Kuba 2018
3. rész - Guamá, Playa Larga

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.21.

            Playa Larga felé vettük az irányt, szerencsére egy modernebb, párnázottabb taxi collectivoval, Havanna külvárosától egy másik autó vitt tovább. A kubai autópályán nincsenek szabályok: egy olyan sövény választja el, hogy bármikor vissza lehessen fordulni, lehet rajta biciklizni, gyalogolni, lovas kocsival közlekedni, lóval leginkább forgalommal szemben, de legalábbis keresztben. Balesetek nincsenek, mert alig vannak az utakon, lehet csapatni akár 100-zal is.
            Guamában kiraktak minket, az indiánfalu megnézése volt az első, a hátizsákunkat az étteremben hagytuk. Hajóval jutottunk be a tavon lévő szigetre. Ez volt az a hely, ahol kizárólag turisták voltak, ráadásul a terület nagy részére be sem lehet menni, csak az ott megszállók tudják csónakkal megközelíteni. Egyébként szép meg minden, a vízre hajló pálmafák és a hajózás miatt megérte megnézni, de nem egy nagy látványosság.
            A mellette lévő krokodilfarm csak arra volt jó, hogy előhozza belőlünk az állatvédelmet: bekötözött szájú krokodillal lehetett fotózkodni, aminek kalapot is raktak a fejére, 1 CUC- ért meg lehetett nézni, ahogy bedobnak a 20 állatnak egy darab halat és azt elfogják. Elég borzasztó volt.
            Taxival jutottunk el Playa Largara, a szállásadó bácsink sokkal kevésbé akarta megértetni magát, mint az előző, van még mit gyakorolni ezen a spanyolon.
            A partra vezető út egy putrisabb utcán vezet keresztül, a tenger pedig a gyülekező felhők miatt elég szürke volt, a part durvább szemű homokos.  Strandolásra kiváló, a szokásos pálmafák itt is megtalálhatóak, van néhány hangulatos étterem és bár is. Playa Larga turisták által valahogy kevésbé érintett, az esti tengerparti koktélozásnál sem kellett a helyért harcolnunk, első sorból nézhettük a tenger hullámzását, miközben a lábunkat a homokba rejtettük.

2018.03.22.

            Ami miatt mégis ebbe a városba érkeztünk, az a Cienaga de Zapata Nemzeti Park közelsége. Reggel 8-ra mentünk a nemzeti park irodája elé, ahol már gyülekeztek a taxik és az idegenvezetők. Semmit nem kellett előre foglalni, ott helyben találtunk két belga csajt, akik szintén flamingókat akartak nézni, ezért velük megosztva a taxit olcsóbbra jött ki. Egy angol nyelven beszélő idegenvezetőt kaptunk, kb. fél órát utaztunk kocsival, minden madárnézésnél megálltunk, kiszálltunk a kocsiból és csodáltuk őket. Kormoránok, pelikánok, kisebb madarak repülését láthattuk, a túra legmesszebbi pontján pedig elértük a Las Salinas tavat, tele több száz rózsaszín flamingóval. Csodálatosak voltak, a saját élőhelyükön teljesen szabadon. Nem olyan halovány szìnűek, mint amiket eddig láttunk, megeszik a tengerben lévő apró rákokat, ez adja a pink színüket, az idősebb példányok rózsaszínebbek. Távcsővel a távolban minden fajt, több száz madarat együtt láthattunk. Lefotózni nem tudtam igazán, de így is örökre megmarad.
            Délután a másik oldalát fedeztük fel a partnak, itt sokkal finomabb szemű a homok, átlátszóbb a víz, az egyik pálmafa árnyékában pihentünk meg, gondosan figyelve arra, hogy ne tudjon szétcsapni egy lezuhanó kókuszdió ( tegnap láttunk egy éppen leszakadó faágat, kicsit elgondolkodtatott :D)
            Az étkezés kicsit nehéz ebben a faluban, reggelit ad a szállásadónk, de ezen kívül csak nagyrészt koktéllal táplálkozunk. Talaltunk két büfét, ahol 10 CUP-ért ettünk spagettit, még le is fotóztuk magunkat, hogy ez az a pont, ahol éppen ételmérgezést kapunk, de eddig még nem mutatkozott semmi jele. A hűtőből vette ki a vödörben úszó főtt tésztát, mikróban megmelegítette, rakott rá konzerv paradicsom szószt meg kicsit savanyú sajtdarabkákat. Éttermek vannak a parton és beljebb is, ott normálisabbakat is lehet enni.