Kuba 2018
2.rész - Vinales, Cayo Jutías

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.18.

            Reggel 8-kor indult a Cubanacan által szervezett busz a Hotel Plaza elől, 3,5 óra alatt értünk Vinalesbe. Útközben volt egy fél órás pihenő, ahol halálra fotóztam a pálmafákat, de aki akart az ehetett, ihatott, pisilhetett.
            Vinalesben benne van minden, ami Havannából hiányzott: bájos, apró, színes házikók, mosolygós helyiek, tehenek, csirkék szaladgálnak, dohányföldek amíg a szem ellát. Majdnem sikerült elsőre megtalálni a házunkat, kicsit nehezített a dolgon, hogy nem adtak pontos címet, csak hogy itt térj le és ennek a szomszédságában van. Aztán valahogy mégis meglett, üdvözöltek a házigazdák, persze itt kizárólag csak spanyolul beszélnek. Megveregettem a saját vállamat, a lényeget sikerült tisztázni: desayuno holnap reggel 9-kor, caballo 10-kor, mi casa es su casa. Nem fogunk aktuális politikai helyzetről fecsegni, de  lényeges dolgokat sikerül megkommunikálni. Majd ha egyszer a legújabb bakancslistás pont, Kolumbia is sorra kerül, addigra még fényesítek a nyelvtudásomon. Még üdvözlő mangó levet is kaptunk, teljesen meghatódtunk, annyira tetszett minden. A szoba is csodaszép, jó nagy fürdővel, fejenként 1500 Ft-ért éjszakánként.
            Lepakoltunk, elindultunk a főutcán, a Rompiendo Rutina nevű helyen ettünk két nagy tál spagettit, egy mangólevet és egy ananászlevet ketten együtt kevesebb, mint 1500 Ft-ért (5 CUC). El sem hittük, hogy csak ennyibe kerül, Havannában mindenhol lehúzás volt, itt meg olcsóság van.
            A napi program leginkább pihenés, a Horizontes los jazmines hotelt kinéztük, hogy csodaszép a kilátás, és belépő ellenében lehet fürdeni a medencéjében. A térképen elsőre nem úgy láttuk, de ehhez egy jó nagy dombon kellett volna felsétálni a hőségben, de ezt a problémát is könnyedén megoldottuk: éppen jött egy helyi busz, kettőnket összesen 2 helyi pesóért felhozott (kb. 20 Ft!!!). Először egy kilátóponton, a Mirador de valle Vinalesen gyönyörködtünk a kilátásban, utána 3 CUC-ért beengedtek a medencéhez. Éppen egy napágyon fekszünk, az egész völgyet belátni, miközben ezeket a sorokat írom. Otthon meg éppen havazik, höhö.

2018.03.19.

            A reggeli tök jó volt, 9-re ott volt megterítve az asztal minden jóval: kenyér, vaj, sajt, sonka, rántotta, paradicsom, uborka, ananász, papaya, süti, mangólé és kávé.
            Lovaglással folytattuk, felejthetetlen élmény volt. Felszálltunk a lóra, eleinte úgy tűnt, hogy senki nem fog kísérni, aztán utólért a házigazda minket. Szerencsére turista biztosak a lovak, én előtte csak néhányszor ültem lovon, akkor is vezettek. Itt teljesen magától ment szépen lassan. Amikor a másik meg akarta előzni, elkezdett vágtatni, nem hagyta hogy ne ő legyen az első. Dohányföldek, cukornád ültetvények, magányos farmok mellett haladtunk el, majd egy óra eltelte után megérkeztünk egy dohányszárító házhoz, ahol még angolul is tudott a pasi (de spanyolul is olyan lassan beszélt, hogy még azt is értettem). Elmagyarázta a dohánytermesztés folyamatát, fajtáit, idejét, részeit. Rengeteg dohánylevelet szárítottak csak abban az egy házban, de kb. a termés 90%-át le kell adózni az államnak.
            Virágzó robusta kávécserjét is láttunk, egy másik angolul is tudó pasi a kávéfeldolgozás rejtelmeibe vezetett be minket.
            A kávézóban megkóstoltuk a coco loco-t, ami olyan mint Balin, csak felturbózva: fiatal egész kókusz tetejét levágják, és a kókuszléhez még adnak egy kis mézet, citromot, rumot. A rum nagyon jót tett neki, önmagában a kókuszlének semmi különleges íze nincs, de így már izgalmasabb :)
            Visszafelé is egy óra volt az út, összesen 3 óra volt a túra, óránként fejenként 5 CUC, amiben benne volt minden dohány és kávé bemutató is. Minden percét élveztem, teljesen megérte.
            Pihenésnek próbáltuk leszervezni, hogyan jutunk holnap a Cayo Jutiasra, illetve holnapután a Playa Largara. A Cubanacannak a főutcán van irodája, ott szereztünk taxi collectivot. Kicsit fájdalmas volt, Cayo Jutias 20 CUC fejenként oda-vissza, Playa Larga 35. Valószìnűleg ha nem náluk foglalunk, jobban lehetett volna alkudni, az út mellett több ember is kérdezgette, hogy manana taxi collectivo. Hát már mindegy, még Playa Largaról is el kell jutni majd Cienfuegosba, ott majd ügyesebbek leszünk.
            Csak hogy meglegyen a napi halálra fáradás, béreltünk biciklit, és elmentünk a 6 km-re lévő indián barlangba. A pasi először 10 CUC-ért akarta adni a bicikli darabját, de mivel olvastam, hogy egész napra kerülne annyiba, megpróbáltunk alkudni, mégis csak max 4 órát használnánk. Először nem akart engedni, de amikor hátat fordítottunk, ment a kettő együtt 10-ért. Így kell ezt, csak határozottan. Így is sokat fizettünk ahhoz képest, hogy a fékje egyiknek se működött nagyjából semennyire sem, olyan sebességgel haladtunk, hogy lábbal is meg lehessen állítani. Váltani is hol lehetett vele, hol nem, kettesben kicsit nyomasztó volt a haladás.
            A barlang egyébként aranyos, én mondjuk Aggteleken szocializálódtam, ahhoz képest elég gagyi, természetesen a cseppköveknek dohánylevél alakjuk van. Egy csónakkal átvisznek a vizen 5 perc alatt, nem túl izgi, de egy programnak jó. Először a parkolóban azt akarták, hogy fizessünk a biciklivel parkolásért 1 CUC- ot fejenként, aztán inkább tovább mentünk és beraktuk egy bokorba. Na még mit nem.
            Este hatkor rádöbbentünk, hogy még semmit nem ettünk. A 1,5 CUC-os pizza mellett döntöttünk. Az olaszok valószínűleg ordítanának, hogy a mirelit alapot megpakolják a legolcsóbb sonkával, meglocsolják konzerv paradicsommal és némi sajttal, és ezt pizzának merik nevezni. Nem nagy ízélmény, de ennyiért tökéletes, amúgy meg éppen sikerült a 30 fokban jól megfáznom, úgysem érzek ízeket.

2018.03.20.

            A bőséges reggeli után egy türkizkék cukimuki oldtimer taxi collectivo jött értünk, hogy elvigyen a Cayo Jutíasra. 60 km Vinalestől az út, de ezt majdnem két óra alatt sikerült megtennünk, pedig azt a stratégiát választotta, hogy ha elég nagy sebességgel haladunk át egy kátyún, akkor hátha nem esünk bele. Ez nem annyira jött be, erősen kapaszkodni kellett, hogy ne essünk ki az autóból. A lovaglás és biciklizés után a kemény bőr ülésen csúszkálás meglehetősen fájdalmas volt, azt meg nem is gondoltuk volna, mennyire hozzászoktunk a légkondihoz, csak a hiányakor értékeljük igazán. Ezeket leszámítva hangulatos volt az út, pálmafák és úton szaladgáló malacok közt haladtunk át, útitársunk egy szlovén párocska volt. Megbeszéltük, hogy Ljubjana nagyon szép, tavaly voltunk ott, Budapest is nagyon szép, ők is tavaly voltak ott. Öröm volt összefüggő angolt hallani.
            Cayo Jutíason fehér homokos part van és olyan világos kék és zöld a tenger, amilyet még sosem láttunk. Nagyon békés hely, néhány odatévedő turistán kívül nincs ott semmi, csak néhány étterem. A tenger és a homok találkozásánál mangrovék növesztik a földbe a gyökereiket, néhány pálmafa árnyékában is meg lehet pihenni. A víz tökéletes hőmérsékletű, olyan tiszta, hogy mélyebb részeken is lelátni az aljáig.
            4-kor indult vissza a taxi, ami nem is volt gond, mert olyen szél támadt, amiben már nem volt kellemes a parton feküdni.
            Este már éheztünk valami normális kajára ami tartalmaz tápanyagot is, beültünk egy helyre és pollo a lo cubano-t ettünk, kubai csirkét. Teljesen rendben volt, lecsósabb ízvilágú csirkecomb sült zöldségekkel, salátával, fűszeres rizzsel. Semmi különleges, de egyáltalán nem volt olyan borzadály, mint amire készültünk.
            Vinalesben valahogy a boltokban nem árulnak vizet, a harmadik napon rájöttünk a megoldásra: az éttermekben lehet venni 1,5 l-es palackozott ásványvizet is. 2 CUC egy üveg, elég horror ár, de néhány üveg kóla utánzat és citromos trutyi után mindem pénzt megér.

Kuba 2018

1.rész - Havanna

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.15.

            17 óra alatt értünk Havannába Isztambulon keresztül, egészen barátságos volt az út, majdnem sikerült végigaludni. Elég simán beebgedtek az országba, nem kértek sem szállásfoglalást, sem biztosítást, semmit amiről lehet olvasni néhol. Egy papírt ki kellett tölteni, hogy mennyi pénzt hozunk be, milyen eleltronikai eszközöket vagy tiltott dolgokat, de meg sem nézték sehol sem, mit írtunk rá.
            A reptérről taxival jutottunk be a városba. Hamar kiderült, hogy minden spanyol tudásomra szükség lesz, a sofőr próbált beszélgetést kezdeményezni, néhány egyszerűbb mondat után azonban feladta, belátta, hogy ennyire azért nem megy :)
            A szállásunk roppant izgalmas, kb. két órát vártunk mire kulcsot kaptunk, de ez Kuba, legalább az elején megtapasztaljuk. Egy romos épületben a belső udvarban egy keskeny lépcsőn át vezet fel az út, szépen rálátni a szomszéd még romosabb épületeire. Van egy közös konyha rész, egy értékelhetetlen wc, és három szoba. A mi szobánkba még egy keskeny lépcső vezet fel, de van saját fürdőnk, még légkondi és hűtő is, 1500 Ft-ért elég jó.  Komfortzónán kicsit kívüli a környezet, de tiszta és a jetlag úgyis elintézi a kellemes alvást :) A mínusz 6 óra eltérés eléggé megölt minket, csak kóvályogtunk a városban. Megnéztük a Malecónt a nagy hullámaival, jónéhány ember letámadt minket, hogy csak ma milyen akciós a dohány. Ők tök jól beszéltek angolul, a szállásunkon is egy fiatal pasi mindenben segített, mit érdemes megnézni, hol érdemes enni. A szállásadó is csak minimális angollal rendelkezett, kb. olyan minimálissal, mint az én spanyolom két hónap videóról tanulás után. Szavakat megértek, talán még a mondat lényegét is, csak válaszolni nem tudok, vagy ha mégis megpróbálok, az biztosan angollal van vegyítve. Próbálkozok, ez értékelendő :P
            Egy olyan helyen ettünk, ami tele volt helyiekkel, piac kinézete volt és pultokon adták a kaját: rizs, olajban tocsogó bundázott sült csirke, sült krumpli, saláta. Már így elsőre próbára tettük a gyomrunkat, szokjon csak hozzá az eltérő baktérimflórához. Nem volt annyira rossz a választás, de jó se nagyon, a sok olajtól legalább nem éhezünk meg egy ideig. Hiába ettünk ugyanott, csak CUC-ban tudtunk fizetni, a helyiek CUP-ot adtak ahogy láttuk. Árak persze sehol nincsenek az olcsóbb helyeken kiírva, ránézésre megy a dolog, turitáktól többet kérnek el.
            Álmosan sétálgattunk a városban, bejártuk a Plaza de la Catedral és Plaza Armas környékét, megnéztük a Museo de arte colonialt. Nem terveztünk semmit az első napra, ismerkedtünk a hangulattal, színekkel, szagokkal. Fotóztunk rengeteg autót, most pedig már alszunk is este 7-kor.

2018.03.16.

            Kakas kukorékolásra ébredtünk a betondzsungel közepén, aztán a Capitólium felé vettük az irányt. Sikerült végre felfedeznünk azokat a boltokat, ahol CUP-ért lehet szendvicseket, sütiket, pizzákat enni, ezért egész nap ezeket faljuk. Onnan lehet észrevenni őket, hogy sok helyi áll előttük, egy kicsi lyuk az üzlet, és csak egy aprócska táblára vannak kiírva az árak. Normális esetben lehet hogy nem mernénk a gyomrunkat ilyen kockázatoknak kitenni, de a turistább helyeken legalább tízszeres a szorzó egy egyszerű szendvicsnél is. Így egy egyszemélyes egészen nagy pizza kb. 150 Ft, egy fánkszerűség 60 Ft, egy szendvics is maximum 100 Ft, itt Havannában ezekkel jól megoldjuk az étkezést.
            A Hotel Saratoga recepcióján kellett megvenni a dohánygyárba a jegyet, ahova sietni kellett, mert csak 1-ig voltak vezetett túrák. Végigsétáltunk a Centro Habana városrészen, elég nagy különbség van eközött, és a turistásabb Vieja, óváros között. Az emberek olyan házakban laknak, amiket nálunk már biztos lezártak volna omlásveszély miatt. Belülről is a szállásunk is durva, de azon legalább van ablak. Minden tele volt kis boltokkal: hentesek, ahonnan semmi pénzért nem vettem volna húst, szendvicsezők, ahol csak helyiek ettek, gyümölcslevezők, ahol szintén csak helyiek álltak sorba, itt is maximum 100 Ft-ért lehet egy pohár egész jól kinéző innivalót venni, de ezt nem mertük kipróbálni, inkább elkerülnénk mindent aminek köze lehet a csapvízhez. Volt még nagyon sok műkörmös, az emberek nagyon szegények, mégis mindenkinek meg van csinálva a körme, adnak a külsejükre. Hasonlóan fodrászatot is sokat láttunk. A ruhája mindenkinek más, és igényesek is vannak bőven, nem is értettük, mert ruhaboltot egy darabot nem láttunk. A dohánygyárban angol nyelvű idegenvezetés volt, megnéztük hogyan válogatják, sodorjàk, csomagolják és ellenőrzik a dohányt. Mindent kézzel csinálnak, egy ember csak egy bizonyos folyamatot csinál (pl. csomagolja) egész életében, nem cserélődnek a folyamatok. Kicsit börtönszerű volt a hangulat. A túra végén a nő a csomagmegőrzőben vette elő a szivarokat, amit persze feketén meg lehetett vásárolni tőle.
            Visszafelé a Plaza Hotelben lévő Cubanacan utazási irodában szerettünk volna jegyet venni Vinalesbe, mert a Viazulra már egy hónapja elfogyott, de délben bezár, ezért mehetünk majd vissza. Elvileg a Hotel Parque Central-ban a Transturra is lehetett volna jegyet venni, ami ugyanolyan, mint a Viazul vagy a Cubanacan, de egy hosszas körbekérdezés után is csak a taxi collectivo-ra akartak nekünk jegyet adni, ami 25 CUC lenne a 14 helyett, inkább maradunk a busznál.
            A nap hátralévő részében a Plaza de San Francisco és Plaza Vieja környékén kalandoztunk. A múzeumok, néznivalók 5 körül bezárnak, ezért már csak a lazulásra jutott idő. Ittunk egy papaya-mangó levet, amit szinte ihatatlanra cukroztak. Nem csoda, hogy mindenki el van hízva, a kenyér, olajban sült csirke, churros, fánk a legolcsóbbak, zöldséget szinte nem esznek, a gyümölcsöt pedig csak cukrozott formában.

2018.03.17.

            Reggelire szerettünk volna kipróbálni egy helyi hambit 10 helyi pesoért, ahogyan az ki is volt írva a táblára. Ránézett a fejünkre, 2 CUC. Értem én, hogy a halovány bőrszínemmel, világoskék szememmel, vörös hajammal hiába próbálok spanyolul makogni, attól még nem tűnök majd helyinek, de nem fogunk ötször annyit fizetni, nem szeretjük ha hülyének néznek. A San Rafael utcán végigsétálva viszont sok szendvicsezőt találtunk, ahol ha van valakinek helyi pesója, ugyanannyiba kerül minden, mint  helyieknek. Sokat nem érdemes váltani, de annyit igen, hogy a reggelit olcsón meg lehessen oldani. Egy szendvics elfogyasztása után egy pékség is szembejött, 10 zsemlét szereztünk 1 CUC-ért, a csóri módon magunkkal hozott májkrémet hangulatosan elfogyasztottuk az egyik parkban. Nem vagyok az az otthonról kaját cipelő stílusú ember, de ez itt elég jó megoldásnak tűnik. Voltak sütik is a pékségben, ahogy rájuk néztem, szinte éreztem, ahogy az a vajtömeg rátapad a szájpadlásomra, nem voltak szimpatikusak.
            Tele pocakkal végre megszereztük a buszjegyet Vinalesbe, ez is pipa. Sőt, előző nap még internet kártyát is szereztünk az egyik kis bódéban útközben, ahol semennyit nem kellett sorban állni, ezért életjelet is tudunk adni, a Plaza Hotelben pont elég jó a net.
            A Plaza Vieja felé vettük megint az irányt, az a tér tetszett nekünk a legjobban. Egy hangulatos kávé elfogyasztása után megnéztük a rum gyárat, ahol angol nyelvű idegenvezetést tartottak, a végén kóstolni is lehetett. 
            A Camara Oscura épületére is felmentünk, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a térre és egészen a tengerig ellátni.
            Hazafelé befaltunk fejenként 2 fánkot az Obispon lévő pékségben, 8 helyi peso egy darab és isteni, tele van krémmel ami lehet hogy gyomorpróbáló, de eddig semmi gondunk nem volt ezekkel.
            Hazafelé úton a Parque Central egy árnyékos padján úgy döntöttünk, itt az ideje kipróbálni ezt a szivarozás dolgot, ha már egyszer Kubában vagyunk. Egyáltalán nem dohányzunk, majdnem szinte soha nem is próbáltuk, talán kicsit erős volt ezzel kezdeni, nem is ment túl jól :D A végefelé már rájöttem hogyan ne tüdőzzem le, de csípett és mart és biztosan nem fogunk rászokni :D
            Este még visszamentünk a városba egy kis éjszakai hangulatért, de az emberek nem salsáznak az utcán, inkább csak a turisták szórakoztatásáért zenéltek az éttermekben. A fiatalok persze kiülnek az utcára este, hangosan zenét hallgatnak, ordító hangfalakkal közlekednek, megvan a hangulata, de nem az a megállás nélküli tánc és jókedv. A Capitólium egyáltalán nem volt kivilágítva, a közvilágítás is hiányzott sok helyen, nappal sokkal hangulatosabb.
            Havannát látni kell az biztos, de ez a majdnem három nap elég volt rá. A turisták által látogatottabb részei olyanok, mint bármelyik szép és hangulatos mediterrán város, de emellett látni kell a külsőbb, helyiek által lakott területeit is. Akik a turistákkal érintkeznek, ők nem tűnnek szegénynek, mindenkinek van telefonja, minőségi ruhái. Nem kell olyan messze menni a belvárostól, néhány utcával arréb  viszont tényleg olyan helyen élnek emberek, ahol terjed a vizelet és ürülékszag, omladoznak az épületek, egymás szájába lógnak az ablak nélküli szobák. Az épületek a forradalom előtt nagyon szépek lehetettek, még felfedezhetőek a formák, díszítések, de mára sajnos már nagyon leamortizálódtak.

 A többi részt itt olvashatod el:

            Az utazás előtti tudnivalókat az interneten olvasottak alapján írtam, most kiegészíteném saját tapasztalatokkal, árakkal, amiből mindenből a legolcsóbbat írom le. Határ persze a csillagos ég, ennél olcsóbban pedig nem nagyon lehet megúszni. A következő útvonalat jártuk be 16 nap alatt: Havanna, Vinales, Cayo Jútias, Guamá, Playa Larga (Las salinas), El Nicho, Cienfuegos, Trinidad, Playa Ancón, Topes de collantes, Varadero, Havanna.

Közlekedés, árak fejenként

• Havanna-Vinales: 14 CUC, Cubanacan busz, foglalás a Hotel Plaza-ban
• Vinales-Cayo Jutias: 20 CUC, taxi collectivo, foglalás a főtéren vagy a Cubanacan-ban
• Vinalesen belül helyi busz a Hotel Jasminesbe 1 CUP
• Vinales-Playa Larga (Guama-nál kiszálltunk): 35 CUC, taxi collectivo
• Guama-Playa Larga: taxi 6 CUC (van helyi busz is, délután 4-kor biztos megy egy)
• Playa Larga-Cienfuegos: 7 CUC, Viazul, foglalás a helyszínen a buszon, először azt engedik fel, akinek van előre vásárolt jegye
• Cienfuegos-Trinidad: 6 CUC, Viazul, az állomáson vettük egy órával indulás előtt
• Trinidad-Playa Ancón: egy taxi 8 (alkudva 7) CUC oda, 8 vissza, több embernél ez oszlik szét / helyi busz 5 CUC oda-vissza, fejenként
• Trinidad-Varadero: 20 CUC, Viazul busz, foglalás interneten
• Varadero-Santa Marta: taxi 5 CUC (Varaderon belül is 5 CUC)
• Varaderoban van két emeletes turista busz, egész napra 5 CUC a jegy, bármikor fel-le lehet szállni
• Varadero-Havanna: 10 CUC, Viazul busz
• Havanna belváros-Havanna reptér: 25-30 CUC két embernek

Szállás

            Hotelekben nem voltunk, de az nem a spórolós árkategória. Helyben foglalni is bárhol lehet, ahol kint van a jel a házakon ott van kiadó szoba, de így 30-50 CUC az ár egy éjszakára két embernek (10-15000 Ft). Mi airbnb-n foglaltunk, az út alatt is lefoglaltuk a hiányzó szállásokat, mert így sokkal olcsóbb, fejenként átlagosan 1500 Ft egy éjszaka. Ugyanaz a szoba amit helyben adnak ki, de valószínűleg valahogy nem kell annyit adòzniuk, így alacsonyabb az ár. Lehet, hogy nincs fent az összes az interneten, de elég nagy a kínálat, mindegyik rendben volt, tiszta, mindenhol volt törülköző, légkondi, hűtő, ágynemű.

Havanna 1. szállás

            A Malecón végétől nem messze helyezkedik el, a környék elég lepukkant, de a szoba tiszta. Reggeli igénylésre nem volt lehetőség, meleg víz nem volt. Olcsó, de lehet hogy megéri kicsivel többért inkább a Vieja városrészhez közelebb foglalni. 
https://www.airbnb.hu/rooms/23408621

Vinales

            Tökéletes, csodaszép a ház, a teraszon hintaszék, nagyon helyes a szoba, nagy fürdőszoba, a helyiek szuper aranyosak, csak spanyolul beszélnek de sikerült megértenem őket. Van lovuk, ők szervezik a lovaglást, bőséges reggelit lehet kérni 5 CUC-ért. Olyan sok volt a reggeli, hogy délután 4-5-ig meg sem éheztünk. Csak ajánlani tudom őket. A belvárostòl messzebb, kb. 10 perc sétára vannak. Vinalesben szerintem nincs rossz választás, az összes kis színes ház szörnyen cuki. Azt hiszem ez a legjobb szó rá: cuki.
https://www.airbnb.hu/rooms/20276246

Playa Larga

            A város bejáratánál helyezkedik el, csak spanyolul beszélnek, azt is nagyon gyorsan. Jó nagy a szoba, két franciaággyal, a színkombináció kicsit zavaró a szemnek, de ez is nagyon szép tiszta, minden van ami kell: törülköző, légkondi, mosnak ha kell, minibár van a szobához tartozó hűtőben. A reggeli bőséges: gyümölcs, rántotta, kenyér, kávé, gyümölcslé, süti ami a McDonald’s-os pitére emlékeztetett, másik nap palacsinta, 4 CUC fejenként.
https://www.airbnb.hu/rooms/14102302

Cienfuegos

            Kívülről a kicsinek tűnik a ház, de nagyon hosszú, a hátul lévő emeleten van a vendégszoba, egy helyes csigalépcső vezet fel az elszeparált szállásra. Ez is hatalmas, tiszta, szintén mindennel felszerelt. Állati aranyosak, angolul nem szívesen beszélnek de nagyon is jól tudnak. A reggeli nagy adag, 5 CUC, azokból áll mint a többi szálláson, megkérdezték hogyan szeretnénk a tojást (a tortilla itt omlettet jelent). Őket is csak ajánlani tudom, csak egy éjszakát töltöttünk itt, de nagyon segítőkészek voltak, elmondták hol mit merre.
https://www.airbnb.hu/rooms/16285710

Trinidad

            Ez a szállás nem egy külön épületrész, csak egy szoba fürdővel, a saját lakásukon belül. Csak spanyol a kommunikáció nyelve, kevésbé érdeklődőek mint Vinalesben vagy Cienfuegosban, de ide is illik minden pozitív jelző: tiszta, tágas szoba, bőséges reggeli.
https://www.airbnb.hu/rooms/16633736

Varadero

            Nem Varderoban, hanem Santa Marta északi részén helyezkedik el. Egy egész lakosztály, különálló ház, a tulajdonosok a szomszédban laknak. Hatalmas nappali amerikai konyhával, gyönyörű fürdő, szép hálószoba, tele európai konnektorokkal. Az erkélyen egy felfüggesztett hintaszékben lehet pihenni, egy lépcsőn pedig fel lehet menni a tetőre, ahonnan az egész várost belátni. Az ottani hintaszékekben lehet meginni azt az ajándék bort, amit ajándékba adnak. A többihez képest drágább, 3000 helyett 6600 Ft egy éjszaka két embernek, de ennél szebbet nehéz elképzelni, a berendezés is az eddig tapasztalt kubai 50 éve megállt stílus helyett modern. Tusfürdő, testápoló, ajándék gyümölcsök, ez mind hozzá jár. A néni elbűvölően aranyos, a nyelv spanyol+kicsi angol+erős activity. Mindenképp ajánlom.
https://www.airbnb.hu/rooms/23300568

Havanna 2. szállás

            Central Havanna lepukkant részében egy belülről teljesen oké szoba, szintén mindennel ami kell. A hütő és a légkondi elég hangos, de lehet hogy én vagyok a nyafi, a hűtőt mindenhol kihúztam éjszakára, hogy tudjak aludni. A bácsi nyelve csak a spanyol, de úgy legalább segítőkész.
https://www.airbnb.hu/rooms/19928423

Étkezés

Havanna

• Olcsó szendvicsek: 10 CUP, a lelőhelyük: Calle San Rafael (CUP-ot váltani mindenképp érdemes, bármelyik bankban lehet, nem marad meg mert CUC helyett is lehet azzal fizetni, átváltják rendes árfolyamon)
• Olcsó pizza, 20-30 CUP: Calle Obispo-n több pizzázó is van, meg lehet ismerni mert hosszú sor áll előtte, kis üzletekről van szó, elvitelre adják. Egy pékség/cukrászda is van a közepén (Café Santo Domingo), bámilyen habos az eckler fánk, semmi bajunk nem lett tőle, nagyon finom, 8 CUP
• Kifőzde, szintén Calle Obispo, a leggyanúsabb, piacnak kinéző helyen: sült csirke rizzsel, salátával 4 CUC
• Éttermek vannak mindenhol, 10 CUC felett vannak a nemzetközi kaják

Vinales

• Legolcsóbb éttermek: Bar Restaurante Sabor Cubano, Rompiendo Rutina a főutcán nyugat felé sétálva: pizza, nagy tál spagetti 1,5 CUC, mangólé/ananászlé 1 CUC, csirke/disznóhús salátával, rizzsel 3 CUC
• Koktélok 1-3 CUC
• Reggeli: casa particular, 5 CUC

Playa Larga

• Útmenti büfé: értékelhetetlen spagetti 10 CUP
• Éttermek, ahol húst tartalmazó ételeket lehet enni: 8 CUC-tól (hal, rák, csirke, disznó)
• Reggeli: casa particular, 4 CUC

Cienfuegos

• A belvárosban 3-8 CUC a húst tartalmazó főétel
• Olcsó büfé Punta Gordán a Palacio Valle magasságában az út túloldalán, nagy szendvics 1 CUC, kávé 0,25 CUC
• Az El Rapido gyorsétteremből nagyon használt olaj szag terjengett, nem mertük kipróbálni
• Az El bulevar sétálóutcán van több olyan bár is, ahol az emeleten ki lehet ülni a teraszra, onnan lehet szemlélni az utcát a magasból egy finom koktél kíséretében
• Reggeli: casa particular 5 CUC

Trinidad

• Inkább csak éttermeket találtunk, 8-10 CUC a rendes kaja (kipróbált, biztosan jó: Terrazza Colonial Trinidad)
• Pizza szintén mirelit alapú 4 CUC
• Kifőzdék helyieknek hétvégén nincsenek nyitva, pizza 10-20 CUP
• Reggeli: casa particular 5 CUC

Varadero

• Cafeccino kávézóban (Santa Marta) rengeteg féle kávé 0,3-1 CUC, péksüti 0,5-1 CUC
• Buon Appetito (Santa Marta): pizza, spagetii 1-3 CUC
• Varaderoban is van sok gyorskajálda, ahol reggelire tojás, vagy ebédre/vacsorára hamburger/pizza olcsón megoldható. A vízszerzés sem probléma, rengeteg jól ellázott abc van mindenhol
• Reggeli: casa particular 5 CUC

Internet

            Havannában szereztünk egy 5 órás kártyát, nem álltunk sorba az ETECSA boltban mert az legalább két óra lett volna, az egyik parkoló kis bódéjában is volt egy szinte láthatatlan felirat, hogy van kártya, 5 perc alatt megvettük.
Sok városban vannak internet pontok, itt a lista:
http://www.etecsa.cu/internet_conectividad/areas_wifi/
            Használat után le kell csatlakozni, mert különben addig számolja, amíg le nem jár a kátya. Nincs olyan gomb a honlapon amivel ki lehetne kapcsolni, a neten található linkek sem működtek. A wifi beállításoknál a hálózat elfelejtése + ne csatlakozzon automatikusan, ez volt a jó megoldás.
Tipp, ha esetleg valaki nem gondolna rá: a netet meg lehet osztani, nem kell mindenkinek külön kártyát venni.

Belépők, túrák

            A kirándulásokat utazási irodákban érdemes lefoglalni, minden városban megtalálhatók, angolul is beszélnek. A fő irodák: Cubanacán, Cubatur, Havanatur, Paradiso.

Havanna

• Dohánygyár 10 CUC ( jegyet a Hotel Saratogában kell venni)
• Rumgyár 7 CUC
• Koloniális művészet háza 3 CUC
• Camera Obscura 2 CUC
• Museo Revolución 8 CUC
  

Vinales

• Lovastúra dohányszárítás, kávétermelés bemutatásával 5 CUC/fő/óra
• Indián barlang hajózással 5 CUC
• Biciklibérlés egész napra 10 CUC, ha kevesebb időre akkor arányosan alkudni kell
• Mural de la prehistoria
• Hotel Jasmines belépő a medencéhez 3 CUC
• Kirándulási lehetőségek: Cayo Jutías, María la gorda, Cayo Levisa
  

Guama

• Indiánfalu hajózással 12 CUC
• Krokodilfarm 5 CUC
  

Playa Larga

• Las Salinas - flamingó és madárnézés egy taxi 40 CUC, ha több ember van oszlik az ár, idegenbezető a parkba fejenként 15 CUC (foglalás a város bejáratánál a nemzeti park irodájánál, elég reggel 8-ra odamenni, akkor derül ki kivel lehet osztozni a taxin)
• További kirándulási lehetőség: Cave of fish, Caleta Buena (helyi busz megy vagy taxi), Playa Girón, snorkeling vagy búvárkodás
  

Cienfuegos

• Kilátás a Palacio Ferrer tornyából: 1 CUC
• Palacio Valle: ingyenes
• Cubanacan által szervezett túra az El Nicho vízeséshez 30 CUC, ha ebédet is szeretnénk +5 CUC
• További programok: flamingó nézés hajóval
  

Trinidad

• Casa de Musica: este 1 CUC, nagyon hangulatos
• Convento San Francisco de Asís: 1 CUC, tetejéről jó a kilátás
• Museo de historia de Trinidad: 2 CUC, tetejéről jó a kilátás
• Playa Ancón: taxi egy irányba 8 CUC
• Kirándulás a Topes de Collantes parkba (Cubanacan): egész napos program minden étellel és itallal együtt 47 CUC ( közelebbi vízeséshez olcsóbb: Salto del Caburní, Las Vegas)
• További programok: Lovas túrák is vannak, a főtéren kínálják őket esténként, Cukormalmok völgye
  

Varadero

• Az utazási irodák mindenféle programokat szerveznek minden városba, a közelebbi helyeken snorkelezés (Playa Coral), úszás delfinekkel (Cayo Blanco)
  

Google térkép

            Készítettem egy google térképet is a látnivalókból, ezen sokkal több minden rajta van, mint amit mi megnéztük, de talán valakinek hasznos lehet. A link ITT található.

 A többi részt itt olvashatod el:

            Mielőtt feltöltöm a csodaszép képeket vízesésekről, tengerpartokról, pálmafákról, és rózsaszín autókról, először inkább nézzük, mennyire összetett ország Kuba. Bármilyen meglepő, az emberek nem salsáznak állandóan az utcán, nem csak mohito ivásból és vízparti lábáztatásból áll az életük. Kommunizmus van, a boltokban nincs áru, a húsért fel kell iratkozni, az orvosok 6000 Ft-ot keresnek egy hónapban. A higiénia teljesen hiányzik, és olyan omladozó épületekben laknak, amiket nálunk messze mindenki elkerül, hatalmas a szegénység, főleg Havannában.

            Azt, hogy egy turista milyennek látja az országot, eléggé meghatározza, hogy milyennek is akarja látni. Elmehet egy ötcsillagos szállodába, ahonnan egy napos kirándulásokkal megnézheti a városok felújított és rendben lévő részeit, eheti a nemzetközi változatos ételeket, nem kell vizet szereznie, mert mindent elé raknak, nem kell a helyiekkel beszélgetni, nem kell közlekedési eszközökre vadászni. Ennek nyilván meg vannak az előnyei, ha valaki nyaralni és pihenni akar menni és nem túlélni, de akkor nem biztos, hogy Kubát kell választania. Alapvetően semmi kihagyhatatlan nincs az országban, más karib-tengeri tengerparton is türkizkék a víz, a homok felé hajló pálmafákkal, máshol is vannak vidéki aranyos falvacskák, máshol is lehet túrázni a dzsungelben, lovagolni a szántóföldek között (persze az oldtimerek nagyon menők). Inkább annak érdemes ide látogatni, akinek kell a kaland, kellenek a kihívások, aki bele akar látni a rendszer működésébe, az emberek életébe. A kubaiak ugyanis elképesztően aranyosak, teljesen önzetlenül segítőkészek, semmi viszonzást nem várnak, érdeklődnek még akkor is, ha alig beszélünk közös nyelvet. Mindig mosolyognak, mindenhez pozitívan állnak, a nehéz életkörülmények ellenére sem panaszkodnak soha. Ezt az egyedülálló, lenyűgöző hangulatot érdemes Kubában megtapasztalni, ha ez nincs meg, akkor csak ugyanolyan ország, mint az összes többi.
            A rendszer miatt nincsenek nagy anyagi különbségek az emberek között, nincsenek nagyon gazdagok, akik pedig szegények, ők sem éheznek, hajléktalant talán egyet láttunk a két hét alatt. A hatalmas turizmus jelenléte viszont mégis kettéválasztja a lakosságot: akik olyan helyen dolgoznak, ahol külföldiektől kapnak pénzt, ott azért durva pénzeket lehet összeszedni. A szállásadók meghatározott összeget fizetnek ki az államnak a szobaárból, egy füzetbe fel kell írni minden utazót útlevélszámmal. Az étkezést már senki nem nézi, egy reggeli ára 5 CUC (=USD) fejenként. Ugyanígy az összes taxi, étterem, utazási iroda, múzeum, papírt sehol nem kaptunk a fizetésről, a rendszer elég rendesen kijátszható. Pont ezért mindenki próbál részt venni a turizmusban, pl. minden utcasarkon legalább öt taxis található. Aki az államnak dolgozik, általában kap lakást, de a fizetés nagyon alacsony.
            Kubában vizet szerezni elég nehéz dolog. Bolt az alig van, ha mégis, ásványvíz általában nincs, csak valami cukros szmötyi. Az éttermekben mindenhol lehet palackos vizet is venni elvitelre, nem kell beülni, csak kérni kell és adnak jó drágán (olcsóbb helyeken 1 CUC, de általában inkább 2 másfél liter). A boltok kínálata egyébként is szegényes, szinte csak rumot, sört, rizst és konzerveket lehet venni. Konzervekből legalább nem szenvednek hiányt: 10 kg-os vödrös ketchup, bab, kukorica, gyümölcskonzervek mindenhol megtalálhatók. A tisztálkodási szerek, dezodor, szappanok a pénztár mögött helyezkednek el, azokat külön kérni kell. Normálisabb boltokban mindkét pénznemben ki van írva az ár, lehet is fizetni vele bárkinek. Sok gyorsétteremben, ahol láthatóan CUP a fizetőeszköz, ott vizet turistáknak csak CUC-cal lehet szerezni, valahonnan egy hátsó raktárból hozzák ki és cseppet sem olcsóbb, mint egy menőbb étteremben. A boltokba nem szabad nagy táskával bemenni, sok helyen megnézik a blokkot és összehasonlítják kijáratkor a megvásároltakkal. Még több helyen egyáltalán nincs blokk. Ezek persze a turista boltok, ahol számunkra is átlagos áron vagy inkább drágán lehet hozzáférni az árukhoz. A helyiek nem ezekben vásárolnak, mindenre meg van a beszerzési forrás. Ezek nem boltoknak néznek ki, csak egy ablak, vagy egy pult, ahol ránézésre nincs semmi, de sok ember megfordul, kérik amit kell, és odahozzák nekik az ablakhoz.

            Az első képen éppen lisztet mérnek: mindenki viszi a maga szatyrát, mérleggel lemérik, és beleöntik a szatyorba. Ugyanezen a helyen adtak tejet is, egy füzetben ellenőrizték és írták a dolgokat, valószínűleg csak feliratkozásra lehet vásárolni. A második képen csirkét vesz a bácsi, szintén saját szatyorban viszi haza. A harmadik kép egy helyi gyorsbüfé: az egyik bácsi a pulton heverő féldisznóból aprítja a húst a szendvicsbe, a másik a hozzá illő rumot méri. A negyedik egy kicsi hegyi falu egyetlen bevásárló helye, ahol néhány zöldségen kívül semmi kínálat nem volt. Egyébként az egész falu kizárólag kávétermelésből él, mindent az államtól kapnak. Az ötödik kép egy helyi piac, ami délután kettőkor már teljesen ki volt fosztva. A hatodik egy büfé, ahol nem tudni, mit is lehet szerezni, a helyiek biztos sokkal tájékozottabbak.
            A hűtésből nem csinálnak nagy ügyet, a húsboltokban csak úgy lógnak mindenfelé a halott állatok. Erről nincs fényképem, menekültem onnan ahogy tudtam. A higiénia egyébként sem az erősségük: egyszer megfogdossák a pénzt, a következő pillanatban a nyers, csomagolatlan húst a kezükkel, szintén saját szatyorba adják a vásárlónak szintén minden egyéb csomagolás nélkül. Hogy hogyan nem kapnak gyomorrontást, teljes rejtély. Talán olyan kevés áru van, hogy ahogy megérkezik, rögtön elkapkodják, nem tölt a boltban semennyi időt sem.

            Az első képen egy húsboltot látunk, hűtőpultnak nyoma sincs, de a hús is rég elfogyott. A pultra rakják ki a terméket, szállnak körülötte a legyek, a tetszőleges darabot haza lehet vinni. A második képen egy havannai fiatalember cseppet sem sietve cipeli a nyers halat. Ez még nem is olyan borzasztó módja a szállításnak, láttunk lovaskocsin egy fél disznót is félig letakarva. Fél volt, mert csak két lába volt, a feje a takaró alól kikukucskált. (Igen, valószínűleg az éttermekben is ezekből a húsokból adnak. )
            Sokszor (remélhetőleg) állati csontok hevernek az utcán. Disznónak tűnnek, valószínűleg miután megették, csak úgy eldobják, hátha elviszi egy kóborkutya.
            Pékséget a két hét alatt nem találtunk olyan állapotban, hogy lett is volna friss kenyér. Folyamatosan készítik a pékárut, terjed az illat, de valószìnűleg olyan gyorsan lecsapnak a helyiek a friss és olcsó ételekre, hogy reménytelen megszerezni őket. A pékségekre semmi nincs általában kiírva, egy sötét lyuk az egész, semmi tábla, semmi amitől könnyű lenne megtalálni. A helyiek ezeket ismerik, reggelire is mindig friss kenyeret kapunk, nekünk kicsit hozzáférhetetlenebbek.

            Az első képen egy helyi pékség, ők még pont megkapták az utolsó kenyeret, de láthatóan már csak süti maradt. A másodikon egy turistáknak szóló cukrászda, ahol legalább lehet valami pékárut kapni. Ugyan rá van írva, hogy 3 napig őrzi meg a minőségét, de ez éppen tegnap múlt el.
            Zöldséget, gyümölcsöt az utcán álló árusoktól lehet szerezni, ezekhez mindenki ugyanolyan olcsón juthat hozzá helyi pénzért, legalább biztatóan néznek ki.

            És hogy mit is esznek, ha ennyire nincsenek hozzávalók? Semmi normálisat. Szénhidrátot minden mennyiségben, tésztát, rizst, kenyeret. Trópusi országhoz képest minimális mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak, a gyümölcsleveket is jól megcukrozzák. Nem hiába van mindenki elhízva, még az egészen fiatalok is. Amiket viszont mindenképp kell fogyasztani, azok a koktélok. Finomak, olcsók, hangulatosak. Az ételek minőségi listája a következő képen látható.

            Az elsőn egy spagetti lenne látható, ha nem a csodálkozó tekintetünk lenne a hangsúlyos. Elég olcsó volt, 10 CUP egy tányér (kb. 100-120 Ft), de igazából azért csináltuk a képet, hogy ez az a pont, ahol éppen gyomorrontást kapunk: a főtt tésztát egy nagy vödör vízből halászta ki, ráöntött egy kis konzerv paradicsomlevet, meg némi furcsa szagú sajtot, majd megmikrózta. Életünk legizgalmasabb gasztronómiai élménye, negatív értelemben (egyébként nem lett tőle semmi bajunk). A második képen az olcsó kajálás legjobb módját láthatjuk, mirelit pizzaalap, rajta egy kis löncshús állagú felvágott (az legalább nem romlik meg a sok tartósítótól), meg ugyanaz a gyanús sajt és ketchup. A harmadikat egy helyeikkel teli étkezőpulton szereztük, már majdnem jónak mondanám, ha a csirkét nem egy langyos olajjal teli vödörből szette volna ki. Végülis, olajban ázva nem köpik be a legyek. A negyedik egy turistás drágább étteremben volt. Választék az csak annyi, hogy milyen állatból szeretnénk a sült húst, de legalább ízletes, frissen sült. A hús és rizs/krumpli variáción kívül nem sok mindent ismernek, a hússzállítás módjának megismerése után pedig elég nehéz volt ezekkel táplálkozni.
            A két hét csalódása: az első naptól kezdve a nagyon népszerű mangólevet fogyasztottuk. Olyan a klíma, hogy nagy mennyiségben termesztik ezt a gyümölcsöt, mindenhol megtalálható innivaló a boltokban, éttermekben. Gondoltuk, milyen jó, friss gyümölcslé, a sok pizza mellett egy kis vitamin sem árt. Hát ez elég nagy tévedés volt…

            A képen egy teherautón lévő nagy olajos hordóból egy kisebb műanyag edénnyel és még kisebb kanállal kimérik a mangópépet, és átöntik a saját hozott zacskóba, otthon tetszőleges arányban felhígítható. A néni a jobb kezében ott cipeli a nagyon szép színű mangóbelet. A bácsi nyakig majszos, és nem annyira tetszett neki, hogy megörökítem ezt a pillanatot.
            Aki olcsón akar enni, be kell vállalnia a nem éppen ínycsiklandó körülményeket, cserébe viszont maximum pár száz forintért jól lehet lakni. Nem jutnak áruhoz, ezért nincs friss étel sem. Olcsó kajákért a következő képen látható üzleteket kell keresni, amik általában csak pici ablakok, a feliratok még apróbbak, CUP-ban lehet fizetni, ha valaki CUC-ban akar, akkor többet kérnek. 

            Egy biztató megjegyzés: sehol nem kaptunk komolyabb gyomorrontást, pedig mindent kipróbáltunk. A helyiek is velünk ettek, ők is túlélik valahogy. Ők persze hozzászoktak, de egy jó borsodi gyomornak sem lesz semmi baja.
            Friss tejet szinte nem használnak. Gondolom a hűtés hiánya miatt, a cappuchinót is tejporból készítik, reggelinél is tejporból készült tejet kaptunk. A sütijeik is olyanok, hogy tükrözik az idő megállását. Nálunk is régen divat volt a szinte teljesen vajból készült sütemény, jó sok ételfestékkel.
            A kubai otthonok nagyon minimál stílusúak, nincs semmijük. Semmi könyv, semmi díszítés, se szőnyeg, csak a bútorok és maximum egy-két giccses kép a falon (köztük sok hóemberes és télapós, hogy meglegyen az illúzió). A színes falakkal próbálják az ürességet ellensúlyozni, egy szobában egyszerre található meg a pink, citromsárga, neonzöld és türkizkék is. A hintaszékeket és a csigalépcsőket viszont imádják.

            Mindenhol elvárják a borravalót. A múzeumban, ahol körbevezetnek és már megvettük a belépőt. A buszból csomagokat kipakoló bácsi, aki nagyon dühösen elkezdi dobálni a cuccokat, ha magunktól próbáljuk őket kihalászni. A buszállomáson a másik bácsi, aki semmi mást nem csinál, csak teljesen szükségtelenül felcímkézi a táskákat. A wc-s néni, aki nem belépőt szed, hanem wc papírt hajtogat, jól megfogdossa a koszos kezével, és elvárja hogy megvegyük tőle.
            Az iskolások nagyon szeretik a miniszoknya+térdzokni kombinációt, 10 évesen is annyira mini, hogy minden kint van, de ezt egy hosszú zoknival ellensúlyozzák. Idősebb, dolgozó korban a zoknit felváltja a fekete, mintás harisnya, lehetőleg csipkés, vagy necc, de legalább virágos.

            Az emberek nem fújnak orrot, inkább jó hangosan visszaszívják, és nagyon furcsán néznek rám, amikor percekig zsebkendőbe trombitálok a megfázástól.
            Wc-re menni nem olyan titkos dolog, mint nálunk. Vagy egyáltalán nem lehet becsukni az ajtaját, vagy csak mellkasig ér a fal, simán belátni mindenkihez.
            Pohármosásra elég egy 3 másodperces öblítés a csap alatt (valószínűleg a tányérokkal is ez történik.
            Közlekedni mindennel lehet: bicklivel, motorral (sok volt az elektromos, ezt teljesen nem értettük), bicitaxival, lovaskocsival, cocotaxival, teherautó hátulján kapaszkodva, teherautóra szerelt üléseken egyensúlyozva, de mindegyik eszközre igaz, hogy sokkal több ember elfér, mint azt elsőre gondolnánk. A gyalogosnak sosincs elsőbbsége, általában a nagyobb jármű az erősebb.
            Mindenhonnan zene szól, állandóan. Zenét hallgatnak ha lóval közlekednek, a suli udvarán, bármilyen munka közben, nagy hangfalakat cipelnek kézben, a legócskább oldtimerbe is be van építve az USB lejátszó, bömböl a Despacito és Enrique Iglesias. Internet nem igazán hozzáférhető, ezért mindenki az utcán él. Dominóznak, fociznak, az ablakban ülnek és beszélgetnek a ház előtt elhaladókkal.

Ez most így elsőre elég durva lista volt, de talán látszik, hogy Kuba sokkal több és másabb valójában, mint amilyen a fejünkben elképzeld kép. Látni kell, csak úgy lehet igazán megtapasztalni. A bővebb beszámoló és képek majd akkor jönnek, ha sikerül mind a 4000 darabot átválogatni és feldolgozni ;)

Tihany, Echo Residence All Suite Hotel

A tihanyi szállodát már régen kiszemeltük, most egy kuponnal sikerült is eljutnunk. A hotel a belvárostól nem messze, a hegyoldalon helyezkedik el gyönyörű kilátással.

A szoba

            A lakosztályok három épületben helyezkednek el. Úgy alakították ki őket, hogy mindegyiknek a Balatonra néző ablakai és jó nagy terasza van, az ágyból is a tájban gyönyörködhetünk. Egy hatalmas nappali, egy kicsi konyha, egy kényelmes hálószoba és két fürdőszoba is tartozik a szobához, a hálóból külön üvegajtós fürdő nyílik egy jó nagy káddal. Nagyon szépen berendezték, minden mindenhez passzol színben, mintában, akár lakásnak is elfogadnám. Az egyetlen, viszont hatalmas negatívum az volt, hogy wifit csak véletlenül lehetett találni, ez egy ilyen szállodában elég furcsa.

Az étterem

            A négy fogásos büfévacsora egy előételból, egy levesból, kétféle választható főételból és egy desszertből állt. Semmiféle kulináris ízélményt nem tapasztaltunk, átlagos minőségű, nem túl nagy adagokat kaptunk. Talán magyarosnak mondanám a konyhát a legegyszerűbb, nem túl fantáziadús ételekkel. A pincérek nagyon udvariasak voltak, azonnal elvitték az üres tányérokat, gyors kiszolgálást kaptunk.
            Az első vacsora: tojássaláta, paradicsomleves, hagymás, szalonnás, szószos hús (a nevét elfelejtettem, bocsi) törtburgonyával, túrós rétes.

            A második vacsi: körözött, húsleves, camambert-rel és aszaltszilvával töltött rántotthús rizzsel, epres pohárkrém. A pohárkrémből ettem volna még vagy hármat.

            A reggeli svédasztalos volt: 6-8 féle automatás kávé, 3-féle gyümölcslé, teák, virsli, kolbász, rántotta, bundáskenyér, felvágottak, sajtok, gyümölcs, zöldség, műzli, joghurt, péksütik. Az a reggeli, amiben van bundáskenyér, az rossz már nem lehet.

Wellness

            A wellness részleg külön épületben helyezkedik el, köntösben kellett a -10°C-ban átsprintelni. A finnek nagyon élvezik ezt a hideg-meleg váltakozást, nekünk ez nem jött be annyira. Köntöst azt adtak a szobához, törülközőt viszont itt kellett kérni. Kb. egy órát vártunk arra, hogy valaki egyáltalán megjelenjen a pultnál, aztán mikor feladtuk, újabb sprint a hidegben a harmadik épületben lévő recepcióhoz, hogy ugyan adjanak már törülközőt, ahol pedig azt a választ kaptuk, hogy most éppen ebédszünet van, nem tudnak most adni. Vissza sprint, aztán ahelyett, hogy érzékelték volna a felháborodást és azonnal ideadták volna, újabb 20 percet kellett várni, amíg megjelent egy ember. Szerettem volna új köntöst, mert valami kosz már használat előtt is rajta volt, arra is az volt a válasz, hogy most nem tud adni, majd intézkedik, természetesen egész délután nem kaptam újat. Nem szívesen írok ilyen negatív kritikát az internetre, de hogy ennyire ne érdekelje őket semmi, azért ez elég bizarr egy ilyen szállodában.
            A wellness-részleg egyébként egy 28°C-os úszómedencéből, egy jakuzziból, finnszaunából, infra szaunából, gőzkaginból és sókabinból áll. Mivel mi szombat, vasárnap, hétfőn voltunk ott, vasárnap már senki nem volt az úszómedencében, miénk volt az egész. Az úszómedence nekem kicsit hidegnek bizonyult, a pezsgőfürdő viszont nagyon kellemes, egy kapcsolóval lehett bekapcsolni a pezsgést.

A környék

            Tihany sajnos pont annyira halott, mint télen a Balaton úgy általában, hosszú sétálás után egyetlen helyet, az Echo Cafe-t találtuk nyitva. A Balaton persze csodálatos, sehol senki, teljes nyugalom, a kacsák is csodálkoznak, ha emberek közelítenek feléjük. Csak a part menti kövek voltak kissé jegesek, a kicsapódó hullámok így is bámulatos jégcsapokat alkottak.

Alcsúti Arborétum

            Az Alcsúti Arborétum nem más, mint az egykori Habsburg-kastély romja, és az azt körülvevő park. A kastélyból csak a főhomlokzat egy része és a kápolna maradt meg, a Medveháznak, Pálmaháznak, Gloriette-nek, Babaháznak csak a maradványait találhatjuk meg.
            A terület 40 hektár kiterjedésű, 540 fajt csodálhatunk meg: mocsári ciprusok, platánok, török mogyorók, borókák, akácfák, rengeteg féle fenyő az angolpark büszkesége.
            Az arborétumban február közepétől március közepéig Magyarország legnagyobb hóvirág mezőjét szemlélhetjük meg, ekkor nagyobb sorban állásokra is számítani kell, de készülnek meleg teával és forralt borral is felmelegíteni az ide látogatókat. A hóvirágok mellett sárga téltemetők is nagy kiterjedésben virágzanak.
            A másik csúcsidőszak júniusban, Szentivánéj idején van, amikor a szentjánosbogarak fényes tánccal keresik a párjukat. Mindkét eseményen szükség esetén vezetést is tartanak.
            Természetesen a májusi nagy virágzás, a nyári lombok hűsítő ereje, a millió színben pompázó ősz is nagyon látványos, minden évszakban megéri idelátogatni.

Utazás előtti tudnivalók

A többi részt itt olvashatod el:

            Pont egy hónap múlva indulunk Kubába, az egyik legfontosabb bakancslistás pontot kipipálni :) A Lonely Planet útikönyvet már majdnem kivégeztem és sok fórumot is végigböngésztem, de még így is rengeteg kérdőjel van elég sok mindennel kapcsolatban. Valószínűleg sodródunk majd amerre éppen sikerül eljutni a friss, egy hónapos spanyol nyelvtudásommal :P

Útiterv

            Szállást csak Havannába foglalunk előre, ezért ha nem sikerülne egyik pontból a másikba eljutni, vagy esetleg többet/kevesebbet szeretnénk egy helyen eltölteni, a beosztás tetszés szerint módosulhat. 15 teljes napunk van, az biztos, hogy Havannában kezdünk és ide térünk vissza. A következő helyeket szeretnénk megnézni: Havanna, Soroa, Las Terrazas, Vinales, Playa Jútias (vagy a környéken valamelyik strand), Guamá (krokodilok, indián falu), Disznó-öböl (Playa Larga, Playa Girón, snorkelezés, flamingók), Cienfuegos, Trinidad, Trinidad melletti nemzeti parkban vízesések, Playa Ancón, a végén Cayo Santa Maria. Cayo Coco-t elvileg nagyon megtépázta Irma, pedig a képeken az is gyönyörű. Santa Clara és Varadero még gondolkodás tárgya. 

Szállás

            Casa particular nevű helyeken fogunk megszállni, ahol a helyiek adnak ki 1-1 szobát 15-45 CUC áron, bőséges reggelit lehet kérni 5 CUC-ért, vacsit 10-15 CUC-ért. Az első szállást le kell foglalni, mert kérhetik az országba lépéskor, de a többit nem kell előre. Mivel nincs internet úgy általában, nincs neten fent a szállások többsége. Tőlük kell segítséget kérni, csak meg kell mondani h hova akarunk menni és intézik a következő szállást. Hát majd kiderül. A házakra, ahol van kibérelhető szoba, egy kék embléma van kívülről ráfestve, ha nem sikerülne előre foglalni, be is lehet kopogtatni és kérdezősködni. A hotelek drágák és cseppet sem autentikusak.
http://casasparticulares.com/
https://www.homestay.com/

Közlekedés

            Kocsit nem bérlünk, mert 70-80 EUR egy napra + biztosítás, és Kuba nem a szuper új autóiról híres, kivétel nélkül minden bérelt autós történetben volt egy defekt, és nem hiányzik a fél nap út mellett állás, hátha megment minket valaki.
            Van helyi busz, a Viazul, ez minden főbb várost összeköt, előre kell jegyet foglalni és hamarabb kimenni indulás előtt érvényesíteni. Ez is kevés, mert mi ezen kívüli helyekre is el szeretnénk jutni. 
www.viazul.com
            A taxi collectivo olyan taxi, ami akkor indul, ha tele van, ha nincs tele akár több órát is kell várakozni, amíg összegyűlik annyi ember, akikkel halálra zsúfolhatják az autót. Kicsit drágább, mint a busz, de háztól házig visz.
            Van rendes taxi, egészen európai árú, valami gazdaságosabb megoldás kéne. Lehet bérelni egész napra sofőrt autóval, hát az se annyiba kerül, mint Balin.
            Még sosem stoppoltunk, most egész biztosan megpróbáljuk, de állítólag nem nagyon szabad a helyieknek stoppoló turistákat felszedni, majd meglátjuk.
            A vonat mindenki szerint katasztrófa a menetrend teljes hiányával, inkább kihagynánk.
            A helyieknek való buszra mi nem szállhatunk fel.
            Vannak még helyi utazási irodák, akik szerveznek utakat, interneten szintén nem annyira találhatók meg, a helyszínen olcsóbbak is. Meglátjuk árban mennyire éri meg, lehet, hogy egyes helyekre célszerűbb szervezetten menni, pl. A Disznó-öbölbe.

Étel, ital

            A széntabletta kéznél lesz, csak reménykedünk, hogy nem adnak ásványvíznek nevezett palackozott csapvizet méregdrágán. Persze a híres koktélokat ki nem hagynánk, majd kiderül milyen származású jégkockát raknak bele. A rum majdnem a vízzel van egy árban, egy kis gyomorerősítő időnként le fog csusszanni.
            A boltok kínálata erősen szegényes, nem lehet low budget hátizsákos módon úgy spórolni, mint más országokban. Havannában vannak utcai árusok, ahol pizzát, hamburgert és hasonló street foodot lehet venni néhány helyi peso-ért, a minőségük állítólag elég silány. Vannak talpon állós étkezdék, ahol szintén nem nagy a kínálat, de itt a helyiek is esznek, helyi pénzen lehet nagyon olcsón, tűrhető minőségű főtt kajához jutni. Az állami éttermek olcsóbbak, a magán éttermek sokkal drágábbak, de a több pénzért cserébe itt már minőségre is számíthatunk. Az olcsóbb éttermekben 5-10 CUC a főétel. Havannában tehát nem fogunk éhen halni, a vidéki falvakban pedig ha nem találnánk megfelelő árú vagy minőségű ételt, a szálláson kérhetünk a házinénitől reggelit és vacsorát, ebédre pedig befalunk a jó kis trópusi gyümölcsökből.
            Kuba gasztronómiájáról pozitív véleményt sehol nem olvastam, két hétig fűszer nélküli babos rizst fogunk enni. Mindenben nagyon sok az olaj és a cukor, trópusi országhoz képest nagyon kevés gyümölcsöt és zöldséget esznek a főételekben. Az országban kávét sem sokat termelnek, valószínűleg nem fogunk olasz minőséget találni sehol sem.

Pénz

            Eurót viszünk, amit jobban váltanak, az amerikai dollárra 10% külön adót számolnak fel. Helyi pénzt csak Kubában lehet váltani. A bankkártyát nagyon kevés helyen fogadják el, a Mastercard-ot sehol, természetesen nekünk csak az van, a biztonság kedvéért még be kéne szerezni Visa kártyát. Kettős pénznem van, a helyi kubai peso (CUP) és a turisták számára kitalált kubai konvertibilis peso (CUC), 1 CUC=25 CUP. Turista dolgokat, belépőjegyet, ajándéktárgyat, buszjegyet, szállást csak CUC-cal lehet fizetni, piacon, boltban lehet CUP-pal is, ezért ajánlatos kis mennyiségű CUP-ot is szerezni helyiektől, azzal sokkal kevesebbe kerülnek a dolgok (ki van írva az ár, hogy 5 CUC vagy 5 CUP, ha rendelkezünk helyi pénzzel, huszonötöde az ár)

Időjárás

            Októbertől áprilisig tél van, ami csak annyit jelent, hogy nem esik az eső és kellemes 25°C körüli hőmérsékletre számíthatunk. Májustól kezdve nagyon meleg van, szeptember-október környékén jönnek a hurrikánok is és sok a csapadék.

Vízum

http://www.embacuba.hu/vizumok_turistakartya
            Itt lehet igényelni, kell hozzá oda-vissza kinyomtatott repülőjegy, útlevél, ami legalább hat hónapig érvényes, kitöltött formanyomtatvány, 22 EUR készpénz. Odamegyünk, és már kész is van, 30 napig lehet vele az országban tartózkodni, sajnos annyit nem fogunk.

Internet

            Wifi az bizony nem olyan módon van, amit már megszoktunk. Akár órákig kell sorban állni az ETECSA boltokban, ahol egy óra internetezésre alkalmas kártyát 1-2 CUC-ért lehet venni. Le kell kaparni, és a rajta lévő kóddal kell bejelentkezni egy oldalon, figyelni kell, hogy kijelentkezni is ugyanúgy kell. Városokban a tereken vannak ilyen wifi pontok, illetve menőbb hotelekben, de ott drágább. Könnyen felismerni ezeket a helyeket, turisták magukba merülve nyomkodják a telefonjukat. A gyorsaság az olyan, mint nálunk 20 éve, életjel adásra alkalmas, de képeket inkább csak itthonról fogok mutatni.

Védőoltások

            Semmi sem kötelező, mi egy éve kaptunk tetanuszt, hastífuszt, hepatitis A- és B védőoltást, ezek lefedik az ottani veszélyeket is. A Hepatitis A öt évig jó, emlékeztető oltás esetén tízig, de éppen oltóanyag hiány van az egész országban, szóval majd később emlékezünk.

Kuba egy szegény, harmadik világbeli, a szocializmusban megrekedt ország, ennek tudatával készülünk fel a hely abszurditására. Az, hogy mennyibe fog kerülni, miket nézünk meg, csak a túlélőképességünkön fog múlni, most aztán teszteljük magunkat :) Képek április elsején várhatók, amikor két hét után először fogunk internettel találkozni :)

Szilveszter Rómában

            Nem írnék pontos leírást a látványosságokról, az interneten kismillió útiterv és sokkal pontosabb információ található, mint amit én itt le tudnék írni pár mondatban, ezért csak néhány szubjektív gondolatot mondanék. Hasznos oldalak:

• http://www.atac.roma.it - tömegközlekedés
• http://www.romewise.com/ - itt elég sok infót találtam
• https://www.visitacity.com/en/rome - itt még azt is leírja, hogy hány nap alatt mit érdemes megnézni
• http://utazas-nyaralas.info/roma/utikalauz.html magyar nyelven hasznos dolgok

            Mi 4,5 napot töltöttünk a városban, ezalatt elég sok mindent kétszer is bejártunk. 4 nap bőven elég a legfontosabb dolgok megnézésére, persze a múzeumok és templomok száma kifogyhatatlan.  

Látványosságok

            Nekünk a következők fértek bele ennyi idő alatt: Colosseum, Forum Palatinum, Viktor Emánuel emlékmű, Piazza Venezia, Basilica di Santa Maria in Ara coeli, Piazza del Campidoglio, Cripta dei Cappuccini, Spanyol lépcső, Villa Borghese, Piazza Popolo, Pantheon, Trevi-kút, Piazza Navona, Angyalvár, Szent Péter Bazilika és tér, Trastevere negyed.

            Az internet azt mondta, hogy a Vatikáni Múzeum nyitva van december 31-én, de ez sajnos nem így történt, ugyanígy jártunk a bazilika kupolájával is. A múzeumba egyébként már két héttel utazás előtt nem lehetett jegyet szerezni, még 12 évvel ezelőtti emlékeim alapján a sor pedig lélekölő, érdemes sokkal hamarabb gondolni a bejutásra. A Colosseumban 10 perc alatt bent voltunk. Sok ember arra szakosodik, hogy a 12 eurós jegyet eladja 25-ért, és cserébe ad idegenvezetést és nem kell sorban állni. Ez a Colosseumnál felesleges lett volna, délelőtt 10 körül még nem volt tömeg. Az a titok, hogy nem kell ezeknek az embereknek a szemükbe nézni, és akkor nem zaklatnak megtörhetetlenül. A Vatikáni Múzeumnál és bazilikánál ez a skip the line idegenvezetés együtt már 35 euro lett volna, ami azért vicces, mert a bazilika ingyenes, a  múzeum 17, ha interneten lefoglalod +4, és akkor ugyanúgy nem kell sorban állni. Szóval csak nem kell őket figyelembe venni, és nem árt minél hamarabb neten jegyet venni. A kupolába nem jutottunk fel, de láttuk élőben a pápát, ami azért sokkal ritkább és menőbb. Nekem ez a második alkalmam volt Rómában, a Villa Borghese-ben először jártam. Felettébb üdítő volt a zord magyar decemberből elmenni az Olaszország tavasz hangulatú kertjébe, ahol tél ellenére a legtöbb fa zöld volt, csak néhány hullatta le a levelét. Van ott minden, szökőkutak, tó templommal, narancs kert, sok rét tele pinea fenyőkkel. Nagyon szépséges, egy napsütötte napon megéri útba ejteni. A Trastevere negyedben sem voltam még előtte, pedig itt aztán igazi mediterrán a hangulat: apró utcák kiülős éttermekkel, színes házak. Így is bűbájos volt, egyszer majd nyáron is visszatérünk. A többi fő látnivalónál sem lehetett észrevenni, hogy tél van, turisták tömegével kellett megbìrkózni a tökéletes fotókért. 

Közlekedés

            Mi végül hetijegyet vettünk, sokat bolyongtunk fel-alá és a szállásunk sem a belvárosban volt. A legtöbb néznivaló besétálható távolságra van, hangulatos is elveszni a belváros utcáiban. A metróvonalak körülbelül lefedik a legfőbb turista helyeket, de azért bőven kell gyalogolni a megállóktól. A buszozást is kipróbáltuk, az azért eléggé kifogásolható volt. Ki van írva a megállókba, hogy milyen buszok állnak ott meg, de menetrend az sehol, viszont megáll öt másik, aminek nem is kéne. Teljes káosz, nagyon olasz, persze pont így szeretjük őket. Kocsit biztos, hogy nem érdemes bérelni, nem nagyon láttunk olyat, ami ne lenne meghúzva valahol. Nem is csoda, a legjobb parkoló a kereszteződés közepe, végülis ott van a legtöbb hely… 

Szállás

            Manuela szuper cuki, végig érdeklődött, hogy tud-e nekünk valamit segíteni, kaptunk ajándék pezsgőt Szilveszterre, a nemzetek kajacserélő kosara is jó ötlet (persze nem bírtuk, hogy ne együnk a saját túró rudinkból)

https://www.airbnb.hu/rooms/5788538 

Ételek

            Mindig is az olasz konyha volt a nagy kedvenc, no meg a 90 centes espressok. Végre egy olyan ország, ahol este is lehet kávét inni és senki nem néz furcsán. Az is elfogadott, ha valaki autóval a forgalmat akadályozva kiteszi a vészvillogóját, és beugrik egy kis reggeli fekete nedűre egy 10 percre. A pizzát árát kilóban mérik, valószínűleg azért, mert annyi cucc van rajta, hogy azok is elég drágák és tészta pedig alig van alatta. Jó pizzázók például a Mariotti és a Pizzuria, mindkettő a gyorsan megevős kategóriából. Tiramisu kóstolásra a Pompit ajánlanám, több helyen is van a városban. Nem olcsó, egy kis doboz 4 euro volt, de a klasszikuson kívül még sok más íz is megtalálható: epres, pisztáciás, mogyorós stb. Ráadásul még egy kis friss eperrel nyakon is öntik az epreset, teljes ízharmónia. A Trastevere negyedben az Ombre Rosse éttermet próbáltuk, nagyon jópofák voltak a pincérnők és az étel is nagyon ízletes volt. Kávét pedig mindenhol ittunk, a pultnál fogyasztva olcsóbban adják, mint ha leül az ember egy asztalhoz. 

Időjárás

            Az eső ugyan volt amikor esett, de a 10 fokkal magasabb hőmérsékletben az is tavaszinak érződött. És a zöld növények, pálmafák, leanderek így decemberben nagyon szívmelengetőek voltak. 

Szilveszter

            Ami kicsit csalódás volt, hogy nem nagyon voltak külön utcai programok. Végigjártuk a Spanyol lépcsőt, Trevi-kút és Pantheon környékét, az éttermek tele voltak, de sehol semmi koncert vagy bármi egyéb történés. A Colosseumhoz nem akartunk menni, mert sejteni lehetett, hogy ott van a legnagyobb tömeg. Máshol viszont annyira nem találtunk semmit, hogy mégis ott kötöttünk ki, és hát tényleg ott volt a legtöbb ember. Rengetegen voltak, de ott sem semmi program, még egy kijelző sem, hogy pontosan mikor van éjfél, mindenki a telefonját nézte, mikor vált át 00:00-ra. Még az ott parkoló kocsik tetejére is ráültek az emberek, elég bátor volt aki ott hagyta az autóját. Éjfélkor sem láttunk szervezett tűzijátékot, a tömegben különböző helyeken időnként elkezdtek durrogtatni, teljesen random módon az autók és emberek között. Volt egy hangulata. Olyan olaszos.

Ami biztos, hogy Rómába bármikor érdemes elmenni, télen sem áll meg az élet. Dobtunk a Trevi-kútba pénzt, ezért egyszer biztosan visszatérünk :)

Még több kép ITT.

Santorini 2017

            Santorini szigete mindig is bakancslistás hely volt számomra. Mivel elérhető áron sikerült repülőjegyet szerezni, többé már nem csak álom volt ide eljutni.

            Az Aegean Airlines-szal mentünk athéni átszállással. Eleinte aggódtam hogy sikerül ez másfél óra alatt, de mivel nem volt feladott poggyászunk és már a kapukhoz vitt minket a kisbusz az első út után, több, mint egy órával indulás előtt már a megfelelő helyen várakoztunk. Alig fél órás út volt az Athén-Santorini távolság, este 11 körül értünk a szigetre. Éppen lekéstük az utolsó buszt, kicsit fájt a 4 km-es út taxival 20 euróért.

            Santorininek nagyon jó busz közlekedése van, ITT megtalálható a legfrissebb menetrend. Akkor szerencsés, ha a két végállomásról indulsz, azokat az időpontokat pontosan tartják, de hogy a köztes állomásokra mikor érkezik a busz, az meglepetés, mediterrán helyeken senki nem izgul ilyen apróságokon. A dolgot tovább bonyolítja, hogy vannak express buszok, amik nem állnak meg minden állomáson. Állítólag van rendszer, hogy mikor express és mikor nem, persze a menetrendben ez sincs benne. Nekünk volt, hogy egy órát vártunk a megfelelő buszra, addig elment három másik, ami nem állt meg ott, ahol mi szerettük volna.

            És hogy mit lehet csinálni egy hétig egyetlen szigeten? Nagyon is sok mindent, még olyan kalandvágyóbb embereknek is mint én, aki nem szeret egy héten át a parton dögleni.

Fira (Thira)

           A főváros, itt volt a szállásunk. Itt található a tömegközlekedés központja, innen a sziget minden pontjára el lehet jutni busszal. Olyan, mint Oia, csak kevésbé felkapott, kisebb a tömeg, pedig ugyanolyan gyönyörű. Igazából nem nagyon lehet találni olyan helyet Santorinin, ahonnan ne lenne elképesztően mesebeli a kilátás. Minden éttermet és minden hotelt úgy építettek, hogy a tengerre nézzen. Talán azért tetszett jobban Fíra, mert a hotelek mellett még elég sok olyan helyet is hagytak az utcákon, ahonnan akkor is meg tudod nézni a naplementét, ha nem egy hotel szobájának a magánerkélyén lévő medencéből nézed a tájat. Nem kell harcolni a helyekért ha jó helyről szeretnél fotózni, a tömeg jobban eloszlik az ugyanolyan festői környezetben. Az árak is barátibbak, én a hűtőmágnesben mérem egy hely megfizethetőségét: itt általában 1 euro körül van egy mágnes, ami még Európa viszonylatban is olcsónak számít (Oiában ez 3). Az éttermek persze belekalkulálják az árba a kilátást is, a muszaka 8 eurótól indult, a húsosabb ételek 15-20 euróba is kerültek. Mi beértük gyros-szal, amit viszont már 2 euróért be lehet szerezni (Meat Corner Grill House). Elég rendesen megpakolták sültkrumplival, jó sok husival és tzatzikivel, egész napra kitartott. Ha meg mégsem, akkor a Bakery Svoronos-ban raktuk tele a hasunkat a legkülönbözőbb baklavákkal, pizzákkal, péksütikkel. Ha valaki teljesen be akarja sétálni a várost, legalább egy fél nap kell. Megéri elveszni a néptelenebb szűk utcákban is, néha még egy adag csacsi is szembejöhet. Csacsigolásra van lehetőség a régi kikötő felé vezető lépcsőn is, 30-40 csacsi folyamatosan arra vár, hogy napi százszor fel és le sétáljon a forró időben a lépcsőkön (na jó, ez kissé csúnyán hangzott, itt még látszódott a gazdájukon, hogy szereti az állatait, beszélt hozzájuk, simogatta őket). Az utcákon vigyázni kell ha közelednek a szamarak, nem árt kitérni az útjukból. Miután elmentek, akkor is érdemes megnézni, hova lép az ember.

Oia

           Oia a képeslapfotók városa, fehérre meszelt falú, kék kupolás dómokkal, keskeny utcákkal, tavernákkal, rózsaszín murvafürtökkel, a kalderára néző szélmalmokkal. A legtipikusabb görög hely, kitalálni sem lehetne mesébe illőbb díszleteket. Tényleg csodás, a probléma csak ott kezdődik, hogy naponta akár több száz hajó köt ki, hogy ezt a piciny települést megnézze. A legjobb kilátások a hotelek területén vannak, ahova csak az ott lakók mehetnek be. A néhány kilátó ponton, amit mindenki megnézhet, kb. 10 percet kell sorban állni egyetlen fotóért. Ha pedig éppen egy jegyespár fotózkodik előttünk, ez az időtartam akár duplájára is megnőhet, márpedig az egy hét alatt legalább 20 házasulandó párocskát láttunk. A naplemente tényleg bámulatos, a szélmalmok sziluettjénél nehéz szebbet találni. De ahhoz, hogy ezt a pillanatot egy jó kilátású helyről megnézzük, naplemente előtt legalább egy órával (!!!) oda kell telepedni, különben a második sorból már nem látni. Az a verekedés ami ott zajlik, az valami egészen borzasztó, néha úgy kellett kapaszkodni, nehogy lelökjenek a szakadékba. Szép volt, igazán felejthetetlenül szép, de a többi városban is pont ugyanolyan a kilátás, csak tömegnyomor nélkül.

Firostefani

            Firától 10 perc sétára található. Az itt lévő templom úgy helyezkedik el, hogy pont felette megy le a nap (Oiában inkább a szélmalmoknál, nem a kupoláknál). Maximum 10 ember volt, aki innen nézte naplementét, mindenkinek jutott ülőhely, csak a tükörreflexes gépek kattogása hallatszott. Nem terveztük, hogy innen nézzük, ahogy eltűnik a nap a vulkán mögött, de Oia után inkább erre  nyugalomra vágytunk. Jó döntésnek bizonyult, ez a végtelenül nyugodt naplemente hangulat az, ami miatt mindenképp megéri Santorini szigetére látogatni. 

Imerovigli

            Firostefani folytatása, ahol a legkisebb helyre is medencéket, apró teraszokat építenek, aki teljes lazításra vágyik, itt érdemes megszállni. Élet az nem sok van, éttermet is alig találtunk. Nászutas helynek tökéletes, itt aztán biztos nem zavarják az embert. 

Pyrgos

            A legkedvencebb gyöngyszem, ahol minden 5 méter után megálltunk fotózni. Minden egyes kék ajtó annyira dekoratív volt, hogy már nem is értettük, hogy lehet egyáltalán ilyet kitalálni, és hogy ez egy tényleg létező hely, nem csak álmodjuk. Hydra volt az a sziget, ahol minden egyes sikátorból áradt a görög hangulat, ez az apró város ugyanezt az érzést sugározta. Itt egyetlen jegyespárral találkoztunk, pont magyarok voltak. Emberrel alig lehetett szembefutni, interneten is alig találtam előzetes infòt erről a helyről. Már majdnem feladtuk, hogy nem is kell ide jönnünk, ugyanis a busz közlekedés kissé kaotikus volt: a Perissából induló buszok állnak meg Pyrgosban, de nem az összes, az express buszok megállók nélkül mennek tovább Firába. De hogy melyik az express, a menetrendben természetesen nem jelölik, csak akkor derül ki, ha a sofőrtől megkérdezzük. Így aztán egy óra várakozás után úgy voltunk vele, ha a következő nem áll meg hagyjuk a francba. De meghallgattatott, ezért nem maradt ki ez a tündérmese helyszín, egész Santorini legszebb települése. Még egy magára hagyott csacsit is találtunk, akit halálra fotóztunk és simogattunk. Néha dobbantott egyet, lehet hogy nem élvezte annyira, hogy vele szelfizünk… Visszafelé már nem sikerült buszt találnunk, de annyira nem bánkódtunk: ugyan nem a tengernél ért minket a naplemente, de a lemenő nap sugara rózsaszínen világította meg a fehér falakat, a szőlő földek arany színben csillogtak. Csodálatos volt, aki több napot tervez a szigeten lenni, ki ne hagyja ezt a várost!

Kamari 

           Vulkanikus, fekete, apró kavicsos tengerpart. Egy kicsi templom is van a part szélén, érdemes körbesétálni. A víz szeptember közepén pont jó hőmérsékletű volt, valòszìnűleg a nyár elején még hűvösebb. Napágyat és napernyőt ha fogyasztasz, ingyen lehet használni a bárokban, egy jeges frappé egyébként is jól jön a napozás közben. 

Perissa 

            Itt nem akartak nekünk ingyen fekvőhelyet adni kávéért sem, a part viszont fekete, finom homokos. Elég gyorsan mélyül a víz, vigyázni kellett a nagy hullámokkal, amelyek könnyedén besodortak. A part mellett egy jó nagy hegy látható, a felhők fekete árnyékai díszítették.

Perivolos

            Az előző part folytatása, aprókavicsos. Ember alig volt itt is, ezért nem nagyon zavarta a bárt, hogy egész nap egyetlen kávét fogyasztottunk a fekvőhelyért cserébe. Nem tartom a frappét rendes kávénak, de azért elég jól esett az első sorban iszogatni, miközben majdnem odacsapott a hullám.

Red Beach

            Vörös színű kavicsos tengerpart, amit nem láttunk közelről, mert akkora hullámok voltak, hogy el volt zárva a part a fürdőzőktől. A busz távolabb rakott le, még gyalogolni kellett egy adagot. Sosem láttam ilyen hangulatos buszmegállót, a tábla konkrétan a tenger szélén helyezkedett el.

            Apró éttermek mentén vezetett az út, a nagy hullámok elmosták volna az ott étkezőket, ha nem fedik le egy műanyag ponyvával. Minket is oldalba akart csapni a tenger, úgy kellett a nyugodtabb másodpercekben átugrani egyik kőről a másikra.

            A Red Beach távolról is nagyon mutatósnak bizonyult. Ott ahonnan ráláttunk, még voltak büfék, árusok, de a parton még egy wc-t sem lehetett látni. White beach és Black beach is van Santorinin, de mivel oda már nem visz tömegközlekedés, ezek kimaradtak nekünk. Szintúgy Akriotiban a világítótorony, ami kocsival, quaddal vagy robogóval megközelíthető. A robogó jó választás, autóval nehéz megállni, a városokban egyébként is csak a külső részeken lehet parkolni.

Nea Kameni, Hot spring, Thirasia, Ammoudi

            Egy hajós kirándulás alkalmával meglátogattuk Nea Kameni vulkánját, nem telhet el egy nyaralás sem vulkán mászás nélkül (ezt legalább nem éjszaka kezdtük). A vulkánon nem nagyon volt sok néznivaló, egész Santorinin nem található túl sok növényzet, de itt még annyi sem, a láva által alkotott képződmények a látnivalók. Holdbéli a táj, fekete kavics, a vulkán jelenlétét a feltörő kénes gázok és gőzfelhők jelzik.

            A melegvízű forrásokban fürdeni is lehet, a feltörő víz kéntartalma narancssárgára festi a legújabb bikinit is, akár 30-40°C hőmérsékletű is lehet.

            Thirasia szigetén is kirakott minket a hajó, ahol elfogyasztottuk az eddigi leggiccsesebb ebédünket, közvetlenül a tengerparton. Muszaka és paradicsom golyók, Santorini híres a cherry paradicsomairól. Egyetlen csacsit láttunk, aki néha felvitte az embereket a fenti városba, de elég lassan fordult, gyalog pedig meghaltunk volna a hőségben, ezért inkább láblógatva a lenti parton pihentünk.

            A nap zárásaként Ammoudi-ban kötött ki a hajó, innen lehetett felsétálni, vagy szamárháton feljutni Oiába egy újabb naplementére, mi a csacsit választottuk. Én eleinte úgy gondoltam, hogy felülök az állatra, és lesz egy ember aki vezeti, megállítja, irányítja…. Hát nem. A csacsi amikor ráültem, egy idő után megunta a várakozást, és elindult a lépcsőn felfelé. Nagyon kellett kapaszkodni, a lépcső nem éppen csacsibarát, pláne mert egy különösen agresszív állatot kaptam, aki nem csak az útjába kerülő embereket, de a többi szamár társát is fellökte. Próbáltam volna fotózni a hátáról, de inkább kapaszkodtam két kézzel, és örültem, amikor végre felértünk. Míg Firában látszódott, hogy a gazdáig szeretik az állataikat, itt eléggé sajnáltam szegényeket, csupán turista lehúzásnak és állatkínzásnak tűnt.

Tanulságok 

            Santorinit egyszer mindenkinek látnia kell, de semmi esetre sem úgy, hogy két óra alatt végigfutja valaki Oiát, és ennyi az össz benyomás a szigetről. Meg kell nézni egy naplementét nyugodt körülmények között pl. Firostefaniban, és magunkba kell szívni az igazi görög hangulatot, pl. Pyrgosban. Egy hét alatt egyszer sem unatkoztunk, be lehet osztani úgy az időt, hogy délelőtt tengerpart, délután városnézés naplementével összekötve. Görögországban az egyik legdrágább hely az biztos, de itt is meg lehet oldani alacsonyabb költségvetésen, a repjegyünk kb. 50.000 Ft volt, a szállás kb. 25.000 fejenként, a 2-2,5 eurós gyrosokat pedig megállás nélkül tudnám falni. Szeptember közepén-végén még nagyon jó volt az időjárásunk, nappal jó meleg volt, a víz is kellemes hőmérsékletű, este azért már nem ártott egy pulóver (főleg ha valaki jobban szereti a naplemente utáni fényeket, mint magát a naplementét). Esténként a szél is fújt nem egyszer, egy adag meleg cucc mindenképp kellett. Tavasszal talán a víz nem elég meleg, nyáron valószínűleg elviselhetetlen a hőség. Az egyszer biztos, hogy nem hiába került fel a bakancslistámra, és most végre kipipálhattam :)

Még több kép ITT található.

Indonézia, Bali 2017

(2.rész)

Az előző rész ITT található.

2017.07.04.

            Összecsomagoltunk, a cuccot beraktuk a napi sofőrünk kocsijába. Elindultunk a következő szállásunk, Jimbaran felé, de útközben még jó néhány megállóhelyet közbeiktattunk.

            Taman Ayun a második legnagyobb templomkomplexum, kevert balinéz és kínai stílussal, tavirózsákkal.

            A Tanah Lot templom a tengerbe nyúló sziklára épült, ahol éppen apálykor jártunk, ezért gyalogosan meg lehetett közelíteni. A templomba csak hinduk léphetnek be, de az egész part lélegzetelállító. 

            A Betelnut Caféban ismét olyan finomakat ettünk, hogy muszáj az összesről képet ideraknom. Gyümitálak, tavaszi tekercs, céklafasírt joghurt szósszal, és kávé kis virággal. Ezt a plumeria nevezetű virágot mindenre odarakják díszítésnek, a nők a hajukban hordják, tele van vele a sziget. A gyümölcstálat többször is megpróbáltam itthon reprodukálni, de nem tudott versenybe szállni a sárkánygyümölccsel, maracujával, papayával, igazán érett mangóval, sokkal ízletesebb banánnal. Eddig azt hittem, hogy az eper a kedvenc gyümölcsöm, de miután rájöttem, hogy a mangó valójában nem is tök ízű, ő lett az abszolút befutó. De hogy valami negatívumot is mondjak már Baliról, eper egyetlen helyen terem a szigeten, ott is elég hóka színűek.     

              Az édes és sós víz határán lévő mangrove erdőben is apály volt. Teljesen látszódtak a támasztó léggyökereik, amikkel a csúszós, mocsaras talajon kapaszkodnak meg. Sok kis növényt is láttunk, amikaz anyanövényen fejlődnek és onnan esnek le. Fa pallón haladtunk az erdőben, ha ellepi a víz, lehetőség van hajókázásra is.

            Délutánt értünk Jimbaranba. A szállásunk elég távol volt a belvárostól, de ár-érték arányban fantasztikusnak bizonyult, volt medencéje, légkondi, svédasztalos reggeli, a törülközőket is cserélték naponta. És egy ilyen hatalmas Ganesha szobor állt a kertben:

            Gyalog mentünk a belvárosba. Na ez a rész már tényleg olyan koszosnak bizonyult, mint amire az elején számítottunk, szétdobált szemét, kóborkutyák mindenhol, olyan utcai árusok akiktől ha több hete éhezünk se vettünk volna semmit. Gyomorforgatóak voltak azok a szagok, amik valószínűleg csak a fűszerezéstől lettek. Utazás előtt egy héttel olvastam egy cikket, hogy Balin csirkehúsnak álcázott kutyahúst adnak el a tengerpartokon. A kóborkutyák számát látva eszünkbe sem jutott, hogy megkóstoljuk ezeket az egyébként pofátlanul olcsó, saslik szerű húsokat. Míg Ubudban rendezett, hangulatos várost láthattunk, ez egyáltalán nem olyan hely volt, ahol jó lett volna este csak úgy az utcákat róni. Pedig elég sok komoly szálloda, pl. az Intercontinental, Four Seasons is itt található.

            A naplemente viszont nagyon látványos volt, óriás homokos tengerpart, az éttermek asztalai a tengerbe lógtak. 

2017.07.05.

            Időközben beláttam, hogy le kell csökkentenünk a déli pöttyök számát a térképen, nem akarunk csak úgy végigrohanni tíz tengerparton, egy kicsit már pihenni is kéne egy hét rohanás után.

            A Padang-Padang beach-re Grab-bel mentünk, kb. 1000 Ft-ot kellett fizetnünk. Azt mondják Balin nincsenek szép partok, mert alapvetően egy vulkanikus sziget szürke homokkal, inkább kaviccsal. Nem hasonlítanám a Seychelles-szigetekhez, de szerintem gyönyörű volt ez a tengerparti rész, fehér homokkal, sziklákkal, türkizzöld vízzel. A furcsa csak az volt, hogy még egy wc-t is alig lehetett találni, egy helyen láttunk ennivalót, semmi parti büfé sehol sem.

            A Blue Point Beach-en is fürdőztünk egyet, a szikla tövében még árnyákba is tudtunk húzódni. A partokon nem volt semmi szemét, sok lépcső vezetett le, a lépcsők mellett mindenhol büfé jellegű apró éttermek és szörf oktatóhelyek. Rengeteg szörföst láttunk, jó nagyok voltak a hullámok. Az egyik szép kilátású helyen ettünk, emlékszem ez volt az a pont, ahol egy jó időre meguntam a mogyorószószt, a zöldségeket és az ázsiai ízvilágot.

            A naplementét az Uluwatu templomból néztük meg. Na itt már volt tömeg bőven, ez az egyik legfelkapottabb esti program. Ez nem is csoda, hiszen a hatalmas sziklafalakról rálátni a végtelen tengerre, a naplemente pedig nagyon szép sziluettet ad a kicsi templomnak. Ki volt írva a bejáratnál, hogy a fülbevalókat és szemüveget le kell venni, elsőre ezt nem igazán értettük. A fűben feküdtünk, amikor odajött egy szemét majom hátulról láthatatlanul, és elvette a szemüveget Ádám fejéről. A szájába vette, megrágcsálta a szárát, próbáltam utána menni (csak én láttam így távolra), de mindig elfutott. Jött egy néni kajával a kezében, odaadta a majomnak, erre kiköpte a szemüveget és visszaszereztem. Ezzel azt hiszem pont rossz reflex erősödik a majmokban, megtanulja, hogy el kell lopni a tárgyakat, és kap érte eledelt… Naplemente után meg szerettük volna nézni a Kecak táncot, de több, mint egy hét után ekkorra sikerült elrontani a gyomromat, úgyhogy inkább hazamentünk. „Erre dugó van, inkább kerülőúton megyünk, nem baj?”- kérdezte a taxis. Dehogy, épp kérni akartam... 

2017.07.06.

            Nusa Penidára Sanurból mentünk hajóval, interneten foglaltam le az utat. Eljöttek értünk a szállodába és elvittek a kikötőbe. Már a hajóra jutás is izgalmas volt: nem ám mólóról vagy valami száraz helyről kellett a hajóra szállni, hanem a fél méter vízből másztunk rá (ami sokkal nagyobb volt amikor épp jött egy hullám). Előzetesen begyűjtötték a lábbeliket, én Nikonkám életét már sokadjára veszélyeztetve a fejem felé emeltem, megvártam amíg nem csap arcon a hullám, és nagyon gyorsan felugrottam. Az út is roppant vicces volt, tengeribetegeknek semmiképp sem ajánlott, annyira gyomorrontással sem volt a legjobb. Csak úgy repült a víz felett a hajó, két hullám között pedig úgy a vízhez verődött, hogy az szabályosan fájt, az ablakot pedig teljesen felcsapta a tenger.

            Amikor megérkezdtünk, már várt ránk egy apja-fia páros, ők vittek tovább kocsival. Balin is borzasztó állapotban vannak néhol az utak, de Nusa Penidára azt mondják, hogy olyan, mint Bali 20 éve. Ez az utakon látszott is, betonozott út csak nagyon ritkán fordult elő. Hiába kicsi a sziget, mivel csak nagyon csiga tempóban lehet haladni, az általam kinézett pontok csak legalább két nap alatt teljesíthetők, de úgy is csak sietősen. Annyira lassan és döcögősen haladtunk, hogy az aktivitás mérő órám azt hitte, hogy éppen futok. A nap nagy része ezzel az utazással telt, négy helyet látogattunk meg.

            Az Angel’s Billabong egy természetes úton létrejött medence, amely jobb időben smaragdzöld színekben pompázik és fürödni is lehet benne. Nekünk elég viharos tenger jutott, ezért egyik sem valósult meg, de még így is látványos volt.

            A Broken Beach 5 perc sétára található, teljesen körbejárható öböl, a kék és zöld minden árnyalatával.

            A Kelingking beach-nél már csak néha sütött a nap, de még így is hihetetlen volt az a türkizkék szín. A portugál tengerpartok voltak eddig a legszebbek amit eddig láttam, de ez megelőzte őket. Sajnos nem volt időnk lemenni a partra, csak a kilátást csodálhattuk meg. Csak itt el lehetett volna tölteni egy egész napot.

            A Crystal bay-ben snorkeleztünk, korallokkal és színes halakkal volt tele az öböl. Olyan pálmafák voltak a parton, mintha csak Dominikán lettünk volna. Alig volt ember, csak az érintetlen, mesebeli természet. Az egész sziget egy csoda, remélhetőleg a turisták sem árasztják el úgy, mint Balit. 

2017.07.07.

            Az utolsó előtti napunkon Nusa Duára mentünk Grab-bel. Teljesen más világ, az ubudi hangulatnak nyoma sincs, a turisták vágyai szerint mindeféle bolt és étterem megtalálható. Az árak a többszörösei a sziget többi részéhez képest, nagyobb részt csak luxusszállodák találhatók itt. Megnéztük a Waterblow-t, ahol több méterre is felcsapnak a hullámok, ahogy a sziklafalnak ütköznek. Képet sajnos nem tudok róla mutatni, mert valahogy elveszett a kártyámról. Végigsétáltunk a parton és már közeledtek a szürke felhők, éppen elértünk egy kávézóhoz, ahol el is kezdett szakadni az eső. A nap további részében már csak a boltokban bolyongtunk, jó lett volna még a Karma Beach-et is meglátogatni, de ilyen szürkeségben nem volt értelme. Stílusosan ettünk egy hamburgert is, elég volt a mogyorószószból.

2017.07.08. 

            Az utolsó napunkon Nusa Lembonganra hajóztunk. Az időjárás hasonló volt a tegnapihoz, sokszor elkezdett szemelni az eső, néha úgy tűnt, mintha lenne remény a napsütésre, de aztán mégsem. Ezen a szigeten autó is alig található, robogóval, vagy ilyen fura kocsival szállították az embereket:

            A Dream Beach-re mentünk, ittunk egy cappuchinot várva hogy jobb idő lesz, aztán feladtuk és elindultunk esőkabátban sétálni. Ez az öböl egyébként csodaszép, igazi érintetlen paradicsom (pláne esőben nem volt egy ember sem). Itt is türkizkék volt a tenger, pedig ennél több felhő ritkán van az égen, még így is nagyon tetszett mindkettőnknek.

            5-10 perc sétára volt innen a Devil’s Tear, ahol a a háborgó tenger több tíz méterre csapott fel, amikor nekiütközött a sziklának. Itt sokat elidőztünk, csak ámultunk és bámultunk.

            Még tovább sétáltunk a következő partig, a Sandy Bay Beach-ig. Mivel a hotelünk svédasztalos reggelijét ki kellett hagynunk, mert olyan hamar kellett indulni a hajóhoz, úgy véltük ez itt megfelelő hely lesz ebédelni. Az étteremnek európai tulaja van és ez érződött is az ízeken, valamilyen rántott bundás csirkét ettünk tejszínes szósszal, hagymás burgonyával. Amíg elkészült az étel, mi a tengerparton sétáltunk, egy kis lépcsővel rögtön odanyílt a bejárat.

             Amit én két héten át vadásztam és semmi esetre sem hagyhattuk ki, az itt végre megvalósult: fürödtünk infinity pool-ban. Visszamentünk a Dream Beach-re és 50.000 rúpiáért nem a hotel vendégei is megmártózhatnak a medencékben. Sok értelme nem volt, mert ahogy kifeküdtünk, rögtön el kezdett esni az eső, de az élmény kipipálva, a napsütést meg odaképzeljük.

            Két héten át nem is ért olyan igazi kultúrsokk. Bali talán azért is jó célpont azoknak, akik először utaznak igazán messze, mert nincsenek olyan meghökkentő dolgok, amik rossz érzést keltenének a nyaralás alatt. Nyilván ha nem készülök fel előtte egy cseppet sem, akkor igen is vannak részek amik szemetesek (szerintem nem jobban mint néhány Nápoly környéki dél-olasz hely). A kóbor kutyák, csirkék még a boltokban sem olyan megszokott látvány egy európai embernek. A vezetési kultúra, az utak minősége, a dudahasználat, ez mind inkább vicces volt, mint sokkoló.

            Na de egy sokkoló élmény azért mégis volt, legutolsó nap, zárásként. A visszafelé hajóút után összenéztünk, hogy jó, lehet hogy már tényleg mehetünk inkább haza. A nagy hajóhoz egy kis hajó vitt ki, a kis hajóba jutáshoz is be kell sétálni kb 50 m-t a tengerbe.

Nem volt túl stabil, főleg megpakolva emberekkel, a tetején egy vászon volt kihúzva, ami szakadó esőben átázott és ömlött rá mindenkire. Bent a mélyebb vízben átegyensúlyoztunk a nagyobb hajóra, ekkor az a kis stabilitás is eltűnni látszott, mindenki próbált azonnal átugrani a biztosabb pontra. Az út pont olyan remek volt mint idefelé: repültünk, ütődtünk, a térdünk kék-zöld foltos lett a zötykölődéstől. Már majdnem megérkeztünk, amikor a parttól 100 m-re megállt a hajó. Eltelt 10 perc, semmi történés, majd egyszer csak mindenki elkezdte felvenni a mentőmellényeket. Na ez volt az a pont, amikor elöntött a halálfélelem. Nem attól tartottam, hogy annyi nekünk, tudok úszni, látni a partot, mindenki ki tud jutni. Végiggondoltam, hogy én tudok úszni, a telefonom vízálló, az órám vízálló, az útlevelemben a pecsét valószínűleg nem vízálló, na de Nikonkám, az egy cseppet sem vízálló. Annyi helyre elcipeltem, olyan jól szolgált eddig, nehogymár az utolsó napon legyen vége a kapcsolatunknak. Kérdezgettük, hogy mi a halál történik, miért vette fel a mellényt kivétel nélkül mindenki, senki nem mondott semmi infót, nem is biztos hogy értettek angolul. Az egyik fiú rámutatott a vízre, ahol közeledett egy kicsi mentőcsónak. 6 embert átszállt rá, kivitték őket a partra, a többiek maradtak. Eltelt újabb 20 perc, újabb kört tett a csónak, kivittek még hat embert. Újabb 10 perc után egyszer csak elindult a hajónk és kikötöttünk rendesen :D Teljes rejtély, miért kellett minden magyarázat nélkül halálra rémíteni minket, valószínűleg az apály miatt nem tudtunk partra szállni, ahol reggel tenger volt, most a homokban sétáltunk ki. Örülök, hogy mi is és minden elektronikai kütyünk is túlélte ezt a kalandot, legközelebb kizárólag vízálló táskával megyek bárhova is :)

2017.07.09-10.

            Csak délután indult a repülőnk, így délelőtt még megpróbáltunk fürdeni a  hotel medencéjében, de az eső nagyon kitartó volt, nem hagyott minket.

            A visszafelé úton nem történt semmi izgalmas, majdnem az egészet átaludtam. Kuala Lumpurban volt 9 óránk átszállni, az mondjuk elég nyomasztó volt, a pálmaház is zárva volt éjszaka, azt sem tudtuk megnézni.

Tanulságok

Tervezés

            Nem tudom, hogyan lehetett volna átcsoportosítani az időt, de Nusa Penidára és Lembonganra több idő kellett volna. Felesleges volt mindig visszahajózni Balira, úgy célszerű, hogy ott megszállni valamelyik szigeten, 3 nap alatt rohanósan, legalább 4 nap alatt pihenősebben végig lehet járni ezeket a szigeteket. Ha még a Gili-szigetekre is el szeretne menni valaki, 3 hét alatt nem érdemes tervezni. Persze ki lehet hagyni Balin is néhány templomot és vízesést, hogy legyen másra is idő, de én nem tudnék rámutatni, hogy bármit is felesleges lett volna megnézni. Mindegyik más, mindegyikben van valami különleges.

Pénz

            Repülőjegyet, szállást is lehet kedvező áron foglalni, az ottani közlekedés is megoldható olcsón, főleg ha valaki robogóval szeretne közlekedni. Az ázsiai ennivalók is nagyon olcsók, a nemzetközi konyha drágább, hiszen az csak a turistáknak szól. Az olyan helyeken a belépők sem voltak drágák, ahova a helyiek is járnak, pár száz forintnál nem kerültek többe. Azok a helyek viszont, amikor a turisták szórakoztatására épültek (elefánt, madár, hüllőpark), elég borsos belépőt szednek. A piacon, szuveníros bódékban is sokszor próbálnak átverni, ezeket ott kell hagyni, néhány 10 méter után már ők fogják lejjebb alkudni az árat.

Ennivaló

            Az ázsiai kaja az első néhány napban nagyon különleges és nagyon más, mint a mi megszokott ízeink, azonban a kezdeti csodálat után már az összes ugyanolyan mogyorós, zöldséges, tojásos rizs. Az erdő mélyén nem, de turistább helyeken elérhetők kínai, olasz, amerikai stb. éttermek is. 
Amik viszont szenzációsak, azok a gyümölcsök. Itthon sosem fogunk olyan banánt enni, mint ott. És a turmixok, na azokat éjjel-nappal innám. Nem csoda, hogy nem is láttunk szinte egy elhízott embert sem, szinte kizárólag gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, semmi hambi.

Időjárás

            Ugyan száraz évszakban voltunk, de kettő napunkat így is elrontotta az eső. Augusztusban még több esőnap volt. Nem olyan fekete-fehér ez, esős évszakban lehet, hogy több a csapadék, de az leesik egy óra alatt, aztán újból kisüt a nap. Nem lehet ezt kiszámolni, vannak több éves átlagok, de nem sokra megyünk a statisztikával, ha pont abban a két hétben más az időjárás, amikor éppen ott vagyunk. Amikor esett, akkor is meleg volt, és akkor is nagyon szép volt minden, ez a része ne akadályozzon senkit.

Higiénia

            Első nap még próbáltunk ásványvízzel fogatmosni, aztán miután elfelejtettük és sima vízzel mostunk, feladtuk ezt a szabályt. Direkt nem fogyasztottunk csapvizet, de a gyümölcslevekbe raktak jeget és attól sem lett semmi bajunk. Én valamit összeszedtem, nem tudom pontosan mit, de csak egy hét után jelentkezett, és nem tartott tovább egy esténél. Azt a hülyeséget is nem tudom hol hallottam, hogy csak kézzel esznek, mindenhol volt evőeszköz. találtunk néhány izgalmas mellékhelyiséget, ahol egy kis edénnyel kellett leöblíteni a guggolós lyukat, de ezt sem mondanám megrázó élménynek. Egy kis kézfertőtlenítőt nem árt magunkkal hordani, de a valóság sokkal pozitívabb, mint amit az interneten lehet olvasni. Vagy csak én láttam pozitívabban a dolgokat, annyira tetszett minden. nem tudom.

Egy a lényeg, Bali a nagybetűs PARADICSOM, a nyugalom szigete, ahol nem stresszelnek az emberek felesleges dolgokon. Elraktároztam azt az életérzést, ami minden egyes helyből áradt, és előveszem, amikor éppen elönt a sok negatív frusztráció. Mondanám, hogy visszamegyünk, de még túl sok szép hely van a világon, majd ha már minden mást láttam :)

+1 legutolsó kép, ilyen őzike bocik voltak mindenhol :)

Még több fénykép ITT.