Andalúzia már régóta a bakancslistámon volt, Emmával még az európai pontokat pipálgatjuk egyelőre. Már elég nagy, hogy bírja az öt szállást két hét alatt, jövőre ketteskével valószínűleg lejjebb kell vennünk a tempóból. Most még könnyebb amíg pocakban van, legközelebb már sokkal több cuccunk lesz, bonyolultabb lesz a közlekedés.
2022.04.30. szombat
Délután fél 5-kor indult a repcsink, muci tartogatta a délutáni alvását és végig szundította a 3,5 órát. Este nyilván nehezen lehetett lelőni, 10 előtt nem sokkal értünk a szállásunkra, Benalmadena városába. Az apartman a hegy tetején van, kívülről egy nem túl szép társasházban, de a belső kert telítve van szépséges növényekkel, van egy terasz is ami egy nyugis udvarra néz. A szobák tele vannak fura díszekkel, gallyakkal amibe mindig beleakadunk, egyébként nagyon stílusos, csak kicsit át kellett rendezni, hogy nehogy lezuhanjon valami.
2022.05.01. vasárnap
A késő délutáni szundinak csupán annyi volt a következménye, hogy 6-kor volt ébresztő. Ez különösen kellemetlen, ha fél 8-kor kel a nap, és leghamarabb 9-kor nyitnak a boltok.Vergődtünk hosszasan a szálláson, aztán szomorúan ráeszméltünk, hogy ebben az országban is május 1. van és ugyanúgy zárva van minden bolt, egyáltalán nem szocialista ünnep, mint ahogy egy hozzánk hasonlóan műveletlen ember gondolja. Még a saját hibánkból sem tanultunk, tavaly pont ugyanúgy Spanyolországban, ugyanebben az időben egyszer már pórul jártunk emiatt. Muszáj lett volna bevásárolni, mert csak kézipoggyászunk volt, amiben minimál cuccot és folyadékot hoztunk, sürgősen napolaj után kellett néznünk. A reggelit megoldottuk egy pékségben, egy zöldségesnél vettünk vizet és gyümit nappali nasinak, a benzinkúton szerencsére pelust és napolajat is adnak. A várva várt Carrefour salátám egy napot halasztódik.
Első megállónk a Castillo Monumento Colomares volt. Emma már majdnem úgy döntött, hogy elfáradt, de aztán meglátta a sok kis szökőkutat a várban és fel-alá szaladgált, alig tudtunk eljönni. A vár is helyes, de amit igazán irigylek, az a mediterrán növényzet az összes kis parkban. Sokkal szárazabb az éghajlat, mégis sokkal gondozottabb minden, mint nálunk.
A Mariposario de Benalmádena lepkeházban megnéztük, hogy a pillangók még mindig óriás hernyók. Nem voltak olyan nagyok, mint Balin, de itt is szabadon repkedtek, néha nézni kellett, nehogy egy állatra lépjünk. Egy kenguru is elfeküdt az út közepén, papagájok szálltak egyik virágról a másikra. Emma csendes ámulattal szemlélte őket.
Mijasban már eléggé elfáradt, végignéztük a csacsikat, kis séta után könnyen ment az alvás. Mi közben betermeltünk egy óriásfagyit és egy kávét, még sétálni is jutott időnk, felfedeztem a cserepes utcákat. Az ébredés pont akkor történt, amikor megkaptuk a paellánkat egy étteremben. Tavaly nagy sláger volt a fekete paella, idén nyilván nem, csak hogy ne legyen egyszerű dolgunk. Mucika nagy érzékkel köpködte ki a rizsből és a tésztából is a tintahalat, hiába próbáltuk apróra vágni.
Estefelé megsimogattuk a tengert, nem volt fürdős idő, de a homok taposás és a hullámok elől menekülés jó zárása volt a napnak.
2022.05.02. hétfő
A Carrefour reggel sem jött össze, mert csak 10-kor nyit, maradt a jól bevált Lidl.
Gibraltár volt a napi menü. A spanyol oldalon raktuk le az autót, mert azt mondta az internet, hogy sokan vannak a határon és kevés a parkolóhely odaát, ez tényleg így volt, hosszú sorban álltak a kocsik. Az útlevelünket ellenőrizték, majd a reptér kifutópályáján kellett átsétálnunk. Láttunk egy felszálló helikoptert és egy repülőt is, pedig állítólag csak egy megy egy nap oda és vissza is. A városban még rengeteget kellett sétálni a felvonóig, aki nem szeretné legyalogolni a majdnem 3 km-t, érdemes utánanézni, helyi közlekedés is jár arrafelé. A csúcsra a bátrak felmászhatnak 412 m-t, vagy lehet menni felvonóval, vagy minibusszal, ami megáll a látnivalóknál. Mi a felvonót választottuk, hogy annyi időnk legyen mindenre, amennyit csak akarunk. Gondosan elraktuk a babakocsiba tömködött nejlonzacskókat, illetve a hátizsák oldalzsebéből a kajákat, nehogy a majmok kísértést érezzenek a lopkodásra. Odafent nagyon süvített a fagyos szél, elkezdtük a gyalog túrát, de szinte élvezhetetlen volt a hidegtől. A majmok egyébként elég unottan nézték a turistákat, nem tűntek agresszívnak, pedig volt aki még meg is merte simogatni. Én mondjuk teljesen jogosan leharapnám a kezét a helyében. 4000 euro a büntetés, ha valaki megetetii őket, senki nem próbálkozott táplálkozni a közelükben. Inkább egymás tetveit turkászták, nem zavarta őket az emberek közelsége. Megnéztük a skywalk-ot, eljutottunk a Szent Mihály barlangig, Emmának is tetszett a zenével kísért fényjáték a cseppköveken. Jó lett volna elmenni a legdélibb pontig, de az még nagyon hosszú túra lett volna, teljesen kifújta a szél az energiát belőlünk. A függőhíd tetszett a legjobban, Emma átfutott rajta, cseppet sem zavarta az alatta lévő mélység. Ekkor már olyan messze voltunk a felvonótól, hogy egyszerűbb volt gyalog lesétálni. Nem is biztos, hogy az 'egyszerűbb' a legjobb kifejezés, mert egy szakaszon reménytelen volt tolni a babakocsit, egyikőnk vitte azt, másik a gyereket. Szintben így mégis kellemesebb volt, fájt volna a hegyre felmászni. A lakott részen már elcsendesedett a szél is. Egy mediterrán városképet láttunk angol díszekkel: piros telefonfülkével, postaládákkal, szemetesekkel, fish & chipsszel. Az utóbbi nem volt bejövős, de találtunk egy indiai éttermet ami jó választás volt. Emmának nyilván nem tetszett, pedig egyáltalán nem volt csípős vagy nagyon fűszeres, csupán különleges ízvilág. Próbálunk túljutni a rántott hús, sültkrumpli, húsleves kombináción, egyelőre nem sok sikerrel. Majd mindent megkóstol tízszer, tizedjére hátha már jobb lesz a helyzet, nem adjuk fel. Enni jó, pláne szokatlan és különleges ízeket. A mi gyerekünk, biztos ízleni fog minden.
Kicsit túlterveztem a napot, mert a Zoo de Castillar és Estepona is a listán volt ha még van rá idő, de annyira meghaltunk, hogy csak a visszaútra vágytunk. Este végre begyűjtöttem a Carrefour salátámat és egy óriási adag epret, teljes volt a boldogság.
2022.05.03. kedd
Már a második reggel köszöntött ránk, amikor később keltünk, mint a nap ( fél 9-kor!!!! Lassan 3 év alatt nagyjából ez a harmadik ilyen alkalom). Átterveztem az útitervet, Júzcar felé vettük az irányt. Egy kellemes vezetéstechnikai tréninget tartottunk a kacskaringós hegyi szakaszon, maki kimondta hogy éhes és pont ott termett egy kávézó. Birkabégetés kíséretében fogyasztottuk el a szokásos kávét és narancslevet, majd megérkeztünk a hupikék faluba. Itt forgatták a Hupikék Törpikék filmet, aztán a helyieknek annyira megtetszett a kék, hogy nem festették vissza házaikat, sőt, graffitikkel tették azokat különlegessé. Egy hotel volt nyitva összesen, turistával nem is találkoztunk. Gyorsan végig jártuk az utcákat, aztán menekülőre fogtuk, mert jött egy óriási szürke ijesztő esőfelhő.
Folytattuk utunkat a kopár hegyi részen a következő szállásunk felé, nem értettük, miért mennek előttünk 30-cal a gps szerint. Néztem a hegyoldalt, azt hittem káprázik a szemem, mintha havas lenne. Aztán hirtelen elkezdett szakadni egy irtózatos jégeső, 5 cm jég gyűlt össze az úton, az ablaktörlő elakadt můködés közben. Mindent beborított a jég, a felfelé menő autók teljesen megálltak, mi lassan haladtunk lefelé. Spanyolország, május, 13 fokban jégeső, biztosan gyakran fordul elő ilyesmi. Nem számítottunk rá, hogy erre is kéne biztosítást kötni, de úgy tűnik megúszta az autó.
Mire odaértünk Setenil de Bodegasba, már csak az eső szakadt, de az is úgy, hogy saras vízátfolyások szelték át az utat, a csatornákról lezúduló fokyadék is szétcsapta a kocsit. Volt olyan időjárás előrejelzés, ami 12 mm csapadékot mondott erre a napra, de arról nem volt szó, hogy az fél óra alatt leesik.
Mire a szállást elfoglaltuk, már elállt az eső, felfedező túránk során a nap is kisütött. Setenil de Bodegas, a sziklába vájt város roppant mutatós utcácskákkal rendelkezik. Nem éppen babakocsi kompatibilis a sok lépcső és nem pocaknövesztő barát a város meredeksége, de mindenképpen megéri bejárni. A két legnevezetesebb utcája a szikla alatt helyezkedik el, cuki kiülős helyekkel lenne tele, ha éppen nyitva lettek volna. Hosszas kutatás után sem találtunk semmiféle elérhető étel lelő helyet, csupán egyetlen élelmiszer bolt jött velünk szembe. Csaptunk egy minőségi tészta+szósz vacsit, aztán ki kellett pihenni a nap izgalmait.
2022.05.04. szerda
Egy éppen beszélni tanuló gyereknek elmagyarázni, hogy Rondába megyünk, de ne féljen, szép lesz és nem ronda, nem könnyű feladat. Hamarabb keltünk, mint a nap, és az időjárás sem szeretett meg minket, ezért még mosni is jutott időnk reggel. Elindultunk célunk felé, a szürke felhők mennyisége nem akart csökkenni. Amikor odaértünk, már csak szemerkélt az eső, minden meleg ruhát magunkra véve kezdtünk el várost nézni. Átfagytunk 15 perc alatt, de egy jó meleg churros csokival felmelegített. Kölyök alig hagyott nekünk, de hamar kidőlt tőle és elaludt. Betértünk hát egy másik helyre is, ahol mi is kaphattunk egy újabb adagot és megvártuk, míg nem esik az eső.
Ezt követően megnéztük a Plaza de Torrost, a bikaviaadalok színhelyét. Néhány gyerek bent homokozott, én nem annyira akartam Emmát beereszteni a helyenként bikavértől rózsaszín homokmocsárba. Végigsétáltunk az összes kilátóhelyen, minden szögből gyönyörködtünk a Ponte Nuvoban és az azt körülvevő sziklákban és szakadékokban.
A Casa Boscoból remek kilátás nyílt a hídra, hosszasan kávéztunk volna, de a szökőkút körül kellett futkározni. Aki nem babakocsival van, érdemes lejjebb is mászni a domboldalon, onnan még jobban látszik a híd.
A Casa Moro del Rey minden lépcsőjét megmásztuk, a folyóig lementünk a vízbányában.
A hídnál betértünk egy étterembe, ahol a gyerekmenü mellé kaptunk matricákat és foglalkoztató füzetet, így jóízűen elfogyaszthattuk a paellánkat.
2022.05.05. csütörtök
Összepakoltunk, elindultunk Sevillába. Végre kisütött a nap, így még egy drónozással megörökítettük Setenil de las Bodegast. Nem időztünk túl sokat, mert a madaraknak nem tetszett az idegen lény és nem szerettük volna, ha megtámadják és a mélybe zuhan.
A szobánk elfoglalása előtt még megebédeltünk. Az egyetem negyedben van a szállodánk, menzahelyek közül választhattunk. Talán minden kajálás közül ez volt a legolcsóbb, 2 főételért, 2 cappucinoért és 1 narancsléért fizettünk 13 eurót.
Az utazás tervezésekor nem értettük, miért nem lehet normális szállást találni Sevillában. Az oké, hogy a világ megőrült és minden drága, de hogy lehet az, hogy konkrétan az 5 csillagos szálloda olcsóbb, mint egy egyszerű apartman? Valahogy nem raktam össze az agyamban, hogy a Feria de Abril nevű ünnep pont akkor lesz, amikor mi a városban leszünk. A nevében április van, nem is törődtem vele, de valójában Húsvét után 2 héttel rendezik meg. Már 3 éve nem tartották meg a covid miatt, ezért most teljesen fullon van minden, szállás alig, autóval meg sem próbálunk behatolni a belvárosba.
Tartottunk egy pihenőnapot, ha már egy csili-vili szállodát találtunk csak, egész délután medencéztünk és élveztük a napsütést. Városnézés a következő napokban.
2022.05.06. péntek
Reggelire mindent ehettünk, amit csak el lehet képzelni, sőt még speciális spanyol dolgokat is: churrost 10-féle szósszal, quichét, empanadát. Azért is jó egy ilyen hotel, mert délután 4-ig nem nagyon kell kajával foglalkozni.
A Plaza Espanát még a tömeg előtt tudtuk megnézni, a fények még nem voltak az igaziak, de így is átjött a szépsége.
A Maria Luisa Park minden kacsáját megkergettük, én pedig minden pálmafáját lefotóztam, ezzel el is telt a délelőtt. Találtunk etetős galambokat itt is, nem lehet úgy nyaralni, hogy ne koszoljanak halálra minket. Maki 3 éves korára már 7 országból szerez immunitást.
Emmával megegyeztünk, ha elalszik, etethetünk utána kacsát, 5 perc múlva szundított is. Rendes gyerek. Ébredés után teljesítettük kívánságát, aztán a Sevilla Aquariumot is kipipálhattuk. Kéne a nappaliba egy medúzafal.
2022.05.07. szombat
A reggelit még répatortával lehetett fokozni, nem kell aggódni, eszek kettő helyett.
Az Alcazarba előre vettünk jegyet interneten, a Cuarto Altoba időre kellett mennünk. A parkolóházból odasétáltunk a katedrálishoz, bementünk hamarabb az Alcazarba. Hatalmas az egész komplexum, az épület felét sem sikerült bejárni. Emma már elég látványosan majdnem belealudt a csodaszép csempékbe, csipkékbe, fafaragásokba, de ahogy kimentünk a kertbe, rögtön életre kelt. Minden szökőkutat meg kellett simogatni és kiszedni belőlük a leveleket. A kacsák nem engedték megsimogatni magukat, de azért lehet vele hosszasan próbálkozni. A páva "fura". Én sem tudtam betelni a kerttel, a pálmafa őrületem nem akar csökkenni. Sietni kellett, hogy odaérjünk 1-re az időpontunkra. Maki nagyon hősiesen bírta, hogy lerakjuk a babakocsit és végignézzük a számára cseppet sem izgalmas királyi portrékat és óriás gyertyatartókat, pedig már nagyon alvásidő volt. Ahogy kijöttünk, el is szunnyadt azonnal, mi is megpihentünk. Fácánok sétálgattak a kávézó asztalai között, remélve, hogy jut valami leeső morzsa. Még többet is lehetett volna nézelődni az Alcazarban, de kicsit besokalltunk, így is eltöltöttünk ott több, mint 3 órát.
A Katedrális következett, ami a világ 3. legnagyobb templomépülete. A Giralda harangtornyába csak gyalog lehet felsétálni. Csak én mentem, a babakocsi lent maradt. Gondolkodtam, jó ötlet-e, amikor mindent bírok csak a felfelé sétát nem, de egész jól feljutottam és a kilátás is remek volt. Kisebb szívrohamot kapott mindenki, amikor 2m-re megszólaltak a harangok.
A Casa de Pilatosba elgyalogoltunk, kocsival is meg lehet közelíteni, de szinte reménytelen bárhol is parkolni. Itt sokkal kevesebb volt az ember és számomra szebb is volt az épület, ezek a csempék nehezen örökíthetők meg fotón vagy videón. A kertben itt is hosszasan elidőztünk, itt a virágszirom pakolás volt az izgalom.
A Setas de Sevilla egy piac látványos épülettel. Ekkorra már megéheztünk, de a környéken sehol nem találtunk kajahelyet, ahol enni is lehet, 6-ig kizárólag piát szolgálnak fel. Nem nagyon értjük az itteni napirendet: 10 előtt semmi nem nyit ki, de vendéglátóhelyek inkább délben, aztán nem sokkal utána bezárnak sziesztázni, csak 6 után lehet enni újból. Valószínűleg este sokáig van élet, de mivel nekünk elkezdődik 8-kor a fürdés, esti mese, majd alvás, nehéz a két időt összeegyeztetni. Fél 10 körül megy le a nap, az altatás sem könnyű világosban.
Nehezen találtunk egy pizzást, roppant autentikus pizzaszelet volt az uzsi.
A bikaviadal arénájáig is elgyalogoltunk, a tömeg egyre nőtt. Belülről nem sikerült megszemlélni a helyet, mert a Feria de Abril záróünnepségét épp itt rendezték. Az elegánsan kiöltözött embereket is jó volt látni, férfiak, nők, mindenki különlegesen díszíti ki magát erre az ünnepélyre.
Este még a medencét is elbúcsúztattuk, az utolsó éjszakát töltöttük Sevillában.
2022.05.08. vasárnap
Vasárnap nincsenek nyitva a boltok. Nem tudom miért olyan nehéz ezt megjegyeznünk, de már megint nappali rágcsa nélkül maradtunk. Több vasárnap már úgysem lesz.
Cordobába autóztunk, újra szenvedés volt lerakni az autót, sok parkolóház is megtelt. El akartuk ütni az időt, amíg elfoglaljuk a szállást.
Eddig egész Spanyolországban alig találkoztunk turistákkal, de ebben a városban halmozottan megtaláltuk őket. Nincsenek nagy sétatávolságok, hamar a katedrálishoz jutottunk, ahol lépni sem lehetett az emberektől. Megpróbáltunk odafelé megnézni néhány patiót, udvart, amit csak ezen a héten kinyitnak a helyiek és kedvünkre lehet gyönyörködni a rengeteg virágban. Sorban álltak mindenhol, csak adott számú turistát engednek be egyszerre. Feladtuk, mucika is elaludt útközben, ezért próbáltunk valahol leülni. A belvárosban sehol nem volt egy szabad asztal sem, a parkolótól nem messze találtunk egy aprócska kávézót. Pontosabban ivóhelyet, mert 2-kor nem szolgáltak fel kávét, fél 3-kor meg konkrétan ránk csukták a napernyőket, úgy kellett a redőny alatt besurranni a toalettre. Ezzel a sziesztával teljesen megőrjítenek, amikor mi a legjobban leülnénk, akkor zárnak be. Ahol mégis nyitva maradnak, ott annyian vannak, hogy esélytelen leülni. Egy közeli padon megpihenve kitaláltuk, hogy a google által javasolt nyitva lévő helyen szerzünk kaját, addig Emma is felébred, úgyis éhes lesz. A felkelés nem volt olyan egyszerű, pedig egy szökőkúttal is próbáltuk motiválni. Amikor végre sikerült, megtáplálkozott és jól összevizezte magát, egy közeli fagyizóban kaptunk cukorsokkot (Cremeria de Vaniglia, mindenképp meglátogatandó).
Ezután elfoglalhattuk a szállást. Este még szerencsére találtunk a közelben egy mindig nyitva tartó Carrefour Expresst. Akadt még egy kis harcunk a bejárati ajtóval, nem akart kinyílni, a tulaj meg csak írásban hajlandó kommunikálni, mert csak spanyolul meg franciául beszél. Azt mondjuk említhette volna, hogy egy speciális műfogás kell a bejutáshoz. Meleg vizet is csiholni kellett, mert be kell gyújtani a gázkazánt ami mindig kialszik.
2022.05.09. hétfő
Az Alcazar hétfőn zárva van, erre is csak egy buta turista nem gondol. Önmagában ez még rendben van, mert még holnap is van időnk, de a patiók nyitvatartása teljesen összeegyeztethetetlen a mi napirendünkkel: 11-14 és 18-22 közt lehet őket látogatni. Reggel egész sokáig aludtunk, 10 körül volt, mire elindultunk. Maximális időhúzással is várni kellett, mire bármi kinyit. Szerencsére a Plaza de la Correderán találtunk kávézót, ugyan nem sokat, mellettünk 11 körül pakolták csak ki a székeket. Körbevettek minket kutyák és galambok, ezért volt türelem hosszasabban üldögélni.
A legelső udvarokon is sorok álltak, az utazók nagyobb része sem 11-kor kezdi a napot. Megnéztünk néhány patiót, amik tényleg gyönyörűek, legalábbis annak, aki imádja a virágokat. Azzal azonban én is egyetértettem, hogy nagyon szomorú is egyben, ugyanis egész Cordobában nincs egy darab fa sem, minden csupa beton, a sikátorokban nem fér el növényzet. A helyiek azzal próbálják zöldíteni az életterüket, hogy a kicsi belső udvarukat, ami szintén kizárólag beton, cserepes virágokkal rakták teli, függőleges irányban a falat is betelítik. Szökőkutakkal apró szobrokkal, csempékkel díszítik őket. Nagyon gyönyörűen gondozzák őket, nem csak össze-vissza rakják le, látszik az átgondoltság. De ha valaki nem ezen az egy héten érkezik Cordobába és nem látja őket, a város maga nem túl izgalmas. Én inkább maradok a füves udvarnál, egy szökőkút gondolata persze igen csábító.
A Viana Palace-hoz érkeztünk, aminek szintén a kertjei az izgalmasak, Emma is kiélvezte a csobogókat.
Gyorsan kihasználtuk, hogy még 2-ig nem sziesztáznak és adnak nekünk enni, nem találtunk rendszert abban, hogy hol és mikor lehet táplálkozni. A lényeg, hogy nem maradtunk éhen, sőt, alvás idő alatt közelebb a belvároshoz még nyugodt kávézót is találtunk.
A katedrálisban ekkorra már levonult a tömeg, Emmának nem jött be, nekünk igen. Az eredeti arab díszítésből nem sok maradt, de legalább törődnek a felújítással.
A patiók csak 6-kor nyitottak újra, ezért mi is visszavonultunk kicsit a szállásra, hogy aztán újra megmásszuk a várost. Az interneten minden udvarról találhatók fotók, virtuálisan meglátogathatók. Útvonalakat is javasolnak, hogyan érdemes őket megtekinteni. Én előzetesen erős szelektálást végeztem, csökkentettem a számukat a negyedére, az összeset bejárni reménytelen lenne. Így is néhol sorban kellett állni, de mivel a turistás résztől távolabb eső utcákat jártuk be, nem volt vészes a várakozás. Voltak olyanok, ahol a falon alig volt szabad hely, annyi cserép lógott raktuk. Voltak kevésbé rendszerezett, kisebb kertek, de azért bárhonnan elfogadnám a hortenziákat, muskátlikat vagy leandereket. Majdnem másfél óra volt a sétánk, fagyival zártuk a napot.
2022.05.10. kedd
Mindent bepakoltunk az autóba, 9 körül értünk az Alcazarba. Ekkor még nem volt előttünk senki, de egy órával később már 100m-es sor állt a pénztárnál. Az egész család talált magának néznivalót: öntözőrendszert, szökőkutat, halakat, növényeket. Csodálatos az a sokféle virág, mindegyik másféle színben virít, a nagyobb víztükrök és apróbb csobogók pedig annyira feldobják a kertet, nálunk hasonlót sem tudnék mondani.
A környékbeli patiók voltak soron. Az elsőhöz még csak 5 percet kellett sorban állni 11-kor, amikor kinyitott, de a többihez akkora tömeg várakozott, hogy az embertelen. Valószínűleg ez a legközpontibb rész, az Alcazar közelsége miatt itt vannak a legtöbben. Sétálni sem sokat kell két állomás között, egy utcában 3-4 patio is elhelyezkedik. Jó lett volna még néhányat látni, de nekem sincs annyi türelmem, hogy fél órát várjak 2 perc nézelődésért, nem hogy Emmának. Végül feladtuk, a kocsihoz sétáltunk. Ott még várt egy legutolsó udvar, ami tegnap kimaradt, pont az, ahol fotózták az egész esemény kezdőképét.
Granadába 2 óra volt az utazás. A szállásadónk valami nagyon titkos helyen lévő garázsba irányított minket, biciklin kellett őt követni, mert ha kicsit is rossz irányba fordulunk, kamerákkal rögzítik ki hajt be és büntetnek. Valószínűleg ő is kap valami jutalékot érte, de sajnos a belvárosban mindenhol fizetős a parkolás.
Elfoglaltuk 5. szállásunkat is, majd élelem után néztünk. Végre egy igazi belvárost találtunk, rengeteg kajáldával, gyors kifőzdékkel, pékségekkel, churrosozókkal. Megkóstoltuk az andalúz paradicsom levest és a hideg salmorejot is, desszertnek fagyi és churros jutott. Nem készült sok fotó, a délután folyamán csak nézelődtünk, sétálgattunk.
2022.05.11. szerda
Korán kellett kelni, hogy odaérjünk az Alhambra Nasrid Palace részébe. Neten kell akár egy hónappal hamarabb jegyet foglalni, csak bizonyos számú embert engednek be és csak abban az időtartamban, amikorra a jegy szól. Egy erős dombra felfelé menettel értük el a főbejáratot, ahonnan még negyed órás séta a palota, erre is időt kell szánni. Bent csodálatos minden, fotón és videón nem visszaadható, mennyire aprólékosan kidolgozottak a részletek. Emma halálra unta, mi hosszasan néztünk minden formát és mintát. Nagyjából elég volt annyi idő amennyit hagynak rá, egy óra alatt lassan gyönyörködve is végig lehet érni. Hagytunk egy kis pihenőidőt két kultúra között a nyuszinak, egy szendvics társaságában üldözhette a verebeket, galambokat, macskát, majd felásta az Alhambra földjét a kezével. Jó volt, hogy olyan korán kezdtünk, még nem voltak sokan, ekkorra már nőtt a tömeg.
Az Alcazaba minden lépcsőjét megmászta Emma, semmi más részlet nem érdekelte, pláne nem a kilátás.
El is fáradt a mozgásban, jó lett volna, ha a Generalife szökőkútjait is virágait ő is látja, de hamar elszundított. Itt már tele volt turista csoportokkal a kert, helyenként lépni sem lehetett a tömegtől. Jó kis pihenő hely lenne, de inkább máshol kerestünk nyugi időt.
Amíg aludt pocok, letudtuk a napi desszertet.
A Carmen de los Mártires park közel lett volna, de ott is sziesztáznak 2-6 között, lekéstük a nyitvatartást. Hogy miért kell a pálmafáknak is megpihenni napközben az rejtély, de ezen a ponton már feladom. Mire visszasétáltunk a városba, felébredt a muci, soron következhetett egy normális ebéd.
Letudtuk a katedrális meglátogatását is, mindenki egyetértett, hogy nekünk inkább az arab építészet jön be. Inkább az a stílus, ahol nem az arany mennyiségével mutatják a gazdagságot és nagyságot, hanem a kidolgozott munkákkal. Innentől csak pihengettünk, kerestünk egy teret, ahol nem járnak autók, galambok viszont sétálgatnak. Mi leültünk, maki kedvére rohangálhatott.
2022.05.12. csütörtök
Tartottunk egy napot, amikor kicsit Emma kedvében is jártunk. Eltömegközlekedtünk a Parque de las Cienciasba, a tudományos parkba. A Biodom nagyon tetszett neki. Olyan, mint nálunk a Tropicarium, csak valamivel nagyobb és izgalmasabb. Több az akvárium és szabadon mászkáló majmokkal is összefuthat az ember. A lepkeház viszont gagyika, alig van pillangó és méretre sem komoly. A kert is tele van minden izgalmas dologgal, bent pedig különböző kiállítások találhatók. Pár évet még nőni kell, hogy az emberi test felépítéséről szóló bemutatókat értékelni tudja, de iskolás csoportoknak remek program.
Egy gyors ebéd után újra buszra szálltunk, úgyis mindig mondja Emma, hogy ő is busz. Külföldön bepótoljuk, ha már otthon soha. Annyira azért nem volt izgalmas, hogy ébren maradjon a San Nicolás kilátóig. Így lett egy hosszabb megállónk a legjobb kilátással, amit csak találni lehet egész Granadában: ráláttunk az Alhambrra, háttérben a Sierra Nevada havas hegycsúcsaival. Vártam az alkalmat, amikor elfogyaszthatom a 9 hónap egyetlen alkoholos italát, ez a hely megfelelőnek bizonyult. Egy Sangria társaságában vártunk egészen maki ébredéséig.
A Sacromonte negyedet fedeztük fel, de ez a rész is este az igazi egy flamenco show kíséretében. Majd egyszer.
Megfáradva visszabuszoztunk a belvárosba, még gyönyörködtünk az arab bazár lámpásaiban, majd a fagyi ma sem maradhatott el.
2022.05.13. péntek
Utolsó teljes napunkon nagyrészt lazulást terveztünk. Először még megnéztük az El Banuelot, egy régi hammamot, iszlám fürdőházat.
A Carmen de los Mártires birtokon megsimogattuk a szökőkutakat, én lefotóztam minden pálmafát minden szögből, Emma orrát megcsikizte egy páva. A legjobb az volt az egészben, hogy nagyjábòl senki más turistával nem találkoztunk. Megetettük a kacsákat, megkerestük a békákat a szökőkútban. Belépőjegyet sem kellett fizetni, még nagyobb rejtély, miért kell a növényeknek sziesztázni menni 2-kor.
Lesétáltunk a belvárosba, párat még kellett körözni, mire a bébi lenyugszik a sok történéstől és elalszik. Nagyon megy nekünk is a pihenés, több, mint 2 órát ültünk a kávé felett.
Annyi csodás étermet láttunk az arab negyedben, hogy utolsó nap muszáj volt egyet kipróbálni. Ettünk 2 taginet, mindkettő remek volt, karamellizált hagymás, mazsolás ízvilág. Maki is kóstolgatta, de rendeltünk neki bolognai spagettit is, nehogy éhen maradjon, ha nem tetszik neki a különleges fűszerezés. Drágább volt, mint a tagine, amit először nem értettünk, de amikor kihozták minden megvilágosult: 2 ember is bőven jól lakott volna belőle, nem hogy egy kisgyerek. Ráadásul olyan szépen egybe volt sütve, ropogott a sajt a tetején. A tagine után még próbáltuk elpusztítani azt is, de kifogott rajtunk. Ha két kaját rendelünk, vagy nem hajlandó enni belőle Emma, vagy megeszi a felét és akkor meg kevés. A 3 adag biztosan sok, de akkor legalább ehetünk amit akarunk és ő is jóllakik. Nem mintha gondot okozna, hogy a sajátunkon kívül még többet kell enni…
Utolsó délutánunkon beszereztünk néhány nem túl hasznos, de annál imádottabb spanyol mintás dolgot: bögrét, szütyőkét, szatyrot. Az a jó, hogy Emma beszél és épp akarata kifejezésének időszakát éli, hogy igen hangosan elmondja, mit is szeretne: pöttyös ruha kell, pöttyös ruha kell. Az lenne a szerencsés, ha ehhez normális szülők társulnának, de ha egyszer annyira cuki az a pöttyös ruha… Következő farsangra pont jó lesz neki, spanyol flamenco táncosnak fog öltözni.
2022.05.14. szombat
Összepakoltunk, kiszabadultunk a titkos garázsból és a Malaga felé autóztunk, ahonnan a repülőnk indul este.
A Jardin Botanico Historico La Concepciónban kerestünk kacsákat, hátha nekik adhatjuk a maradék kenyerünket. Nem találtunk egy darabot sem, de a halak és teknősök sem bánták az ebédet. Az arborétum egyébként gyönyörű, egészen dzsungel hangulatú, Emma is végigrohanta az egészet. Odavagyunk a csobogókért, egyik tóból ömlik a másikba, mindenhol vízesés. Pálmafa gyűjtemény, több száz faj, odaköltöznék legszívesebben.
Emma teljesen rákattant a tenger szóra, de előtte még ebédeltünk. Tepertő íze volt a sült polipnak, a paprika salátámat meg sem kaptam, szomorú volt utolsó étkezésnek.
A Mercado de Atarazanas piac is a közelünkben volt, ezért tettünk arrafelé egy kitérőt. A halasok már éppen pakoltak össze, de a gyümölgysor még mindig olyan volt, hogy legszívesebben az egészet felvásárolnám. A repcsin nem hiszem, hogy örülnek egy kiló sárkánygyümölcsnek.
Ezután eljött a várva várt pillanat, sprinteltünk a forró homokban, majd beletapostunk a tengerbe. Egyikőnk, a pelusos egyén bele is ült, teljes bűvöletben fel sem tűnt neki. A tengerpart egy óriási homokozó, csak víz is van és kagylók és hullámok, utána százszor el kellett ismételni, hogy igen, jövünk még valamikor a tengerhez. Most ez a nyaralás sajnos végetért, de négyesben is tuti folytatjuk a kalandokat.
____________________________________
____________________________________
Furcsaságok Andalúziában
Nyelvtudás
Senki nem beszél angolul, SENKI. A tengerparti részen még akadt néhány ember, de beljebb a fiatal vendéglátósok sem, akik a legtöbbet érintkeznek a turistákkal és azt gondolnám, tanulnak nyelvet az iskolában. Ha tanulnak is, tuti nem angolt. Spanyolul pedig olyan gyorsan beszélnek, hogy a régen megkopott kubai nyelvtudásommal nehéz boldogulni.
Szieszta
A mi éghajlatunkhoz szokott kisgyerekes családoknak szörnyen nehéz átszokni az itteni életvitelre. Eleve fél 8-kor kel fel a nap, mi legkésőbb 7-kor ébredünk, sötétben ér a reggel. Még ha nagyon lassan reggelizünk is, 9-kor már rég készen állunk a napra, de még a turista látványosságok sem nyitnak ki, csak 10-kor, vendéglátóhely 11-kor. Van egy kis használható idő, de délben már kezdődik az álmosodás. Mire elaludni is biztosan sikerül a nagy izgalmak között, 2-kor mindenki elmegy sziesztázni, mi nem tudunk beülni egy kávéra megpihenni. Még ha valami nyitva is van, vagy irtózatos tömeg ül mindenhol, vagy csak 6-kor nyit ki a konyha, utána kezdődik az élet. A mi esténk otthon 8-kor indul a fürdéssel, esti mesével, majd alvással, itt akkor kerül mindenki az utcára és csak fél 10-kor megy le a nap. Elmagyarázni, hogy aludjál gyerek, este van csak még süt a nap, nem egyszerű. Próbáltunk csúsztatni a napon egy órát, reméljük a visszaállás is menni fog.
Palackos gáz
Sehol nincs vezetékes gáz, minden szállásunkon palackos volt. Elszoktunk már attól, hogy öngyújtóval kell tüzet csiholni.
Körforgalom
A körforgalmakat nagyon szeretik, különösen lámpát rakni bele. Hogy biztos legyen a dugulás, kijövetel után is van egy lámpa, meg még egy, a gyalogosoknak 50m-t sem kell sétálni a következő zebráig, de az autóknak ezáltal nehéz haladni. A lovasszekerek sem segítenek a gyorsaságon.
Kaja előtti rágcsa
Olivabogyó helyett chipset és kenyeret esznek előételnek. Kisgyerekkel nem túl jó, ha elénk rakják, és nem abból kéne befalni, hanem inkább a főételből.
____________________________________
Utazás egy 2,5 évessel
A dackorszak közepén otthon sem mindig egyszerű, de utazás közben a rengeteg inger talán enyhíti a folyamatot. Mindenre rá lehet csodálkozni, minden érdekli. Kifejezetten rosszul érezném magam, hogy ha otthon ülnénk, semmit nem látna semmiből, amikor ennyire nyitott a világra. Nyilván nem egyformák az igényei egy kisgyereknek meg egy felnőttnek, a több órás Alhambra után kötelető a szökőkút és kacsaetetés megálló. Kell sok kompromisszum, de ha erre figyelünk, mostanra már minden egyszerűbb, mint az elején volt. Talán már emlékezni is fog néhány dologra, a tavalyi strucc etetés is megmaradt. Persze nem azért utazunk, hogy emlékezzen, de biztos vagyok benne, hogy egy két hetes út is nagyon formálja a kis egyéniségét.
Ami a részleteket illeti, van egy otthoni időszámítás, meg egy utazós időszámítás. Otthon továbbra is sokkolódok, ha egy nap nem sikerül tápanyagot rakni a gyerekbe, utazás alatt ha már megvan a sajt+gyümölcs kombináció, már elégedett vagyok. A napirend is módosulhat kicsit. A sorrend ugyanaz, de ha fél 10-ig világos van, nem lesz világvége, ha nincs fürdés 8-kor. Az éppen meginduló szobatisztulást is elfojtottuk kicsit ezzel a nyaralással. Vettünk egy nagyon profi összecsukható utazóbilit, a szállásokon és néha napközben is használtuk, de azóta sem sikeres a téma. Ha itthon lettünk volna, ennyi idő alatt le lehetett volna szoktatni, de így jártunk. Nem izgulok rajta túlságosan, egy ember sem marad pelenkás 18 éves koráig.
Ami a részleteket illeti, van egy otthoni időszámítás, meg egy utazós időszámítás. Otthon továbbra is sokkolódok, ha egy nap nem sikerül tápanyagot rakni a gyerekbe, utazás alatt ha már megvan a sajt+gyümölcs kombináció, már elégedett vagyok. A napirend is módosulhat kicsit. A sorrend ugyanaz, de ha fél 10-ig világos van, nem lesz világvége, ha nincs fürdés 8-kor. Az éppen meginduló szobatisztulást is elfojtottuk kicsit ezzel a nyaralással. Vettünk egy nagyon profi összecsukható utazóbilit, a szállásokon és néha napközben is használtuk, de azóta sem sikeres a téma. Ha itthon lettünk volna, ennyi idő alatt le lehetett volna szoktatni, de így jártunk. Nem izgulok rajta túlságosan, egy ember sem marad pelenkás 18 éves koráig.
Ami a legnehezebbnek tűnik a gyerekkel való utazásban, az a sok felesleges cucc, amit cipelnünk kell. Hiába vittünk csak kevesebb ruhát, mostunk útközben, a bili, a babakocsi, néhány játék, ezek mind helyet foglalnak. Míg ketten befértünk 1-1 hátizsákba, most mindenki le volt foglalva babakocsival, vagy bőrönddel. A babakocsit nem tudom mikor tudjuk elhagyni, napi 20.000 lépést még pár évig nem tud megtenni Emma, ezt nem is várhatjuk tőle. Kicsit pihenősebb utat is lehet szervezni, úgy kevésbé fárad le mindenki.
Ősszel ugyan nem megyünk sehova idén, de amint a kisbébi is nyúzható lesz, négyen indulunk útnak :)
Ősszel ugyan nem megyünk sehova idén, de amint a kisbébi is nyúzható lesz, négyen indulunk útnak :)
