Marokkó 2018
Összefoglaló

A többi részt itt olvashatod el:

Kevésbé érdekes vagy vicces, ámde nagyon hasznos tudnivalók következnek a Marokkóba utazóknak.

Útvonal

             Odafelé Bergamoban szálltunk át, onnan mentünk Marrakeshbe, hazafelé Fezből indultunk Brüsszelen keresztül. Marrakeshbe direkt is eljuthattunk volna, de a péntek délután 2-kor induló gép remekül keresztbevágott volna egy napot, amikor sem dolgozni, sem pihenni nem lehet, ezért inkább minimális szabadság és maximális ott töltött időre optimalizáltuk az utazást. Az október 23. előtti héten indultunk, beleesett a hosszúhétvége is, csak átszállással tudtuk az összes napot kihasználni. Péntek este indultunk, az esti órákban érkeztünk Olaszországba, ahol másnap délelőtt croissantok és kávék között remekül ráhangolódtunk a nyaralásra. Onnan délután indultunk, este már Marokkóban voltunk. 9 teljes nap alatt próbáltunk minden fontosat bejárni, talán még 1-2 nap jó lett volna az Ourika völgy, illetve még egy kis Atlasz meglátogatásához, de azért így is sok oldalát megismertük az országnak.

1. nap: Érkezés este, szállás Marrakeshben
2. nap: Városnézés Marrakeshben, szállás ugyanott
3-5. nap: 3 napos Szahara túra szervezett kirándulással, utána visszaérkezés Marrakeshbe, szállás egy másik helyen
6. nap: Innentől közlekedés bérelt autóval, városnézés Essaouirában, szállás Marrakeshben
7. nap: Ouzoud vízesés, szállás Marrakeshben
8. nap: Casablanca városnézés, szállás Fezben
9. nap: Fez városnézés, szállás Fezben
10. nap: Chefchaouen városnézés, szállás Fezben
11. nap: Indulás haza a reggeli órákban

Szállások

Marrakesh, Riad Laarouss

             A medinában található, szép, autentikus, a belső udvarra néző tiszta szoba. Az udvaron medence, a tetőn napozóágyak és hidegvizű jakuzzi található. Adnak törülközőt, szappant, tusfürdőt, a reggeli benne van az árban: lekvár, méz, vaj, kenyér, croissant, kávé, mentatea. A légkondi nem volt olyan szép hogy bekapcsoljuk, reggel hatkor pedig kicsit hangos a müezzin éneke, de egyébként jó kis szállás.
Elérhetőség ITT.

Marrakesh, Riad Eldar

             Még az előzőnél is aranyosabb csendes, keleties hangulat, a szoba felépítése nagyon furcsa, csak egy kis fal választja el a fürdőt a hálótól, de a három közül ez volt a legtisztább, a reggeli is itt volt a legfantáziadúsabb, az előzőhöz képest még házi palacsintát és fánkot is kaptunk, meg egy darab medvesajtot, csak hogy legyen valami sós is. Itt is van törülköző, tusfürdő, sampon, hajszárító, medence, mindenképp ajánlom. A három közül ez tetszett a legjobban mindkettőnknek. A medence mindkét szálláson hidegvizű volt a szabad ég alatt, nyáron biztos jó benne fürdeni, de mi este inkább pulóvert vettünk fel a fürdőruha helyett.
Elérhetőség ITT.

Fez, Dar Ahl Tadla

             A három közül ez tetszett a legkevésbé, kavartak a fizetéssel, nem világított a lámpa a fürdőben, csepegett a csap. Nem takarítottak egyszer sem a három nap alatt, nem gond, ha nem fogdossa meg a pizsamámat, de a szemét kicsit sok lett a végére. A reggeli átlagos, a tea és a kávé nem volt túl jó ízű. Inkább másik szállást ajánlanék. Egyedül a tetőterasza volt zseniális, egész Fezre ráláttunk.
Elérhetőség ITT.

Közlekedés

             Marrakeshben a reptértől taxival jutottunk a szállásunkig, 100 dirhamot fizettünk, amit egészen biztosan lehetett volna jobban is csinálni, de két órás sorban állás után a vízumért örültünk, hogy minél hamarabb ágyba kerülünk. Az első nap gyalogosan jártuk be Marrakesht, a 2-4. napon szervezett kiránduláson voltunk, ahol kisbusszal vittek minket mindenhova. Az ötödik naptól béreltünk autót egészen addig, amíg Fezben le nem adtuk a reptéren. A Discover Car Hire nevű oldalon foglaltuk a Holiday Inn Car Rental helyről, és mivel nem azt a helyet írták átvételi helynek a visszaigazoló papírra, mint ahova először vitték nekünk a kocsit, nem volt bankkártya leolvasó a pasinál és megúsztuk a 10.000 dirhamos depositot (kb. 300.000 Ft). Hitelkártya mindenképp kell amennyiben mégis van deposit, és nem nagyon találtunk semmi olyan helyet, ahol kevesebb lenne ez az összeg. Helyben is lehet bérelni, lehet hogy olcsóbb és kevésbé körülményes, de mi biztosra akartunk menni. Az extra költség volt, hogy nem ugyanabban a városban adtuk le a kocsit, mint ahol átvettük, ha újratervezném az utat, emiatt valahogy jobban átszervezném (pl. a sivatagi túrát is lehetett volna úgy foglalni, hogy ne Marrakeshbe vigyenek vissza, hanem Fezbe). A kocsit lyukas kerékkel kaptuk, ami az állandóan pittyogó alacsony keréknyomás jelzésből derült ki, de mivel a legkisebb faluban is van benzinkút és nyomásmérő is, pár óránként felfújtuk, a következő bérlőre toltuk át a problémát. A benzin olcsóbb, mint nálunk, 11 dirham körül volt. Városokban tényleg annyira tragikus a közlekedés, mint ahogy azt olvasni lehet, kezdő jogsival semmiképp sem ajánlott, de nagy rutinnal rendelkezőknek is igénybe veszi az idegrendszerét. A városokon kívül nincs egy lélek sem, ott sokkal jobb a helyzet. Az út tele van rendőrökkel, egy 200 km-es szakaszon legalább 10 ellenőrzés várható, de szinte kizárólag a gyorshajtást büntetik (azt viszont annyira, hogy hiába van városvége tábla, nem lehet többel menni). Az Essaouira és Casablanca részben bővebben is írtam a vezetés szépségeiről, autóbérlés esetén érdemes elolvasni.

A vezetést nehezíti, hogy akárhonnan, akármi bevághat elénk, és annak van elsőbbsége, aki bátrabb, jelen esetben a lovaskcsinak

Időjárás, öltözködés

             Október közepén tökéletes volt a rövidnadrág, nagyon vékony hosszú nadrág és vékony póló kombináció. Reggel és este jól esett a pulóver, a sivatagban jó lett volna egy széldzseki. A sivatagban tevegeléskor is tökéletes idő volt, az, hogy tekerjünk sálat a fejünkre, teljesen felesleges volt és csak az árusoknak egy jó üzleti politika. Volt nálam két ujjatlan póló, de nem esett jól azokat hordani. Volt néhány turista, aki fenékvillantó tenyérnyi rövidnadrágban pózolt, de a helyiek nagyon nem úgy öltözködtek, én sem akartam feltűnősködni. Casablancában sokkal szabadabban öltözködtek, de mindenhol máshol a nők haja el volt fedve, ha nem is csadorban, de olyan kendőkben voltak, hogy az alakjukból egyáltalán semmi nem látszott, a férfiak is kaftánt viseltek. A vörös haj eleve nagyon egzotikumnak számít elég sok helyen a világban, pláne itt, ahol hajat is alig látnak.
             Az időjárásunk tökéletes volt, egyedül Ait Benhaddouban volt nagyon meleg, mindenhol máshol kellemes 20-25° körül. Az eső csak kétszer szemerkélt, de akkor éppen kocsiban ültünk. Egy héttel később már jött a hideg és az eső, az Atlaszban novemberben már a hó is eshet.

Étkezés

             Elég nagy elvárásokkal néztem a marokkói gasztronómia elébe, tudva, hogy mennyi érdekes fűszer és mennyi féle hús található az országban. Ehhez képest mindenhol csak taginet (agyagedény, amiben egyben megfőzik az ételt) és kuszkuszt ettünk mindenhol. A tagine általában csirkéből vagy marhából készült, kevés helyen volt pl. birka, és egyáltalán nem volt olyan fűszeres, mint ahogyan én szeretném. A kefta tagine, ami paradicsomos, tojásos húsgolyókat jelent, a legtöbb helyen finom volt, de a többi csak hús meg zöldségek egymásra pakolva, semmi extra ízvilág. A kuszkusz kifejezetten nehezen csúszott le, nagyon száraz volt, ízetlen főtt zöldségekkel, icipici hússal a közepén. Talán a legelső marrakeshi birka tagine volt a legfinomabb. A tengerparti friss halnak nagyon örültünk, szeretjük mi a halat, de itthon azért nem az igazi. Párszor vacsiztunk pizzát, abból is keftásat, na az finom volt, jó zsíros éhségűző. A marokkói levest, a csicseriborsós harirát nem sikerült megkóstolni, éppen elfogyott amikor arra vágytunk. Még a marokkói saláta ami említendő, lényegében görögsaláta feta sajt nélkül. Étteremben szinte mindenhol legalább háromféle olivabogyót is hoztak, már szinte azzal jól laktam, friss ropogós lepényszerű kenyérrel kísérve. Amikor már nagyon elegünk volt a tagineból, csirkenyársakat sültkrumplival ebédeltünk. A nagyon helyi sütödéket nem mertük kipróbálni (miután Balin az egyikőnk, Kubában a másikónk szabadult meg elég gyorsan az ételtől), pedig ahol a helyiek sorban álltak, elég frissnek tűntek a pitába tekert húsgolyók, esetleg kolbászok. A hét végére már nagyon édességhiányunk volt, sok helyen lehetett kapni fánkot, illetve mézben úszó olajban sült sütiket is, de közelebbről megnézve több tíz rovar is úszott a sütik mellett, nem volt túl bizalomgerjesztő, akkor sem, ha a méz tartósít… Ami viszont nagyon pozitív és egész nap fogyasztandó, azok a frissen facsart gyümölcslevek, főleg gránátalma. Egy nagy pohár 10 dirham, amibe 3-4 darabot is belecsavarnak. Volt még narancslé, almalé, eperlé is, de a gránátalma volt számunkra a legegzotikusabb. A mentatea minden nap lecsusszant, próbáltam itthon reprodukálni, nem sok sikerrel. A kávé felejthető, a cappuchinot sem nagyon ismerik. Két opció van, vagy tejjel kéred a kávét (azt is csak forrón adják), vagy anélkül. Zaccos arab kávéval sehol nem találkoztunk.

Kommunikáció, mentalitás

             Hivatalos nyelv a francia és az arab, angolul szinte mindenhol el lehet boldogulni, vagy ha nem, a nemzetközi activity mindenhol segít. Sokan beszélnek spanyolul is, pláne északon.
             A hibát ott követtem el, hogy túl sokat olvastam utazás előtt az interneten az arab emberekről, arról, hogy mindenki át akar verni. Ez elég sokszor igaz is volt, nagyon lelkesen próbálnak útbaigazítani, aztán a kedvességért pénzt kérnek és addig követnek, amíg nem adsz, de sokszor olyan érzésem volt, hogy tényleg segíteni akarnak, és nagyon bunkóság szó nélkül elhaladni mellettük. Mert egy idő után már úgy tettünk, mintha nem is hallanánk őket. Nehéz kiválogatni azt a néhány embert, aki tényleg önzetlenül akar vendégül látni az országában, amikor még a bolti eladó 10 éves kisfiú is kevesebbet ad vissza vásárláskor, olyan szöveggel, hogy adjuk neki zsebpénznek. Összességében egyáltalán nem tűntek kedvesnek, vendégszeretőnek, nem éreztük, hogy szívesen látják a turistákat, inkább csak mint legfőbb bevételi forrásként tekintettek ránk, akiket nyugodtan le lehet húzni annyival, amennyit még nem szégyellnek. Lehet hogy rossz összehasonlítási alap, de ez az ország is és Kuba is nagyon szegény, ott mégis feltétel nélküli életkedv áradt mindenkiből, olyan amit mindenkinek tanítani kéne, hogyan lehet a körülmények ellenére is elégedettnek lenni az élettel, itt ezt nagyon nem éreztem.
             A marokkóik nem szeretik, ha fotózzák őket. Még amikor csak egy kis pötty volt az egyébként bazárról készülő fotómon az ember, akkor is odajött, hogy nem adott engedélyt a fotóra, amikor pedig látta, hogy felismerhetetlen, már semmi probléma nem volt. Jó lett volna még több életképet csinálni, hiszen egy érdekes kultúra és kifejezetten fotósparadicsom, de legtöbbször nem szerettem volna direkt provokálni őket, tiszteletben kell ezt tartani.

Pénzügyek

             Marokkó állítólag egy olcsó ország, ez akkor igaz lehet, ha valakinek van türelme alkudozni. Sehol nincs kiírva semmilyen ár, a boltban is képesek 2000 Ft-ért árulni egy kekszet, és amikor kérdő szemekkel nézünk vissza, hogy mégis ezt hogy, jön a kérdés: mennyit adnál érte?  A bazárban is minimum a feléről kell indulni, és tényleg igaz, hogy ha az eladó nagyon mosolyog, szörnyen átvágott, ha morcosabb, sikerült beszerzési ár környékére alkudnod. A bőrkabátomért is legalább fél órát küzdöttünk, mire több, mint felére csökkent az ára, de alapvetően egyáltalán nem az volt, hogy otthagyjuk őket, és utánunk rohannak, hogy na jól van, gyere. Nem voltak olcsóak a pénztárcák, a táskák, ezekből szinte semennyit nem akartak engedni. Vettünk 25 dirhamért és 60-ért is sálat, amelyeket a Szaharában használtunk. A 25 dirhamos mosás után annyira kieresztette a színét, hogy semmi nem maradt az eredeti árnyalatból, de legalább olyan lett, mintha direkt lenne foltos. A 60-as egy fokkal jobb, a többi ruhával nem mosnám ki, de legalább nem sokat veszített a színéből.
             Árak, amikre lehet számítani: tagine, kuszkusz étteremtől függően 30-100 dirham, kávé, mentatea, gyümölcslé 10 dirham, hűtőmágnes 5-10 dirham, sálak 20-100 dirham, autóbérlés 30-40.000 Ft/hét, autópálya Marrakesh-Casablanca között kb. 80 dirham, Casablanca-Fez között is 80, 3 napos Szahara túra 89 EUR mindennel együtt, szállás már 3-5000 Ft-tól vannak teljesen tökéletesek is. Belépők: Casablanca mecset 120 dirham, Jardin Majorelle 70 dirham, Bahia Palace 10 dirham, El Badii Palace 40 dirham. 1 dirham=30 Ft, váltani nagyon sok helyen lehet, kb. egységes az árfolyam. Euróval is lehet fizetni, úgy egy kicsit rosszabbul számolják. Bankkártyával csak kevés helyen, nagyobb éttermekben, benzinkutakon lehet, a szállásokon is készpénzt fogadtak el.

Higiénia

             A szállások mind rendben voltak, a szemetet minden nap összeseperték a városokban reggelente. A bazárokban por bőven van, a sok állattól pedig a szagok is belengik az egész országot. Ételmérgezést nem kaptunk, ami kisebb csoda a hűtő nélkül tárolt nyers húsok miatt, persze kicsit is gyanúsabb helyen nem mertünk enni. Most egy kicsit gyávábbak voltunk, mint legutóbb, talán ez volt az oka, hogy kevésbé lett low budget a költségvetés.

             Összességében Marokkó mindenképp megér egy látogatást, rövid idő alatt és megfizethető áron lehet eljutni egy teljesen más kultúrába. Abszolút tájékozatlanul nem érdemes menni, mert elég nagy kultúrsokk érheti az embert. Marrakeshen kívül más helyre is el kell jutni, az igazi Marokkó sokkal több a bazári káosznál, tele van természeti, építészeti értékkel is.