Palm tree lover

Palm tree lover

Kuba 2018 - Havanna

2018. április 11. - Palm tree lover

Kuba 2018

1.rész - Havanna

 

A többi részt itt olvashatod el:

Utazás előtti tudnivalók 1. rész - Havanna 4. rész - Cienfuegos, El Nicho
Érdekeségek Kubáról 2. rész - Vinales, Cayo Jutías 5. rész - Trinidad, Playa Ancón, Topes de Collantes
Összefoglaló Kubáról 3. rész - Guamá, Playa Larga 6. rész- Varadero


2018.03.15.

            17 óra alatt értünk Havannába Isztambulon keresztül, egészen barátságos volt az út, majdnem sikerült végigaludni. Elég simán beebgedtek az országba, nem kértek sem szállásfoglalást, sem biztosítást, semmit amiről lehet olvasni néhol. Egy papírt ki kellett tölteni, hogy mennyi pénzt hozunk be, milyen eleltronikai eszközöket vagy tiltott dolgokat, de meg sem nézték sehol sem, mit írtunk rá.
            A reptérről taxival jutottunk be a városba. Hamar kiderült, hogy minden spanyol tudásomra szükség lesz, a sofőr próbált beszélgetést kezdeményezni, néhány egyszerűbb mondat után azonban feladta, belátta, hogy ennyire azért nem megy :)
            A szállásunk roppant izgalmas, kb. két órát vártunk mire kulcsot kaptunk, de ez Kuba, legalább az elején megtapasztaljuk. Egy romos épületben a belső udvarban egy keskeny lépcsőn át vezet fel az út, szépen rálátni a szomszéd még romosabb épületeire. Van egy közös konyha rész, egy értékelhetetlen wc, és három szoba. A mi szobánkba még egy keskeny lépcső vezet fel, de van saját fürdőnk, még légkondi és hűtő is, 1500 Ft-ért elég jó.  Komfortzónán kicsit kívüli a környezet, de tiszta és a jetlag úgyis elintézi a kellemes alvást :) A mínusz 6 óra eltérés eléggé megölt minket, csak kóvályogtunk a városban. Megnéztük a Malecónt a nagy hullámaival, jónéhány ember letámadt minket, hogy csak ma milyen akciós a dohány. Ők tök jól beszéltek angolul, a szállásunkon is egy fiatal pasi mindenben segített, mit érdemes megnézni, hol érdemes enni. A szállásadó is csak minimális angollal rendelkezett, kb. olyan minimálissal, mint az én spanyolom két hónap videóról tanulás után. Szavakat megértek, talán még a mondat lényegét is, csak válaszolni nem tudok, vagy ha mégis megpróbálok, az biztosan angollal van vegyítve. Próbálkozok, ez értékelendő :P
            Egy olyan helyen ettünk, ami tele volt helyiekkel, piac kinézete volt és pultokon adták a kaját: rizs, olajban tocsogó bundázott sült csirke, sült krumpli, saláta. Már így elsőre próbára tettük a gyomrunkat, szokjon csak hozzá az eltérő baktérimflórához. Nem volt annyira rossz a választás, de jó se nagyon, a sok olajtól legalább nem éhezünk meg egy ideig. Hiába ettünk ugyanott, csak CUC-ban tudtunk fizetni, a helyiek CUP-ot adtak ahogy láttuk. Árak persze sehol nincsenek az olcsóbb helyeken kiírva, ránézésre megy a dolog, turitáktól többet kérnek el.
            Álmosan sétálgattunk a városban, bejártuk a Plaza de la Catedral és Plaza Armas környékét, megnéztük a Museo de arte colonialt. Nem terveztünk semmit az első napra, ismerkedtünk a hangulattal, színekkel, szagokkal. Fotóztunk rengeteg autót, most pedig már alszunk is este 7-kor.havanna_98.JPGhavanna_213.JPGhavanna_7.JPG

2018.03.16.

            Kakas kukorékolásra ébredtünk a betondzsungel közepén, aztán a Capitólium felé vettük az irányt. Sikerült végre felfedeznünk azokat a boltokat, ahol CUP-ért lehet szendvicseket, sütiket, pizzákat enni, ezért egész nap ezeket faljuk. Onnan lehet észrevenni őket, hogy sok helyi áll előttük, egy kicsi lyuk az üzlet, és csak egy aprócska táblára vannak kiírva az árak. Normális esetben lehet hogy nem mernénk a gyomrunkat ilyen kockázatoknak kitenni, de a turistább helyeken legalább tízszeres a szorzó egy egyszerű szendvicsnél is. Így egy egyszemélyes egészen nagy pizza kb. 150 Ft, egy fánkszerűség 60 Ft, egy szendvics is maximum 100 Ft, itt Havannában ezekkel jól megoldjuk az étkezést.
            
A Hotel Saratoga recepcióján kellett megvenni a dohánygyárba a jegyet, ahova sietni kellett, mert csak 1-ig voltak vezetett túrák. Végigsétáltunk a Centro Habana városrészen, elég nagy különbség van eközött, és a turistásabb Vieja, óváros között. Az emberek olyan házakban laknak, amiket nálunk már biztos lezártak volna omlásveszély miatt. Belülről is a szállásunk is durva, de azon legalább van ablak. Minden tele volt kis boltokkal: hentesek, ahonnan semmi pénzért nem vettem volna húst, szendvicsezők, ahol csak helyiek ettek, gyümölcslevezők, ahol szintén csak helyiek álltak sorba, itt is maximum 100 Ft-ért lehet egy pohár egész jól kinéző innivalót venni, de ezt nem mertük kipróbálni, inkább elkerülnénk mindent aminek köze lehet a csapvízhez. Volt még nagyon sok műkörmös, az emberek nagyon szegények, mégis mindenkinek meg van csinálva a körme, adnak a külsejükre. Hasonlóan fodrászatot is sokat láttunk. A ruhája mindenkinek más, és igényesek is vannak bőven, nem is értettük, mert ruhaboltot egy darabot nem láttunk. A dohánygyárban angol nyelvű idegenvezetés volt, megnéztük hogyan válogatják, sodorjàk, csomagolják és ellenőrzik a dohányt. Mindent kézzel csinálnak, egy ember csak egy bizonyos folyamatot csinál (pl. csomagolja) egész életében, nem cserélődnek a folyamatok. Kicsit börtönszerű volt a hangulat. A túra végén a nő a csomagmegőrzőben vette elő a szivarokat, amit persze feketén meg lehetett vásárolni tőle.
            
Visszafelé a Plaza Hotelben lévő Cubanacan utazási irodában szerettünk volna jegyet venni Vinalesbe, mert a Viazulra már egy hónapja elfogyott, de délben bezár, ezért mehetünk majd vissza. Elvileg a Hotel Parque Central-ban a Transturra is lehetett volna jegyet venni, ami ugyanolyan, mint a Viazul vagy a Cubanacan, de egy hosszas körbekérdezés után is csak a taxi collectivo-ra akartak nekünk jegyet adni, ami 25 CUC lenne a 14 helyett, inkább maradunk a busznál.
            
A nap hátralévő részében a Plaza de San Francisco és Plaza Vieja környékén kalandoztunk. A múzeumok, néznivalók 5 körül bezárnak, ezért már csak a lazulásra jutott idő. Ittunk egy papaya-mangó levet, amit szinte ihatatlanra cukroztak. Nem csoda, hogy mindenki el van hízva, a kenyér, olajban sült csirke, churros, fánk a legolcsóbbak, zöldséget szinte nem esznek, a gyümölcsöt pedig csak cukrozott formában.havanna_227.JPGhavanna_88.JPGhavanna_26.JPGhavanna_119.JPG

2018.03.17.

            Reggelire szerettünk volna kipróbálni egy helyi hambit 10 helyi pesoért, ahogyan az ki is volt írva a táblára. Ránézett a fejünkre, 2 CUC. Értem én, hogy a halovány bőrszínemmel, világoskék szememmel, vörös hajammal hiába próbálok spanyolul makogni, attól még nem tűnök majd helyinek, de nem fogunk ötször annyit fizetni, nem szeretjük ha hülyének néznek. A San Rafael utcán végigsétálva viszont sok szendvicsezőt találtunk, ahol ha van valakinek helyi pesója, ugyanannyiba kerül minden, mint  helyieknek. Sokat nem érdemes váltani, de annyit igen, hogy a reggelit olcsón meg lehessen oldani. Egy szendvics elfogyasztása után egy pékség is szembejött, 10 zsemlét szereztünk 1 CUC-ért, a csóri módon magunkkal hozott májkrémet hangulatosan elfogyasztottuk az egyik parkban. Nem vagyok az az otthonról kaját cipelő stílusú ember, de ez itt elég jó megoldásnak tűnik. Voltak sütik is a pékségben, ahogy rájuk néztem, szinte éreztem, ahogy az a vajtömeg rátapad a szájpadlásomra, nem voltak szimpatikusak.
            
Tele pocakkal végre megszereztük a buszjegyet Vinalesbe, ez is pipa. Sőt, előző nap még internet kártyát is szereztünk az egyik kis bódéban útközben, ahol semennyit nem kellett sorban állni, ezért életjelet is tudunk adni, a Plaza Hotelben pont elég jó a net.
            
A Plaza Vieja felé vettük megint az irányt, az a tér tetszett nekünk a legjobban. Egy hangulatos kávé elfogyasztása után megnéztük a rum gyárat, ahol angol nyelvű idegenvezetést tartottak, a végén kóstolni is lehetett. 
            
A Camara Oscura épületére is felmentünk, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a térre és egészen a tengerig ellátni.
            
Hazafelé befaltunk fejenként 2 fánkot az Obispon lévő pékségben, 8 helyi peso egy darab és isteni, tele van krémmel ami lehet hogy gyomorpróbáló, de eddig semmi gondunk nem volt ezekkel.
            
Hazafelé úton a Parque Central egy árnyékos padján úgy döntöttünk, itt az ideje kipróbálni ezt a szivarozás dolgot, ha már egyszer Kubában vagyunk. Egyáltalán nem dohányzunk, majdnem szinte soha nem is próbáltuk, talán kicsit erős volt ezzel kezdeni, nem is ment túl jól :D A végefelé már rájöttem hogyan ne tüdőzzem le, de csípett és mart és biztosan nem fogunk rászokni :D
            Este még visszamentünk a városba egy kis éjszakai hangulatért, de az emberek nem salsáznak az utcán, inkább csak a turisták szórakoztatásáért zenéltek az éttermekben. A fiatalok persze kiülnek az utcára este, hangosan zenét hallgatnak, ordító hangfalakkal közlekednek, megvan a hangulata, de nem az a megállás nélküli tánc és jókedv. A Capitólium egyáltalán nem volt kivilágítva, a közvilágítás is hiányzott sok helyen, nappal sokkal hangulatosabb.
            
Havannát látni kell az biztos, de ez a majdnem három nap elég volt rá. A turisták által látogatottabb részei olyanok, mint bármelyik szép és hangulatos mediterrán város, de emellett látni kell a külsőbb, helyiek által lakott területeit is. Akik a turistákkal érintkeznek, ők nem tűnnek szegénynek, mindenkinek van telefonja, minőségi ruhái. Nem kell olyan messze menni a belvárostól, néhány utcával arréb  viszont tényleg olyan helyen élnek emberek, ahol terjed a vizelet és ürülékszag, omladoznak az épületek, egymás szájába lógnak az ablak nélküli szobák. Az épületek a forradalom előtt nagyon szépek lehetettek, még felfedezhetőek a formák, díszítések, de mára sajnos már nagyon leamortizálódtak.havanna_21.JPGhavanna_149.JPGhavanna_245.JPG29871937_10211392854083994_1857381149395572214_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://palmtreelover.blog.hu/api/trackback/id/tr9113827116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása