megszokott napirendet kihagynia, de nagyon ügyesen alkalmazkodott, mi ott voltunk neki, mint állandóság, ez nagyrészt elég is. Hatalmas családi utazások várnak rá, ez kezdetnek tökéletes volt.

Videó itt: