Marokkó 2018
3. rész - Essaouira

A többi részt itt olvashatod el:

2018.10.18.

            Reggel a medence mellett fogyasztottuk el a terülj-terülj asztalkámat Marrakeshben, meg tudnánk szokni ezt a hangulatot.             Ezután elindultunk megszerezni a bérelt autónkat. A címhez odataláltunk, de akárhogy kerestük az épületben, csak egy másik kocsibérlő helyet találtunk. Megkérdeztük, hogy most mégis miújság, azt mondták, hogy az az iroda bezárt, már nincsenek a házban. Kicsit levert a víz, hogy kifizettük a felét és jól átvertek de aztán a nőszemély segített nekünk, telefonon addig intézkedett, amíg kiderült, hogy a reptéren várnak minket, nem ott ami a foglalási papíron volt. Fél óra múlva értünk jött, és mivel nem volt nála bankkártya leolvasó, megúsztuk a 10.000 dirhamos depositot, mi a legjobban jöttünk ki belőle. Marrakeshen belül a közlekedés elég borzadály. Hiába vannak széles, többsávos utak mindenhol, senki nem a saját sávjában halad. A vonalak csak dísznek vannak felfestve, a záróvonal sem jelent semmit. Nincsenek szabályok és senkinek nincs elsőbbsège. A gyalogosnak csak piros jelzés van, a zöld nem is világít. Ha nem piros, meg lehet kísérelni a lelépést, de akkor is csak nagyon óvatosan és futva ajánlott. Éppen ezért le is lép mindenki erőszakkal, mert különben sosem jut át. Mindegy, hogy sötét van és a fekete csador marhára nem látszik a sötétben, nem szívbajosak. Az index használata ritkaság, a világítás sem kötelező, sötétben is lehet teljesen láthatatlanul biciklizni. Úgy tűnt, a körforgalomba belépőknek van elsőbbségük, de ez nem volt olyan rendszerű, hogy biztosak legyünk benne. A körforgalomban az index is vicces, úgy csinálnak, mintha egy egyszerű kereszteződés lenne: ha egyenesen akarnak kimenni a körforgalomból, semmi jelzés, ha jobbra vagy balra, akkor abba az irányba indexelnek. Ez egészen addig működik, amíg valakivel egy helyen lépsz be, de ha már nem ugyanonnan indultok, kicsit nehéz kitalálni, merre is akar menni. Városokon kívül egy lélek nincs az utakon, de városban csacsi, lovasszekér, tyúk, kutya, macska, biciklis, motoros, fagyiskocsi, teherautó, aki határozottabb, annak van elsőbbsége. A teljes káosz miatt tele van minden rendőrrel, mindenhol mérnek és random megállítanak autókat, nem lehet őket kikerülni.
            Szóval hangulatosan mentünk Essaouira felé, egyre sokasodtak az argánfák, én meg csak lestem folyamatosan, hogy melyiken vannak kecskék. Már majdnem reménytelennek tűnt a helyzet, amikor közvetlenül az út mellett megpillanthattam a fát tele kecskével, visítottam egyet hogy álljunk meg. Hogy mit keresnek a fákon kecskék, itt elolvashatjátok. Azt mondjuk tudni kell, hogy az argánbogyó nyáron érik, az év ebben a szakaszában nem igazán van legelhető része, ez pedig pont úgy volt lecsupaszítva, hogy a kecskék nagyon dekoratívan látszódjanak, csak felterelték őket a fára és várták a befolyó turista pénzeket. A kezembe akart adni egy kiskecskét, mondtam hogy nem, köszike, inkább nem nyomorgatnám meg szegényt. Megnéztük, hogy mégis hogyan tud megállni egy kecske a fán, volt amelyik a pàros ujjával közrefogta az ágat, de általában csak egyensúlyostak a kb. vízszintes ágakon, nem sokat kell màszniuk. Adtunk 20 dirhamot a pásztornak a fotólehetőségért, mondta hogy még, adtunk még 20-at, igazából így is megérte ez a marokkói must have élmény, az argánfa is nagyon ritka a világon, kecske az argánfán meg pláne.

            A faluk errefelé úgy épülnek fel, hogy van egy betonozott főút, azon kívül csak néhány zúzalékos mellékutca. Garázsboltok mindenhol, mindenki árulja amit csak tud: számtalan autójavító, kifőzdék, nagyrészt kekszféléket áruló abc-k. A nap minden szakaszában sokan vannak az utcán, beszélgetnek, játszanak, az iskolások is délben már kifelé jönnek a suliból. Lovaskocsik és csacsik lassítják a forgalmat. Essaouira előtt pittyogott az autó, hogy alacsony a keréknyomás, egy fújás után sem változott a probléma, valószínűleg ránk sóztak egy kissé lyukas gumijú autót. Addig amíg látványosan le nem ereszt, nem nagyon tudunk mit tenni, időnként megállunk és ellenőrizzük. A tengerpart mellett leraktuk az autót, besétáltunk a homokba a tengeri tevékhez. Nagyon rá akartak beszélni a tevegelésre, Cappuchino nevű teve nagyon boldog lenne ha menne egy kört, de a sivatag annyira menő volt, hogy azután már nem nagy szám itt tevézni.

            Essaouira városa portugál stílusban épült, fehér színes ablakos házai nagyon gondozott összhatást keltenek. A bazársor sem rémisztő annyira, mint Marrakeshben, az árak még az élelmiszer boltokban is ki vannak írva, nem csak random mondanak számokat. A sálak még olcsóbbak is itt, nem érződik, hogy ez turistásabb hely lenne. Egy olyan étteremben ettünk, aminek ugyan nem sikerült megjegyezni a nevét, de jó friss szardíniát és még valamilyen nem tudjuk pontosan milyen halat kóstolhattunk. Mostanában rájöttem, hogy én igazából szeretem a halat csak otthon néhány kivételt leszámítva nem lehet jót kapni. Itt meg mint tengerparti városban reggel kifogják, pár óra múlva a tányéromban landol. Felmásztunk a városfalra, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az óceánra. A kikötőben macskák és sirályok harcoltak egymással az eldobált halbelsőségekért, madárürülékkel kevert halpiacszag terjengett a levegőben. Ilyen nagyra nőtt sirályokat még sehol nem láttam és horrorfilmbe illően sokan voltak, próbálták ellopni a halászok kifogott áruit. Néhány ember pokrócra terítve árulta a hűtetlen halait, már szagra is érződött, hogy pár órája már nem nagyon ment jól az üzlet. Összességében a kikötő cseppet sem hasonlít egy európai kikötőre, szagok és mocsok fedi be az egészet.

            A nagyobb tisztaság ellenére azért itt is tudtam néhány gyöngyszem fotót lőni, kedvencem a levágott kecskefejek a húsbolt előtt, de ezt a csirkéset is minél tovább nézem, annál biztosabb vagyok, hogy az a bal oldali szökni próbáló állat már nem igazán él:

            Amikor visszaindultunk, éppen kezdett lemenni a nap és csodaszép felhőket láttunk a tengeren: Visszafelé sötétben autókáztunk, tömeg csak Marrakeshben van az utakon, de nagyon figyelni kellett a kivilágítatlan bicillisekre és gyalogosokra. A parkolás simán ment, kinéztünk a medina szélén egy parkolót ami tele volt, de tőle 100 méterre az út szélén bőven volt hely és még fizetni sem kellett.

A következő rész (Ouzoud vízesés) ITT.

Még több kép ITT.