Palm tree lover

Palm tree lover

Mallorca 2021

2021. május 16. - Palm tree lover

             A koronavírus miatt hosszasan kutattunk, hol tudnánk eltölteni 10 nap szabadságot, ami elveszik, ha nem utazunk sehova. Olyan országot kerestünk, ahol korlátozottan, de nyitva vannak a szállodák, éttermek, nem kell sokat utazni, nincs nagy időeltolódás és nem túl hideg vagy meleg az időjárás. Így vettük célba Mallorcát.

2021.04.29, csütörtök

             Spanyolországba egy 72 óránál nem régebbi negatív PCR teszt a belépő és egy kitöltött egészségügyi kérdőív. Elég nagy volt az izgulás, hogy ha eddig nem sikerült megfertőződni akkor ne pont most, nagyon anyáztam volna a 11000 antitestemmel. Szerencsére mindketten negatívak lettünk és a Ryanair sem rakta át a járatot.
             Bécsből repültünk, az autóutat remekül viselte csajszikám: egy órán át nézelődött, aztán jelezte, hogy ez azért így uncsi. Előre letöltöttem a telefonra játékokat és meséket. Otthon szinte soha nem néz ilyeneket, gondoltam most szabad, de nem foglalta le fél óránál tovább. 20 perc szundi után nagyon tetszettek neki a szélerőművek. Az autót leraktuk a Panda Parkenben, hosszasan bámultuk a világító panda lámpát, aztán elvittek minket a reptérre.
             Elég szomorú volt a bezárt üzleteket, a szinte üres terminált látni, de legalább Emma kedvére futkározhatott. A repülés miatt jobban izgultam, mint mikor én először repültem, de nagyon sima ügy volt. Felszálláskor az ablakra tapadt, aztán aludt vagy két órán át, pont a délutáni alvásidőben utaztunk. Féltem tőle, hogy mi leszünk az az idegesítő család a repülőn, akinek megállás nélkül ordít a gyereke, de nagyon cuki érdeklődő volt, aztán meg az ölemben szundított. A babakocsit beszállás előtt vették el a kapuban, kisgyerekre pedig nem vonatkoznak annyira a folyadék szabályok: 2 dl-es babavizet, üveges bébiételt, popsikenőcsöt is fel lehetett vinni, de a repülőn is adtak volna. Régebben sosem tudtam elképzelni, hogy lehet gyerekkel bárhova is menni, az a sok cucc, sok idegeskedés, de a valóságban minden sokkal egyszerűbb. Annyira okos, érdeklődő már a világ iránt, nem kell neki semmi felesleges játék, felesleges holmi. Az köti le a legjobban, ha figyeli a körülötte lévő embereket, történéseket. Neki azért jobban meg kell tervezni, mikor mit eszik, mi azért elég gyakran éhezünk utazás közben. Így, hogy a napirend alvás, étkezés része nem változott, észre se vettük, hogy reggel 8-tól délután 6-ig folyamatosan úton voltunk.
20210429_153928.jpg             A babakocsit csak a csomagoknál kaptuk meg, felért egy durva bicepsz edzéssel odáig szállítani a 11 kilóját, sétálva túl izgatott lett volna a szabadon engedéshez. Az országba elég könnyen beléptünk, egy gyors ránézéssel elfogadták a PCR-t, a kitöltött teszt QR kódját lepittyantották, fél perc volt a kettő együtt.
A szállásunkon (Apartamentos Vistasol) nagyon menő a kilátás, egy hotelszoba konyhával, hogy törpinek is tudjunk kaját csinálni. Ha átlagos időszak lenne, biztosan gyűlölném a helyet a sok ember és az állandó partizás miatt, de ezekből most nincs semmi, csak ez a kép minden nap:
magaluf_13.jpg
             A környék szörnyen posztapokaliptikus, minden be van zárva. Nem egészen értjük mi a logika, turista bolt nyitva van, szupermarket nem, máshol meg fordítva. A reggelit, vacsit elintézzük a szálláson, az ebéd izgalmasabb lesz. Szerencsére törpi két hónap bölcsi után megszerette a menzaízt, ezért a bébipapik is lecsusszannak, de jól tud lakni eperből is, amiből 2 kg 3 euro (!!!). Egészen durva, hogy az összes zöldség és gyümölcs sokkal olcsóbb, mint nálunk. Azt hiszem epren fogok élni 10 napig, meg persze churroson, ha találunk lelőhelyet.

2021.04.30, péntek

             Az éjszakába nem zavart be az idegen hely, egészen addig a kanapén aludt magában Emma, amíg ki nem mentem pisilni, akkor rájött hogy ott vagyok és velem sokkal jobb lenne. Próbáltunk a környéken kávézót vagy bármi életet találni, de annyira csak a turistákra épül az a rész, hogy minden halott volt. Szomorúan észleltem, hogy szerencsétlen gyereknek egyetlen darab zoknit nem raktam be (kabátot persze vagy ötöt), ezért megkapta a tegnapit, talán nem izzad annyira egy babatalp.
             A fővárosban már rengeteg étterem, cukrászda, kávézó nyitva volt, az emberek mennyisége pont tökéletes. Más időkben biztos mindenhol ömlik a tömeg, de most fotózni is úgy lehetett, hogy sehol nem lógott bele senki.
Az egész napos városnézésben jól elfáradtunk, törpi annyira izgatott volt, hogy csak fél 4-kor sikerült elkezdeni a délutáni szundit. A nap is kisütött, békésen éttermeztünk és kávéztunk, aztán a nap zárásaként elmentünk zoknit venni. Emma úgy vélte, a 23000 lépés egy napra még nem volt elég, ezért még fel-alá lépcsőztünk a szállodában.

palma_de_mallorca_27.JPG

palma_de_mallorca_28.JPG

palma_de_mallorca_33.JPG

palma_de_mallorca_37.JPG

2021.05.01, szombat

             Egész délelőtt szakadt az eső, de 11 környékére abbahagyta, a Marineland felhős időben is jó programnak tűnt. Nagyobb helynek gondoltam, a delfin és oroszlánfóka bemutatón kívül nem sok számomra is izgalmas állat volt, de törpi teljesen meg volt őrülve. A delfineket megtapsolta, a madarakra otthon is mindig mutogat, legizgalmasabb mégis egy le-fel ugráló selyemmajom volt, meg egy olyan hal az akváriumban, amihez nagyon közel tudott menni. A rájákat nézegette, de nem biztos hogy értette, hogy ez nem egy tv, hanem igazi. A papagáj annyira mozdulatlan volt, hogy nem is nagyon látta, ott kellett mutogatni, hogy nézd már milyen szép színes. Egy büfé nyitva volt, eddigre már szépen kisütött a nap, lepihentünk a nagy izgalmak után.

marineland_27.jpg

marineland_9.JPG

marineland_26.jpg

marineland_25.jpg

marineland_12.JPG             Láttunk egy világítótornyot, ahova mindenképp el akartunk sétálni. nagyon rendezett környéket találtunk tele élettel, luxushajókkal, magas pálmafákkal.

marineland_16.JPG

marineland_21.JPG             Nem sok időnk maradt délután, néhány pont még akadt Palma de Mallorcán. A Palma-Sóller vasútvonal még nem üzemel az internet szerint, de ezt élőben is le akartuk csekkolni, hát tényleg nem. Június 1-jén nyitnak, pedig Mucinak nagyon tetszett volna a kisvonat. Legalább ittunk egy jó erős kávét, a közelben lévő hatalmas játszótéren pedig Emma jól lefárasztotta magát.palma_de_mallorca_77.jpg             Hazafelé meglátogattuk a malmokat Palma Santa Catalina városrészében, ezek mindig kötelező fotózni valók, a kilátás is remek a kikötőre. Este már nincsenek nyitva az éttermek, csak elvitelre tudtunk tengeri kütyüs tésztát enni.

palma_de_mallorca_66.JPG

palma_de_mallorca_64.JPG

palma_de_mallorca_60.JPG

2021.05.02, vasárnap

             Az előző esti take away seafood spagetti maradékát nagyon rossz ötlet volt kirakni az erkélyre, arra ébredtünk, hogy sirályok tépik a szemetes szatyrot, össze-vissza borították a kukát. Kiraktuk szellőzni, mert büdös volt a szobában, nem volt takarítás. Mint kiderült, self-cleaning foglalásunk van, 20 eur/óráért kérhetnénk takarítást. Úgy tűnik airbnb-n foglalva nem jár a takarítás, ami végülis így szokott lenni egy apartmanban, akkor is ha egy nagy hotelban vagyunk. A szemetet legalább el lehetne vinni, de mindegy.
             Egy anyák napi kávé után első látnivaló a Jardins d'Alfábia volt. Nyuszi beszundított a kocsiban, sokszor fél órát ülünk és várjuk, hogy felébredjen, hogy aztán újult erővel kezdődjön a rohangálás. A kert gyönyörű volt tele pálmafával, naranccsal, virágzó lugasokkal. Emmának nagyon tetszett a kőlépcsők megmászása. Nem nagyon tudta békésen megvárni, amíg a növények közti árnyékos kávézóban üldögélünk, még a frissen facsart narancslével sem tudtuk megvesztegetni, tombolt benne a felfedezhetnék.

jardins_d_alfabia_1.JPG

jardins_d_alfabia_7.JPG

jardins_d_alfabia_9.JPG

jardins_d_alfabia_22.jpg

jardins_d_alfabia_13.JPG

jardins_d_alfabia_26.jpg

jardins_d_alfabia_24.jpg

jardins_d_alfabia_27.jpg

             A következő botanikus kert (Jardí Botánic de Sóller) is csak hétvégén van nyitva. Ez egy kicsit kevésbé dzsungel hangulatú, inkább olyan virágos-veteményes kert. Egy központi útról jobbra és balra ágaznak le a kertek, rengeteg növény fajjal, itt-ott random tavacskával. Vigyázni kellett, hogy Emma ne nézze meg nagyon közelről a vizeket, de végig futotta a helyet, toltuk utána a babakocsit.

soller_41.JPG

soller_65.jpg

soller_61.jpg

soller_63.jpg

soller_66.jpg

             Port de Sóller tengerparti városában megtörtént az első igazi leülős éttermezés. Fekete paellát ettünk, ami a tintahaltól fekete, nagyon fincsi volt. Még csajszikám is befalt belőle, pedig ő általában csak fénnyel táplálkozik. Amikor végeztünk, már eltűntek a szürke esőfelhők, minden teraszos hely megtelt élettel.

port_de_soller_64.JPG

port_de_soller_69.JPG

port_de_soller_95.jpg

port_de_soller_78.JPG

port_de_soller_86.JPG

port_de_soller_116.JPG

             Felautóztunk Far des Cap Gros világítótornyához, ahol irtózatos szél volt, de ilyen a kilátás Port de Sóllerre:port_de_soller_92.JPG             Az utolsó állomás Sóller városa, ahol felfedeztük, hogy Sóller-Port de Sóller közt jár óránként a kisvonat, ha marad szabad napunk törpinek tuti nagyon bejönne.

soller_58.JPG

soller_55.JPG

2021.05.03, hétfő

             Messzebb vettük az irányt, a Botanicactus kertet látogattuk volna meg először, de hiába van hivatalosan minden nap nyitva, a kerítés zárva volt. Utólag csekkoltuk a facebookot is, ha minden jól megy júniusban nyitnak. Kár, pedig jó helynek tűnt. Ilyen vírus időkben érdemes megnézni minden oldalt róla, én csak a honlapjukat néztem.
             Caló des Moro partját csak felülről láttuk, pár bátor turista éppen indult strandolni. Kocsival csak nagyon messze lehetett megállni, egyszerű rápillantásra felesleges volt odagyalogolni.calo_des_moro_2.jpg             Cala Llombards homokját közelebbről is megtapostuk. Emmát nem nagyon érdekelte a tenger, a homokot rúgni sokkal nagyobb élmény volt. Szerencsére nem ásta magát bele annyira mint otthon, de azért így is befestettük vele a fehér harisnyáját (én sem értem miért adtam fehér harisnyát egy ilyen helyre, de nagyon menő egyen tüll szerelésünk volt). A tengerben senki nem fürdött, csupán napoztak a parton, én még a farmer kabátomat is hiányoltam.

cala_llombards_10.JPG

cala_llombards_4.JPG

cala_llombards_12.JPG

cala_llombards_5.JPG

cala_llombards_1.JPG

             Mirador des Pontás szikláját csak rövid ideig nézhettük, muci mászókának gondolta a sziklaszirtet elválasztó korlátot.

mirador_des_pontas_1.JPG

mirador_des_pontas_4.JPG             Cala Figuera halászfaluban betankoltunk egy újabb adag paellát, majd sétáltunk a kikötőben, miközben medúzák úsztak körülöttünk.

cala_figuera_20.JPG

cala_figuera_25.JPG

cala_figuera_22.JPG

cala_figuera_28.jpg             A nap végén már csak egy nagy játszóterezés volt Palmában, hogy ne csak a felnőttek fáradjanak el.

2021. 05. 04, kedd

             Valdemossa hegyi faluja fél órás kocsikázásra van. Felhősebb időt fogtunk ki, de így is hangulatos utcácskákat láttunk.Kávét és sütit a Ca'n Molinas pékégben fogyasztottunk. Van egy helyes belső udvara, citromfák körülötte, nagyon cuki. Éppen veréb invázió volt, Emmát lekötötte amíg mi üldögéltünk. Egy labirintusos kis kert is található a templomnál, fogócskáztunk a bokrok között. Ez a kilátás napsütésben biztos jobban mutat, azért így sem rossz:

valldemossa_11.JPG

valldemossa_2.JPG

valldemossa_5.JPG

             Miramar kastélyát szintén zárva találtuk, erről előzetesen nem kerestem információt. Csak a kilátást és a kertet akartuk megnézni, de az egész út le volt zárva egy kerítéssel. Nyilván benne volt, hogy nem tudunk minden látnivalót kipipálni a vírus miatt, de akkor sem volt jó érzés zárva találni.
             Son Marroig múzeuma csak 3-kor nyitott, egy órát el kellett időzni, de ez nem volt nehéz ilyen szép helyen. Muci kedvence éppen a frissen facsart narancslé amit nagyjából mindenhol lehet kapni, lehúzott belőle majdnem 2 dl-t, megszomjazott a nézelődésben. Nem is a múzeum érdekes, hanem a kilátás, illetve van egy helyes kis kertje tóval és kacsákkal. Kisgyerekkel mindenféle random állatnak nagyon örülünk.

son_marroig_6.JPG

son_marroig_4.JPG

son_marroig_10.JPG

son_marroig_20.jpg

son_marroig_22.jpg

son_marroig_14.JPG

             Deiá volt az utolsó megállónk. Sok minden nincs arrafelé, de a hegyen-völgyben elhelyezkedő egységes stílusú házikók nagyon szépek a citromfák és pálmafák között. Cuki éppen elszundított a városba sétálás alatt, ezért azonnal meg is álltunk egy éttermezésre. Én egy pohár Sangriával is megünnepeltem a kilátást és a nyugis étkezést. Kávézásra már nem maradt idő, 5-kor ismét mindenhol záróra volt. Jól esett a csendes éttermezés, amikor nem kellett arra figyelni, hogy Emma éppen belemászik a tányérba, de cserébe este 10 előtt nem lehetett elaltatni. Olyan nincs, hogy sokat alszik, lehet választani, hogy mikor nem alszik, most napközben volt nyugi, este az őrület.

deia_4.JPG

deia_16.JPG

deia_9.JPG

deia_19.jpg

deia_11.JPG

2021. 05. 05, szerda

             Mosással kezdtük a napot. Nem vittünk magunkkal csak 6 napnyi ruhát, a szállodában használni lehet a mosó- és szárítógépet is. Addig sem unatkoztunk, a kertben a játszótéren fárasztottuk csajszikát.
             A Zoo Safari kb. egy óra autózásra van. A vírus miatt mem működnek a kisvonatok, amik végig visznek az állatokon, de saját kocsival végigjárható. Egy úton kell végigmenni, körülöttünk az állatok szabadon. Az autóból nem szabad kiszállni, az ablakot nem lehet lehúzni, a majmoknál inkább meg se álljunk - ezek voltak a jótanácsok. A majmok gonoszak, ezt már mi is megtanultuk. Emma az ölembe ült előre, onnan néztük az állatokat, eleinte nagyon élvezte. A végén már megunta, pedig a zsiráf lett volna a legizgalmasabb. Felnőtteknek azért nem olyan nagy szám, de kisgyerekeknek tök jó ez a szafari jelleg. Nem nagyon értettük, hogy nem mennek máshova az állatok, ahol ki volt táblázva, ott is maradtak, pedig nem voltal egymástól elkerítve. Az autózás után van egy állatkert rész is, éppen több kengurunak is zsebibabája volt. Van egy tuti játszótér is jobbnál jobb csúszdákkal, elég nehezen lehetett elhozni onnan Emmát. Nagy szívfájdalmunk volt, hogy egyetlen kávézó sem volt nyitva, pedig nyugi lett volna, amíg csajszi kitombolja magát. Lassan elmúlik a függőségünk: vagy nem olyan helyen vagyunk ahol van kávézó, vagy amikor ráérünk délután 5 után minden bezár.

zoo_safari_4.jpg

zoo_safari_12.jpg

zoo_safari_13.JPG

             A napi szép a Caló Blanc melletti természetes híd lett volna. Ha véletlenül valaki olvasná ezt a beszámolót és pont ezt akarná megnézni, küldök pontos gps koordinátákat, mert cseppet sem egyszerű az odajutás. Az autóval megközelíthető része magánterület, lehetetlen rajta átjutni. Mi kocsival próbálkoztunk, de néhány lelkes túrázó gyalog ment a lezárt falakhoz, aztán sétálhattak feleslegesen vissza. A másik irányból, Cala de s'Estany d'en Mas felől próbálkoztunk. Hát, kisgyerekkel kizárólag hordozóval ajánlott. A hordozót már gondolkodtam, hogy felrakjuk a padlásra, mert otthon csak kitépi magát belőle, túl passzív az neki. Itt azért jól jött volna. Először még sétálgatott, de kicsit meguntuk, hogy nem haladunk, mert minden apró kavicsot meg kell fogdosni. Kézben cipeltük a 11 kg-os bébit a 2,5 km-es odaúton. Tűzött a nap, de nem volt meleg a szél miatt. A környék egyébként gyönyörű, a kék minden árnyalatában csillogott a tenger. Nem nehéz a terep, de a súlyzócskával az volt, a kitaposott út sem látszott mindenhol. A híd egyébként lenyűgöző, nem is értem miért nem csinálnak belőle nagyobb turista látványosságot. Visszafelé kézben szundított a cuki, elnyomta a tengerillat. Az 5 km-t 2,5 óra alatt tettük meg, gyerek nélkül ez fele lett volna, visszafelé nagyon lassan jöttünk, hogy tudjon aludni.

puente_naturale_calo_blanc_6.JPG

puente_naturale_calo_blanc_9.JPG

puente_naturale_calo_blanc_7.JPG

puente_naturale_calo_blanc_13.JPG

puente_naturale_calo_blanc_14.JPG

             Nyilván záróra után jutottunk el az étkezésig, a jó kis autentikus spanyol Burger King adott nekünk elvitelre menüt Porto Cristoban. Hangulatos volt a strandon egy padon megenni. Cuki egyébként nem éhezik egész nap, neki mindig hozunk valamit, csak magunknak nem. Kedvence a sima főtt tészta minden nélkül. Abból sem szabad színeset adni, mert színérzékeny a drága: a fehér jöhet, először megeszi azt. A narancssárga még oké, a zöldet inkább kipiszkálja. Aztán a következő nap a zöld a kedvenc. Biztos logikus, csak én vagyok a buta felnőtt, aki nem értem meg szegényt.

2021. 05. 06, csütörtök

             Pollencában kávéval kezdtük a délelőttöt, nehogy még egy nap elteljen nélküle. Helyes kisváros, nem nagyon van ott semmi, kizárólag kávézó. Pontosabban van egy kálvária lépcső, Emmának menyország. Teljesen rá van kattanva a lépcsőkre. Akármi van körülötte, meg kell mászni, aztán le és újra és újra. Igazából remek szokás, elég nagy erőbefektetés egy olyan kis testnek, felhasználódnak a felesleges energiák.

pollenca_5.JPG

pollenca_7.JPG

             A nap nagyrészét a Formentor világítoronynál és az odavezető úton töltöttük. Rengeteg megállóhely van jobbnál jobb kilátással. A nagyobb parkolókban könnyű megállni, de messze itt láttuk eddig a legtöbb turistát, kisebb helyeken, ahol csak kiszökellések voltak a kocsiknak, nem fért el több autó. Két autó sokszor nehezen tud elmenni egymás mellett, a vezetéstechnikai tréninget nehezíti, hogy kecskék ugrálnak az útra. Egy kerítés végig húzódik, de megoldják és átmásznak rajta. Nem csak kecskék, de biciklisek is bonyolítják a haladást. Én belepusztulnék ha fel kéne tekerni, de elég sokan választják ezt a szenvedést. A kanyargós hegyi szakaszokat mégis megéri megtenni, mert a világítorony csodás, körbe a tenger pazar kilátással. Sok büfé be van zárva, de itt mégis működik, tele is volt minden asztal.

cap_de_formentor_21.jpg

cap_de_formentor_2.JPG

cap_de_formentor_6.JPG

cap_de_formentor_15.jpg

cap_de_formentor_17.jpg

cap_de_formentor_11.JPG

             Ezt követően Alcúdiában ebédeltünk délután 4 környékén. Főszezonban biztos rengetegen nyaralnak itt, most csak néhány ember gyalogolt lábáztatva a tengerben. Az éttermek többsége sem nyitott még ki, de legalább találtunk egy paellás helyet. Sunyifej úgy tett, mintha jól lakott volna, de azért a fagyikehelyt látván elkezdett tátogni. Messziről kiszúrta a játszóteret, ami ráadásul már a homokban volt a parton, minden jó egy helyen.

alcudia_7.JPG

alcudia_4.JPG

alcudia_6.JPG

2021. 05. 07, péntek

             Fornalutx Sóllertől nem messze helyezkedik el. Pici városka, egy központi főtérről indul néhány lépcsősor. Igazi fotóparadicsom, minden tele van dekoratív virágcseréppel. Cuki is hatalmas izgalomba jött a sok lépcsőtől és a kóbormacskáktól. Csak másfél órát töltöttünk ott, de mindenképp érdemes megnézni, igazi medittán hangulatú hegyi falucska.

fornalutx_28.JPG

fornalutx_24.JPG

fornalutx_23.JPG

fornalutx_25.JPG

fornalutx_36.JPG

fornalutx_39.jpg

fornalutx_30.JPG

             Sa Calombra felé olyan kacskaringós út vezet át a sziklákon, hogy a tegnapi vezetés átértékelődött, ehhez képest semmi nem volt. Legalább azt is megtudtuk, hogy szerencsére Emma sem az a kanyaroktól hányós fajta. Csak hogy igazán izgi legyen, errefelé is kecskék ugrálnak az útra.sa_calobra_3.JPG             Mallorca útleírásokban sehol nem láttam megemlíteni azt a két tavat, amit Fornalutx és Sa Combra között találtunk, pedig gyönyörű színű vize van. A kis patakba ami belefolyik, belelógattuk a kezünket, le kellett fogni a bébit, az egész testünket azért nem akartuk beletoccsantani. Még mindig retteg a dróntól, pedig itt volt mit videózni.cuber_21.jpg

cuber_20.jpg

cuber_15.JPG

cuber_10.JPG

             Sa Combrában nyitva volt néhány étterem, de közel sem üzemelt minden a maximumon. Volt néhány turista, de elég világvége hangulatot árasztott a hely. Nem is baj, így igazából nekünk sokkal jobban bejön, az a party sziget nem tetszene, amikor minden megtelik emberrel. Ettünk egy jó zsíros ebédet egy önkiszolgáló büfében, kalóriára még holnap sem lesz szükség. Bucika háromszor lefutott a tengerhez meg vissza, aztán átbabakocsiztunk a strandra. Az alagút a másik mánia éppen. Izgultam, hogy sziklát kell mászni, ha át akarunk menni a partra, de gyalogos alagút vezet át a hegyen, volt némi öröm sikítozás. A strand nekem eléggé csalódás volt, képeken sokkal óriásibbnak látszódott és homokos helyett kavicsos a tengerpart. Maki lábát beleáztattuk a hullámba, fura fejet vágott, de azt hiszem tetszett neki.

sa_calobra_5.JPG

sa_calobra_11.JPG

sa_calobra_13.JPG

sa_calobra_18.JPG

sa_calobra_22.jpg

2021. 05. 08, szombat

             A sziget összes gyerekbarát helyét bejárjuk, utolsó ilyen az Artestruz struccfarm volt. Naponta kétszer van idegenvezetés, előzetesen nem árt foglalni helyet, de most örülnek ha valaki odatéved. Lehet venni kaját a madaraknak. Fakanállal, kesztyűvel, bátrabbak kézzel etethetik őket. Megmutatják, hogyan kell megsimogatni, aztán kb. fél órás ismertető van az állatokról. Én alig hallottam belőle valamit, mert Mucikát az etetés még lekötötte, de aztán felfdezte a rengeteg gyerekjátékot: motorokat, hintákat, műanyag házikót, kiskonyhát, zongorát. Annyit sikerült kihallani gyerekvigyázás közben, hogy naponta 20 percet alszanak és egyáltalán nem isznak vizet, a sivatagban sem. Érdekes módon csak kisgyerekes családok látogatták a helyet, egyik szülő vigyázott rá, a másik hallgatta az információkat. Egy struccot szabadon engedtek, néha inkább elálltunk az útjából az örömében visító gyerekkel, akkor is ha nagyon barátságos madár. Cuki a hely eléggé, Emma egész nap eljátszott volna a házikóban. Még egy kávézót rakhatnának oda, órákat üldögéltünk volna, amíg csajszi a játékseprűvel sepreget.

artestruz_4.jpg

artestruz_2.JPG

artestruz_9.jpg

             Colonia de Sant Jordiba csak tankolás céljából keveredtünk, de aztán olyan nyüzsgő kisvárost találtunk, hogy szét is nézünk. Nyuszi éppen elaludt a sok játék után, azonnal le is ültünk mi is egy kávézóba pihenni. Ebéd következett, ott már törpi is csatlakozott, le is dobta a Serrano sonkát a földre. Ilyen volt a kilátás az étteremből:

colonia_de_san_jordi_12.jpg

colonia_de_san_jordi_3.JPG

colonia_de_san_jordi_2.JPG

             Es Trenc partja közel sem volt olyan türkizkék, mint amit az interneten lehet találni, valami fekete növénytrutymák is rontotta az összképet. Csak hogy elmondhassuk, strandoltunk is, átöltöztünk fürdőruhába, de csak lábbal tapostunk a tengerbe. Emmának az egész part egy óriási homokozó volt, egy gallyal piszkálta a homokot fél órán át. A víz kevésbé kötötte le, megpaskolta a szélét, de mivel hideg volt, nem tudta kiélvezni igazán. Amikor már mindenhova homok ment, jól összekoszoltuk szegény autót is, estefelé jutottunk a szállásra.es_trenc_9.JPG

2021. 05. 09, vasárnap

             Utolsó napunkat lazábbra fogtuk, Sóllerbe kocsikáztunk a kisvonathoz. A Sóller fesztivál miatt az összes nagyobb parkolóban vidámpark vagy szoborkiállítás volt, röpke fél óra alatt találtunk egy parkolóházat. A kisvonat óránként jár, nem tudom hol lehet csekkolni a menrtrendet, mi is csak kiragasztva láttuk. Az út nagyon cuki volt, max. 20 perc az egész, de citrom és narancs ültetvények közt vezet. Port de Sóllerben végigmegy a tengerparton, rajta leszünk a turista fotókon. A zötykölődés elfárasztotta Emmát, az egész ebédet átaludta. Később azért kárpótolva lett egy gofrival, csak hogy érezze milyen jó nyaralni, otthon úgysem kap szennykaját. Mire strandolni akartunk, eltakarták a felhők a napot és csak Muci nem érezte hidegnek összevizezni az egész testét. Úgy kellett visszafogni, belefagyott volna a tengerbe. Visszavonatoztunk Sóllerbe, a vidámpark mellett elsétáltunk, de Emma is belátta, hogy ehhez még pár évet nőnie kell. A parkoló felett azonban egy hatalmas játszóteret találtunk. Spanyolországban nagyon sok a játszótér. Elmúlt már 5 óra, de még egy kávézót nyitva találtunk, pont a csúszda mellett. A szeparációs szorongás sokadik felvonása azonban olyan erős, hogy nem ülhettem az asztalnál, hanem 2 cm-re követni kellett csúszás közben is, megint futtában ittam meg kezemben a csészével. Mindegy, kávé az kávé, pár évig akkor minden kortyának örülök, ha egyáltalán hozzá jutok.

port_de_soller_100.JPG

port_de_soller_113.JPG

port_de_soller_110.JPG

port_de_soller_119.JPG

port_de_soller_122.JPG

port_de_soller_118.JPG

2021. 05. 10, hétfő

             Mallorca is sírt, hogy haza kell mennünk, egész délelőtt szakadt az eső. A Palma Aquarium pont jó program lett volna a 3-kor induló repülőig, de sajnos a vírus miatt zárva van. Nem nagyon volt ötletünk, mit lehet csinálni esőben, egy plázában mászkáltunk a mozgólépcsőkön, mert az még a sima lépcsőnél is sokkal izgalmasabb.
             A repülőút nagyon simán ment, Emma most is végigaludta. Délelőtt szundított 20 percet, azzal kibírta 4-ig. Amikor már majdnem egy órás késéssel indultunk, kezdett az összeomlás szélére kerülni, de kb. 3 perc alatt álomba merült, ahogy az egyre távolodó pálmafákat nézte.
             Bécsben a reptérről kifelé megnézték, hogy van parkolójegyünk, tényleg el fogjuk hagyni az országot. A határon a telefonon felmutatott védettségi igazolványt megkérdezték, hogy otthon szerkesztettük-e, de aztán át is engedtek karantén nélkül.

Összefoglalás

Utazás Covid idején

             Munkahely váltás miatt most kellett kivenni 10 nap szabadságot, nem akartunk elveszteni ennyit, amíg a vírushelyzet normalizálódik. Én már rég be vagyok oltva, Ádám utazás előtt kapta az elsőt, a spanyol számok pedig jobbak mint itthon. Emberek közé nem sokat mentünk, nem aggódtunk, hogy bármi bajunk esne.
A nyaralás hangulatát egyáltalán nem befolyásolta a helyzet. Sokkal kevesebb szálloda, étterem van nyitva, de arra azért vigyáztak, hogy minden helyen legyen legalább egy nyitva. Mallorca normálisabb időkben szerintem egy elviselhetetlen bulisziget, de így, hogy alig voltak turisták, sokkal családbarátabb hellyé vált. A tengerpartok, túrautak sokkal jobbak tömeg nélkül, zárt helyre egyébként is alig mentünk volna. Városokban kötelező a maszk, ez nyilván nem olyan kellemes amikor már 25 fok van. Strandon és városon kívül a maszk sem kötelező, de az emberek voltak olyan intelligensek, hogy ha valaki szembejött, akkor azért mindenki felrakta. Arra vigyázni kellett, hogy 5-kor bezártak a vendéglátóhelyek, kicsit jobban előre kellett tervezni, de kisgyerekkel amúgy sem árt kevesebbet improvizálni. Az utazás is sima ügy volt, pláne hogy amikor elindultunk, még szó sem volt arról, hogy védettségi igazolvánnyal nem kell karantén. Leszerveztük kint is a tesztelőhelyet, hogy az egyik már meg legyen ott, minél kevesebbet kelljen karanténban lenni.  Ádám nyaralás alatt kapta meg a kártyát, ezért csak fotón tudtuk megmutatni, de így is elfogadták. Ezzel azért elég sok pénzt és macerát spóroltak nekünk, bemákoltuk nagyon. 

Utazás egy másfél éves gyerekkel (20 hónapossal)

Tavaly is írtam összefoglalót, milyen volt utazni egy közel 1 évessel, azóta eltelt több, mint fél év, sokkal könnyebb lett minden.

Utazás
             Budapestről Bécsbe 2,5 óra volt az út, emiatt izgultam a legjobban, de nagyon könnyen vette az akadályt. Másfél órán át csak nézelődött, meg se szólalt. Amióta menetiránnyal megegyezően utazik, kitárult neki a világ, minden sokkal érdekesebb. Egy fél órán át aludt, a maradék fél órában telefont nyomkodott. Egyáltalán nem tartom jónak, hogy ilyen korban egyáltalán a kezébe adjam a telefont, otthon már a sajátonat is elrakom, csak hogy ne is lássa. Itt azonban valahogy le kell kötni, vihetnék neki 100 darab könyvet is, de nem fogom az egész szobáját magunkkal cipelni. Vannak fejlesztő játékok is, ennyi idő alatt nem fogom elrontani az egész fejlődését. Nem is tudom miért magyarázom, a lényeg, hogy nem ordít vagy unatkozik egyáltalán az úton.
A repülő még könnyebb volt, odafelé alvásidőben mentünk. Az ölemben ült, 10 perc csodálkozás után aludt kb. két órát. Én halálra zsibbadtam alatta, de valószínűleg ha külön ülést kap, akkor is rám ugrik és végig ott utazik.
A 10 teljes nap alatt több, mint 1000 km-t autóztunk. A leghosszabb út másfél órás volt, de még az is nagyon könnyen ment. Fél óráig még tudott nézelődni, de mindig az lett a vége, hogy elaludt. Ez inkább csak este lett kellemetlen, mert amikor fél 6-ig aludt a kocsiban, 10 előtt nem lehetett lerakni éjszakára. Összességében nagyon jól ment a kocsizás, de nagyon ügyes és türelmes volt. A hosszabb utak előtt hagytuk futkározni, lefárasztani magát. Ennyi volt a titok, hagyni kell neki mozgásidőt, utána szó nélkül megy 1,5 óra is. Visszafelé is végigaludta a repülőt. A legnehezebb rész az volt, amikor Bécsből Budapestre este 6 után indultunk haza és ébren kellett tartani, külöben hajnalig nem tudtuk volna ágyba dugni. Mellette ültem és minden kreativitásomat bevetettem, ha még 10 percet autózunk tuti belealszik, de szerencsére sikerült életben tartani.

Étkezés
             Mostanra beismertem, hogy túl sokat várok az etetésétől. Otthon mindig próbálok valami szuper tápláló, minden makroelemet és fontos nyomelemet, minél több vitamint a tányérjára rakni minden egyes étkezésnél, ez egy cseppett sem arat sikert. Én is rájöttem, hogy nem kell mindig kizárólag egészséges kaját enni mindig. Ha amúgy eszik rengeteg gyümölcsöt, a tejtermék a kedvence, akkor nyugodtan ebédelhet főtt tésztát. Az egész nap folyamán így is hozzájut mindenhez, amire szüksége van.
             Reggelit és vacsorát az apartmanban ettünk, fontos volt, hogy a szállásunkon legyen konyha. Ezek során igyekeztem minél táplálóbb ételt elé rakni, és így már nem annyira zavart, ha nappal csak banánt eszik tésztával, vagy kivált egy étkezést narancslével, esetleg a Burger Kinges sültkrumpli a napi főétkezés. Azt hiszem itt is az egyensúly a lényeg, mint felnőtteknél. Én is eszek szemetet, de igyekszem általában egészségesen és kiegyensúlyozottan táplálkozni. Enyém a felelősség, hogy mit adok neki, de nem kell ennyire ragaszkodni mindig az elveimhez, nyaralás alatt jobban belefér minden. Otthon meg majd a bölcsiben eszik, azt úgyis jobban szereti, mint az én főztömet.

Alvás
             Otthon egyszer alszik ebéd után, itt ez kissé megborult főként amiatt, mert az autóban sokszor hamarabb elaludt. Vagy egyszer aludt dél körül egy hosszabbat, vagy délelőtt 10-11 körül egy rövidet, délután 4-5 körül is egy rövidet. Amikor 5 után kelt 10 előtt nehezen aludt el este, ez inkább csak nekem volt agysorvasztó. Szerencsére arról már leszoktunk, hogy hajnal 5-kor ébred véglegesen. Hiába voltunk teljesen idegen helyen, hálisten már az éjszakát is átalussza nem csak otthon, de itt is. A nappaliban aludt a kanapén, az utazóágy sosem működött igazán. Külön légtérben sokkal jobban alszik, ha egy szobában vagyunk, mindig hozzám kell tapadni.

Közlekedés
             Sosem értettem minek kell egy gyereknek több babakocsi is, de immáron mi a negyediket szereztük be a repülőhöz, a legolcsóbb esernyő alakúra összecsukhatót. (futóbabakocsi, rendes babakocsi, tricikli a másik 3). Néha azért használtuk, nélküle sokkal nehezebb lett volna, de már otthon sem működik a babakocsis séta, nem bír a popóján 10 percnél tovább megülni. Egy ideig lábon sétált, nyilván nem bírta volna egész nap, de a babakocsiba sokszor nem akart beszállni, a kezünkben szeretett volna lenni. Én mondtam neki, hogy vagy sétál, vagy babakocsi, így azért be lehetett ültetni, de a 10 nap alatt így is erősödött a bicepszünk a kis testétől. Mi nagyon sokat hordoztuk, de már abban sem marad nyugton, pedig nagyon sok terepen az lett volna a legjobb. Ez egy ilyen átmeneti időszak, magától még nem tud sokat sétálni, de akármilyen eszközbe meg nem lehet belerakni - kellett egy kis türelem, hogy kitaláljuk, hogy is lenne a legjobb.

Kezdődő dackorszak vs. a szülők inkább kávéznának
             A több, mint 10 nap alatt nem is volt olyan igazi ordítás. Egyszer a kocsiban utaztunk, én elöl ültem az anyósülésen. Mutatta, h le akarja venni a kabátját, valahogy leszenvedtem róla. 2 perccel később vissza szerette volna venni, én meg persze nem tudtam annyira megnyúlni, hogy elérjem. Az a visítás... mintha éppen a nyakát akarnám elvágni. Ehhez hasonló eset volt még pár, de ezt betudom a kezdődő dackorszaknak, nem is nevezném igazi problémának. Akkor kellett egy kis megértés, amikor ő nagyon tele volt energiával, mi meg fel akartuk tölteni a raktárainkat. Ő futott volna mindenfelé, mi meg egy kávézást támogattunk volna jobban. Mondhattuk neki, hogy mi ketten vagyunk, ő meg egyedül, ő a kisebbség, nem igazán értette. Egyikőnk futott vele, a másik kávézott, mindenkinek valamennyire igaza lett (persze neki a legjobban). 

Nyilván nem ugyanolyan gyerekkel utazni, mint nélküle, sok kompromisszum kell, türelem és odafigyelés, de nagyon örülök, hogy nekivágtunk ennek az útnak. Nem is a tengerparton fetrengtünk egy hétig, olyan tempót csináltunk, amit még ketten se nagyon gyorsítottunk volna. Tudom, hogy semmire nem fog ebből emlékezni, de az az arc, ahogy rácsodálkozik a világra, ahogy mosolyog az állatokra, ahogy fújja az arcát a szél, ezek mind befolyásolják a fejlődését. Egy gyerek nem születik valamilyennek, a szüleitől, a környezetéből tanulja, hogy kell a dolgokhoz hozzáálni. Van egy alap személyisége, de ha rajtunk azt látja, hogy utazni jó, figyelünk rá és harmónia van köztünk, ő is szeretni fogja. Nem is tudnék neki többet adni már ilyen korban sem, minthogy együtt felfedezzük a világot.

A bejegyzés trackback címe:

https://palmtreelover.blog.hu/api/trackback/id/tr9616561062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása