Marokkó 2018
7. rész - Chefchaouen

A többi részt itt olvashatod el:

2018.10.22.

             A keréknyomás probléma úgy oldódott meg, hogy ha 2,5-re felfújjuk, pár órán át nem pittyog. Így kaptuk és pont így is fogjuk visszaadni a kocsit, frissen fújtan. Kicsit fárasztó minden reggelt ezzel kezdeni, de ez legyen a legnagyobb nehézség.
             Utolsó napunkon elég sokat autókáztunk, több, mint 3 órára volt Chefchaouen kék városa. Útközben jól megbüntetett minket egy rendőr gyorshajtásért, hiába volt város vége tábla, szerinte csak 60-nal lehetett volna menni 78 helyett. Olvastam néhány marokkói beszámolót, szinte elkerülhetetlen a büntetés, de lehet alkudni az összegről a rendőrrel. Hát mi ezt azért nem mertük megpróbálni, nem tűnt olyannak, ráadásul vmi papírt mutogatott, amire rá volt írva, hogy 150 dirham. Lehet, hogy többféle papír is létezik és egyet csak előrántott, de nem mertünk volna alkudozni, hogy aztán nagyobb bajba kerüljünk. Utána még megkérdezte, hogy merre megyünk, tudjuk-e az utat, tud-e segíteni, szóval nem tűnt átverős rendőrnek.
             Észak felé egyre több a szántóföld, már egyáltalán nem olyan sivatagos a táj, mint Marrakesh környékén. A parkolást Chefchaouenben könnyen elintéztük, sok helyen integettek emberek, hogy oda állhatunk aztán meg jól fizetni kell nekik, pedig a tábla sehol nem mutatja, hogy fizetős lenne a parkolás. Találtunk viszont olyat, ahol senki nem akar minket lenyúlni, gyorsan elmentünk a tetthelyről, mielőtt valaki még megtalálna.
             Chefchaouen városa pont olyan kék gyöngy, mint a képeken. Nem rámenősek az emberek, nem erőszakosak, ha látják hogy érdeklődsz biztosan behívnak a boltjukba, de azt sem olyan aurába mászósan. Persze itt is volt olyan, hogy valaki jókedvűen üdvözöl, megkérdezi honnan jöttünk, ó hát ők is meg mi is milyen szegény ország vagyunk, nagyon fontos, hogy udvariasak legyünk és műveltek, és ha már ilyen jót beszélgettünk, nézzünk be a boltjába. Csak semmi nyomás, nem kell vásárolni, de azért nézzünk be. Egy másik “látta a szemünkben”, hogy vásárolni szeretnénk, csak mondjuk meg mit, és ő megtalálja nekünk a városban. Egy piros-narancssárga sálat szerettem volna a szép piros kabátomhoz, ehhez azért körbejártunk néhány üzletet. Nem, az még mindig bordó, ne ilyen mintásat, nagyon gyönyörű puha anyag de tényleg nincs rá szükségem. Az az ágytakaró, az pont olyan színű, olyanból nincs sál? Sál az nincs, de nyugodtan szétvághatjuk, lesz belőle sok sál, a többit eladjuk, még jobban járunk :) Ez azért nem volt olyan meggyőző érvelés, szegénytől nem vásároltunk semmit, pedig ha mutatott volna nekem tetszőt, az akarat megvolt. Később még találkoztunk vele a frissen facsart gyümilézőnél, mondta, hogy itt nincs is sál… :)

             A város egyébként tényleg szép, megtaláltuk azt a kis lépcsőt, ami minden képeslapon látható. A turisták tömege itt is elkerült minket, ezért jó saját szervezésben, nem ugyanakkor jutunk mindenhova, mint a nagy turistabuszok. Az éttermek sokkal olcsóbbak, mint Marrakeshben vagy Fezben, egy tál tagine 70-100 dirham helyett 30-40. Nincs közel Fezhez és borzasztó visszavezetni a teljesen sötétben olyan úton, ahol semmi nincs felfestve, a reflektort pedig senki nen veszi le ha jönnek szembe, de azért mindenképp megéri megnézni.

             Másnap reggel jól felfújtuk a kereket 2,5-re, a kocsit leadtuk a reptéren és Brüsszeli átszálással visszatértünk a nyár után a magyar őszbe.

Összefoglaló rész, hasznos tudnivalók ITT.

Még több kép ITT.