Marokkó 2018
1. rész - Marrakesh

A többi részt itt olvashatod el:

2018.10.13.

            Egy bergamoi olasz gasztrodélelőtt után érkeztünk Marrakeshbe. 2 órás sorban állás következett a vízumért, legalább volt időnk alaposan megnézni a repteret, ami egyébkény nagyon szép és modern. Előzetesen felkészültem, hogy vajon mennyibe kerülhet eljutni a szállásunkra taxival, de valahogy most sem volt kellő türelmünk és energiánk a reptéri hiénákkal alkudozni (35-40 dirham helyett 100-at fizettünk, 1 dirham kb. 30Ft.) A taxis kirakott minket a szállásunktól nem messze, kicsit azért kellett bolyongani, csak hogy megkapjuk a Marokkó hangulatot: este 10-kor is vonuló tömeg a sikátorokban, robogósok akiket nem nagyon zavarnak a gyalogosok, utcai ételárusok illatai, zaj és por. Egy önjelölt guide segíteni próbált merre kell mennünk, rögtön beugrott, hogy ennek nem szabad bedőlni, mert utána meg pénzt fog követelni. Persze sosem tudni, hogy tényleg le akarnak-e húzni, vagy csak mi vagyunk bunkók és nem fogadjuk el egy jószándékú ember önzetlen segítségét… Fáradtak voltunk a felfedezéshez, visszavonultunk a szállásunkra, a Riad Laaroussba, a szép kis autentikus szobánkba. Nagyon helyes az egész épület, a belső medencés udvarra néző szobákkal, a kinti zajból semmi nem szűrődött be.

Marrakeshi reptér
1.szállásunk, Ryad Laârouss

2018.10.13.

            Másnap reggel 6-kor a müezzinek éneke ébresztett minket. A medence mellett fogyaszthattuk el reggelinket, amiben kizárólag az édes íz dominált: csokis croissant, kenyérfélék lekvárokkal, mézzel, kávé, és persze a kihagyhatatlan mentatea. Nyakunkba vettük a várost, első látnivaló a Jardin Majorelle volt. A rengeteg turistát leszámítva csudiszép hely, tele mindenféle növénnyel, égigérő pálmafákkal, bambuszokkal, több ember magasságú kaktuszokkal, dekoratív vizekkel és színes vázákkal. Az mondjuk egy pöppet kiábrándító volt, hogy a kék épületet amit minden fotón látsz, nem lehet csak úgy direkt lefotózni, hanem oda kell adni a fényképezőt egy embernek, aki jó pénzért közelebb megy oda ahova nem lehet belépni, és ő lefotózza. Attól még a kert gyönyörű, teljes chill hangulat. Ez egy kicsit távolabbról van, ahol még nem kellett kiadnom a kezemből a gépemet:
            Ezt követően visszasétáltunk a bazár felé, hát az a hangulat képeken nem adható vissza egyáltalán. A sikátorban elsuhanó robogó alap, de néha vigyázni kell, nehogy egy csacsis szekér elcsapjon. Hűtőbe tenni a húst csak a világ kisebb részén szokás, Kuba után már meg sem rázott, hogy még farokkal együtt kilógatják a pult felé a lenyúzott fél birkát. A boldog csirke fogalmának kitalálóját elküldeném egy marrakeshi csirkeárushoz: apró ketrecekbe összezárnak annyi tyúkot, hogy mozdulni sem tudnak, a vásárlók lábuknál fellógatva cipelik a kezenként 5-6 állatot. Valószínűleg ha ez lett volna az első Európán kívüli kiruccanásunk, sírva rohantunk volna haza másnap, szerencsére így megfelelően felkészülve és már tapasztalva dolgokat egyáltalán nem volt akkora kultúrsokk, mint amekkorára számítottam.
            Olyan volt, mintha belecseppentünk volna az 1001 éjszaka meséibe: lámpaárusok, szőnyegek, bőrtáskák, ékszerek, színes illatos fűszerek tömege. Tényleg rámenősek az árusok, ha egy kicsit is jobban megnézel valamit, biztosan odapattannak és rögtön nagyon segítőkészek, de egyáltalán nem lerázhatatlanul. Vettünk egy bőr karkötőt a ⅔-ára lealkudva, valószínűleg még sokkal többet kellett volna alkudni, túl nagy mosoly követte az üzletet.
            A Secret Gardenben pihentünk egy kicsit a pavilon alatt, sokkal kevesebb ember társaságában, mint a Jardin Majorelleben, talán még jobban is tetszett ez a kert, már ha lehet egyáltalán fokozni.
            Amit kötelező fogyasztani mindenhol, azok a frissen facsart gyümölcslevek: főleg narancs és gránátalma, de alma, szőlő és még más gyümölcsből is kérhető a méretes kiszerelés. Olvastam, hogy a Medersa Ben Youssef iskolát éppen felújítják, de azért megpróbáltuk megnézni, és sajnos tényleg nem látogatható. A Jad Jamal étteremben fogyasztottuk el az első taginet narancslével kísérve, a kilátásban gyönyörködve. A Bahia és El Badii palota után a Koutoubia mecset felé vettük az irányt, majd a Cyber Parkot követően már csak a Jemaa el-Fna tér maradt.
            Itt már elég fáradtak voltunk, de kipihenve is felháborítónak találnám a kígyóbűvölőket akik szerencsétlen kígyóknak a farkára követ tesznek, hogy nehogy elmeneküljenek, az artikulálatlan zenére sem csinálnak semmit, csak kétségbeesetten vonaglanak. Láncra vert majmokkal is lehet fotózkodni, a majom konkrétan húzta vissza a kezével a láncot, összeszorult tőle a szívem. A narancslé ugyan csak 4 dirham egy nagy pohár, de az ízén érződött, hogy felvizezték, remélhetőleg semmi gyomorrontást nem kapunk tőle. A káosz elől az egyik épület tetejére menekültünk egy kávéra, onnan már kellemesebb volt a forgatagot nézni.
            Naplemente előtt hazafelé indultunk, még egy 10-12 év közötti kiscsávónak is sikerült minket lehúznia vásárláskor. Vettünk 4 vizet, meg egy kekszet, 70 dirhamot kért. Kérdeztük, hogy mi a halál kerül 2100 Ft-ba, a keksz volt 30. Jó, akkor azt nem kérjük. Egy kis alkudozás után nem egyeztünk meg, maradjon a 4 víz. Adtunk 50 dirhamot hogy majd visszaad 10-et, ehelyett csak 5-öt adott, hogy adjuk már neki a másik 5-öt. Nem álltunk neki veszekedni egy gyerekkel 150 Ft-on, ráadásul tök jól beszélt angolul, de durva felnőtt lesz belőle, ha már most így kezdi. Azt hiszem, ez az egy nap elég is volt Marrakeshre. Ha nem kézipoggyásszal utaznánk csak, felvásárolnánk az összes lámpát, színes papucsot, szebbnél szebb bőrcuccokat, de ha csak hűtőmágnes fér bele a súly- és mérethatárba, egy nap is elég a bazározásra.

A következő rész (Szahara túra) ITT.

Még több kép ITT.