Grazban töltöttünk három éjszakát, igyekeztünk szokásunk szerint a környéken minél több helyet bejárni:
            1. nap: Bad Blumau, Schöcklblick Alpakas, Graz
            2. nap: Graz, Schöckl
            3. nap: Bärenschützklamm, Graz
            4. nap: St. Corona am Wechsel, Schneeberg

Bad Blumau

            Egy szombathelyi pihenő után itt álltunk meg először, ahol egy Hundertwasser által tervezett wellness központot néztünk meg kívülről.  A hely egyébként körbe van kerítve, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy az arra tévedő sétáló emberek csak úgy megnézhetik. Megvártuk, amíg jön egy autó, utána gyorsan bementünk a kerítésen, kifelé is féltünk, hogy pont előttünk záródik be a kapu, de végül senkit nem érdekelt, hogy egy nem ott megszálló autó is betévedt :D A stílus kedvelőinek mindenképp megér egy sétát a környék, egy egész épületkomplexumról van szó. Napi jegyet is lehet venni elég borsos áron, mi csak kívül sétáltunk, de EZEN a honlapon többet is meg lehet tudni.

Schöcklblick Alpakas

            A kocsi ablakából néztem, hogy milyen fura alakja van azoknak a birkáknak, inkább kecskeszerűek, de ahhoz túl hosszú a nyakuk… Át is futott az agyamon a láma szó, de mit is keresne Ausztriában láma. Aztán jött egy tábla: Schöcklblick Alpakas 200 m múlva jobbra, hát ezt feltétlen meg kell néznünk :D Állítólag több, mint 70 alpakájuk van, elkerítve, de teljesen megközelíthetően látogathatók mindenki számára, még csak belépőt sem kérnek. Van egy kis bolt, ahol mindenféle alpaka szőrből készült ruhadarabot lehet venni, no meg alpaka trágyát, aminek bizonyára nagyon sok jótékony hatása van. Aki esetleg nem tudná hova rakni a pénzét, csupán 75 euróért 2 órás alpaka sétát is vásárolhat. A lényeg, hogy nagyon cuki egy hely, szörnyen buta alakúra nyírják őket, de zseniális, hogy egy egész farm tele van velük :) Honlap ITT.

Graz

            Utazásunk fő városa, ahol 3 éjszakát töltöttünk az A&O hotelban. A szálloda teljesen rendben van, semmi luxus, tiszta és kényelmes szoba, svédasztalos egyszerű reggelivel. Az egyik legnagyobb látványosság a Schlossberg az óratoronnyal, ahová feljuthatunk libegővel, lifttel vagy gyalog, aki 10 euro alatt szeretne kijönni, annak az utóbbi ajánlott. A Murinsel a Mura folyón található csupa üveg vendéglátóhely, érdemes egy kávé mellett nézegetni a szuper modern dizájnt, a toalett körbe tükör fala egészen szédítő. A Kunsthaus süsüszerű alakja a magasból látszik igazán, belül állandóan változó kiállításokat nézhetünk meg. Az óvárosban sétálva rengeteg vendéglátóhelyet találhatunk, az olcsóbbak a folyó túloldalán lévő török, szíriai, egyéb arab nagyrészt gyros lelőhelyek. Nem csak étteremet, de sok keleties bolt is van, ahol 0,5 euróért vehetünk érett mangót, olyan igazit, nem csak kényszerérett tökízűt.

Schöcklseilbahn

            Graztól félórás autóútra van a Schöckl hegy, aminek a tetejére egy zárt felvonóval juthatunk fel, a tetejéről több kisebb és nagyobb túraútvonal is indul. Sajnos elég felhős időben látogattuk meg, egy véknyabb őszi kabát az orkán erejű szélben kevésnek bizonyult. Az Ausztria hangulatot még így is kipipáltuk, a legelésző tehenek kolompolása a kilátással egészen festői volt. Mostanában túl sok cikket lehet olvasni az interneten, hogy több embert ölnek meg tehenek, mint cápák, hát nem tudom. Egyrészt nem nagyon tudok elképzelni békésebb dolgot, mint egész nap csak legelészni egy ilyen tájon, másrészt ha a kolomp nem idegesíti fel őket, akkor semmi. Próbáltam nem belenyomni a tükörreflexes gépet a boci fejébe, így eszükbe sem jutott megtámadni. A túraútvonalak nagyrésze egyébként mindenhol végigmegy a tehén legelőkön, nehéz lenne kikerülni őket. Egy bobpálya is van a hegycsúcson, nem olyan durva, mint a Turracherhöhén, de azért egynek jó volt.

Bärenschützklamm

            A Medve-szurdok egy csoda, de nem árt hozzá némi erőnlét, több, mint 10 km a táv, és 700 m a szintkülönbség. A parkolótól a szurdok bejáratáig is egy jó nagy emelkedő vezet, de utána a lépcsők, hidak teljesítéséhez is elengedhetetlen a sportos alkat. Tériszonyosoknak nem ajánlott, a sziklák között kanyarogó létrákon át lenézve láthatjuk a talpunk alatt morajló folyókat, vízeséseket. A haladás egyirányú, egy viszonylag hosszabb túra után juthatunk vissza a parkolóba. A kijárattól nem messze található étteremben pótoltuk energiáinkat, az angol nyelvű rendelés után megkérdezte magyarul a pincér, hogy saláta biztos nem kell? Igazából nem is kell németül tudni, mert egyrészt mindenki olyan intelligens, hogy beszél angolul, másrészt az összes vendéglátóhely tele van magyar felszolgálóval.

St. Corona am Wechsel

            Ausztriában nagyon sok bobpálya van, de a nagy része Tirolban és Salzburg környékén, ahol a sokkal magasabb hegyek vannak. Ha már odáig nem utaztunk, ez pont útba esett hazafelé. Elég jó pálya lenne, csak túl sok a kisgyerek a környéken, akik miatt majdnem állóra kellett fékezni útközben. Ha a csúszás nem lenne elég, lehet kecskét is simogatni. A bobpályák gyűjtőhelye, térképpel együtt ITT található.

Schneeberg

            A Scneebergre több módon is fel lehet jutni és onnan nagyon sokféle túrát tehetünk. A leghíresebb a szalamandra mintájú fogaskerekű, ami Puchbergből indul. Mi idő hiányában a libegővel mentünk fel Losenheimből egy kevésbé magas részére. A libegő igazi libegő, nem zárt felvonó, kb. negyed óra alatt volt fent a hegycsúcson. Fent szintén kolompoló bocik, de itt legalább szikrázó napsütésben élvezhettük a kilátást. A hegyek nem csak télen síeléskor, hanem nyáron is csodaszépek. Nem is kell sokat utazni, 3-4 órás autóútra fővárosunktól egy egészen más világot találunk. A kifogyhatatlan számú túraútvonal és libegő még sok hosszú hétvégén fog minket szórakoztatni.

Még több kép ITT.

Videó itt:

Egy hosszùhètvège 3 napjàba rengeteg minden belefèr, Horvàtorszàgban Budapesttől alig 4-5 òra autòzàsra szàmos làtnivalòt talàlhatunk. Màjus elsejèn mindenhol nagy a tömeg, az ottani turistàk hàromnegyede magyar ilyenkor, de szàllàst mèg egy hèttel indulàs előtt is talàltunk. A program a következő volt:

            1. nap: Zàgràb, Slunj
            2. nap: Plitvicei-tavak
            3. nap: Medvefarm Kuterevoban, Senj

Zàgràb

            A horvàt fővàros inkàbb hasonlìt egy vidèki nagyvàrosra, nekünk Miskolc hangulatunk lett tőle. A belvàros viszonylag kis területen helyezkedik el, 2 óra alatt minden fontos rèsze bejàrhatò. A parkolàs àltalàban fizetős, de könnyedèn talàltunk helyet. Egy rövid sètàval bejàrhatòk a nevezetessègek: Katedràlis, Szent-Màrk templom, Jelacsics-tèr. Hangulatos piacokkal volt tele minden szombat dèlelőtt, a sètàlò utcàkon sokfèle kàvèzòbòl ès kiülős helyekből vàlogathattunk. Nem kihagyhatatlan vàros, de a hosszù vezetèst èrdemes lehet itt egy kis pihenővel megszakìtani.

Slunj

            Pici vàroska, aprò szigeteken összesen 22 vìzimalmot ès mèg több vìzesèst talàlhatunk. Fa hidak kötik össze a folyòkkal elvàlasztott rèteket, minden kanyarban màsik aprò vìzesèst làthatunk. Nagyon kis aranyos hely, a Plitvicei-tavak előtt mindenkèpp èrdemes megnèzni, ràhangolòdàsnak tökèletes.

Plitvicei-tavak

            Màjus elejèn màr dràgulnak a jegyek, de a csùcs szezon csak júliustól indul (aktuális jegyárak ITT).  Kèt parkolòja van, mi a dèlebbit vàlasztottuk, mert onnan indul a H ùtvonal. A parkolàs 7 kuna òrànkènt, amit utòlag lehet csak kèszpènzzel kifizetni. Megfogadtuk a jò tanàcsokat, ès megpròbàltunk minèl hamarabb bejutni, elkerülve a tömeget. 7-kor nyitnak, mi 9 körül àlltunk a sorba, ekkor màr majdnem fèl òra kellett, mire hozzàjutottunk a jegyünkhöz.

            A H ùtvonal összesen 8,9 km hosszù, 5-6 òra szüksèges a teljes bejàràsàhoz. Több, egyszerűbb ès mèg hosszabb is lètezik, ITT megtalàlhatòk. Először egy busz felvitt minket a hegy tetejère (az àra benne van a jegyben), innen indult a sèta lefelè, a felső tavak megnèzèsèvel. Tènyleg olyan gyönyörű, mint az interneten talàlhatò fènykèpeken: a kèk ès a zöld minden àrnyalata, kristàlytiszta vìz, halak ès kacsàk, zubogò vìzesèsek mellettünk, a làbunk alatt mindenhol. A fàk is tavaszi friss szìnüket mutattàk, tökèletes napsütèsben gyönyörködhettünk a termèszetben. A felső tavaktòl hajò visz a P2 àllomàsròl a P3 àllomàsra. Na itt màr volt tömeg rendesen, a harmadik hajòra fèrtünk fel. 20 perc alatt èrtük el az àllomàst, ott màr olyan sok ember volt, hogy rögtön megèrtettük, mièrt is emeltèk meg a belèpőket: kìgyòzò sorok a wc-nèl, a büfènèl, minden pad foglalt volt ès a fű is telìtve volt a napozòkkal. Ennivalòt èrdemes a parkba vinni, mert csak nèhàny büfè van összesen, ott is sokan àlltak. WC-t sem sokat talàltunk, nèhol kicsit nehezìtett elvègezni a termèszet làgy ölèn, mert ahol a vìz tetejèn jàrunk, nem könnyű letèrni az ùtvonalròl. Aki a P3 àllomàson szeretett volna hajòra szàllni, több szàz mèteres sorokat kellett kivàrnia. Ez azèrt van, mert itt a 2-3 óràs tùraùtvonalak is elhaladnak, ezt a rèszt mindenki bejàrja. A felső tavaknàl mèg nem volt tömeg, de az alsòknàl nèhol hosszasan kellett vàrni, hogy mindenki lefotòzzon egy rèszt ès haladjon a sor. Előzni nehèzkes, jobbra, balra vìz, a szembeforgalom miatt csak türelmesen libasorban haladhattunk. A tùra a nagy vìzesèsnèl èrt vèget, egy utolsò hegyre kapaszkodàssal mèg nyìlt pàr panoràma a bejàrt rèszekre. A màsik parkolòhoz jutottunk, ahonnan egy busz vitt vissza.

            Csodàs hely, aki mèg nem làtta mindenkèpp tervezze be. Itt van tőlünk pàr òràra, ès mègis egy teljesen màs vilàgban jàrhatunk. A kèpeken is csodàlatos, de èlőben kell làtni.

            A szàllàsunk 9 km-re Plitvicètől, Vrelo Korenickoban volt (elérhetőség ITT). A hàzi nèni nem tud semmit angolul, de nagyon cuki, a hàzi meggylikőrèből mindig ùjratöltötte a poharunkat. Az apartman mellett kis vìzesèsük is van folyòval, birkanyàjjal, körbe hegyekkel, napozòszèkekkel ès grillezèsi lehetősègekkel. A környèken nem nagyon talàltunk pèksègeket, csak èttermeket, ahol viszont frissen forog a birka ès a disznò a nyàrson, vagy vàlaszthatunk pljeskavicàt vagy csevapcsicsàt is.

Kuterevo, medvefarm

            Hazafelè egy kis kerülővel ùtba ejtettük Kuterevot is, ahol a megmentett medvèket gondozzàk, aztàn visszaeresztik őket a termèszetbe. Horvàtorszàgban közel 1000 medve èl, àllìtòlag fèlnek az embertől, ritkàk a tàmadàsok. Persze a kis medvèt nem èrdemes megvakaràszni, hàtha a közelben van az anyuci. Aki màr jàrt Veresegyhàzàn, ezt a helyet nem fogja izgalmasnak talàlni, mert mindig csak annyi medve van, amennyit èppen mentenek, mi hàrom 5-7 èvest làthattunk volna, ha nem bùjnak a bokorba. A hely egyèbkènt helyes, önkèntesek segìtenek a medvèknek, nem szednek belèpőt sem. A környezet szèp, aprò hegyi utakon, birkanyàjak között lehet odajutni. Aki erre jàr, megèr egy fèl òràs kitèrőt.

Senj

            A legközelebbi tengerpart, ahova egy jò kis hegyi szerpentinen lehet leereszkedni. A hegy tetejèn a vàrromban èrdemes megàllni egy kilàtàsra, az egèsz dombvidèk ès a hatalmas tenger is làthatò. Màjusban mèg nem nagyon indul a  szezon, csak nèhàny ètterem ès szuveníres volt nyitva, de a kikötőben üldögèlve ìgy is hosszasan nèzhettük a tengert. A vàros nem nagy kitèrő, az autòpàlyàn gyorsan haza lehet jutni.

Kuba 2018
6. rész - Varadero

(+hazafelé egy kis Havanna)

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.28.

            A házi néni reggel ¾ 6-kor adott nekünk reggelit, amivel délután négyig gond nélkül kibírjuk. A Viazul jegyre az van írva, hogy egy órával indulás előtt kell kiérni, de mint sejtettük, ez teljesen felesleges. 6-kor nyitnak, fél 7-ig semmi nem történik. Az egészet nagyon túlbonyolítják: váltsd a foglalásodat jegyre, hiába fizetted kis, ha nem vagy ott időben, bánhatod. Még a csomagot is fel kell címkézni, azt a cetlit se hagyd el lehetőleg, csak azzal együtt lehet a célállomáson a hátizsákot megszerezni. Pulóvert nagyon ajánlatos a buszra vinni, nélküle a fagyhalál garantált.
            Egy fél órás pisiszünettel 6,5 óra Trinidadból Varadero. Szállást úgy foglaltunk, hogy lehetőleg minél olcsóbb legyen, az airbnb pedig rossz heyre rakta a pöttyöt és mint kiderült, egy külső részen, Varadero belvárosától 4 km-re van a házunk. A buszállomáson 10 CUC-ért akartak elvinni, száz méterrel arrébb rögtön a felére csökkent. Még besétálható távolság, de hátizsákkal a legnagyobb melegben a kényelmesebb utat választottuk.
            Nem volt nehéz megtalálni a szállást, hallottam ahogy a nevemet ordítják az egyik házból. Így megy ez, a Viazul érkezésekor mindenki kiül az ablakba/teraszra, ahonnan az elhaladó külföldiekre azonnal le lehet csapni. Így volt ez Trinidadban is, pedig egyik helyen sem mondtuk előre, melyik busszal jövünk.
            Sokat kell sétálnunk, de eszméletlen a szállásunk. Egy egész lakosztály, különálló ház, a tulajdonosok a szomszédban laknak. Hatalmas nappali amerikai konyhával, gyönyörű fürdő, szép hálószoba, tele európai konnektorokkal. Az erkélyen egy felfüggesztett hintaszékben lehet pihenni, egy lépcsőn pedig fel lehet menni a tetőre, ahonnan az egész várost belátni. Az ottani hintaszékekben fogjuk meginni azt az ajándék bort, amit a szálláshoz kaptunk. A többihez képest drágább volt, nem 3000 hanem 6000 Ft egy éjszaka két embernek, de ennél szebbet nem is akarhatnánk. Tusfürdő, testápoló, ajándék gyümölcsök, ez mind hozzá járt.
            Ezen a településen végre úgy ehetünk olcsón, hogy biztosan nem kapunk gyomorrontást: a Cafeccino nevű kávézóban minőségi péksütiket és nem termoszból kiöntött kávét ihatunk. Ha hazamegyünk, egy hétig csak salátát eszünk, de még két napig maradunk a szénhidrát kúránál. Santa Marta belvárosában és Varaderóban is vannak olcsóbb éttermek, pár CUC-ért lehet egész jó tésztákat is enni.
            Azt mondják Varaderóra, hogy szép, de nem Kuba. Ebben van is valami, de miután végigjártuk a fél országot, lehet hogy levezetésnek ez nem is rossz.

2018.03.29.

            Reggelire a szokásos kombináció mellett még csokiöntetet is kaptunk a sütihez. Elég durván nyomja az üzletet a család, egyszerre 2 asztalnál is reggeliztünk, egy másik páros éppen végzett. A mi szállásunk alatt és felett is van még lakás, amit szintén külfödieknek adnak ki, egy hatalmas épületkomplexumròl van szó. Az ő házukban sem olyan a berendezés, mint az eddigi otthonokban, tele van porcelán giccsekkel, képekkel, kertitörpékkel.
            Varadero belvárosába gyalog sétáltunk be, nem volt túl közel, de legalább a szuvenír falvakban megvehettem a hűtőmágneseiemet, boltot is sokat találtunk, nem kellett szomjan halni sem.
            Valóban semmi köze nincs Kubához, helyiek alig vannak, a szolgáltatások is teljesen mások: mindenhol étterem, abc, ruházati boltok. Olyan, mintha egy teljesen más országban járnánk, aki innen indul egy napos kirándulásokra másik városokba, nem lát semmit a valóságból. Persze ez lehet jó annak, aki nem szeretne belelátni a nyomorba, de akkor meg lehet hogy érdemesebb inkább egy másik karib-tengeri szigetet választani.
            A part szép nagyon, ahhoz képest, hogy ez az egyik legfekapottabb rész, alig vannak emberek.
            Este pelikánok szálltak a partra, pár méter közelről lehetett őket megnézni. Nem nagyon zavartatták magukat, miközben mindenki velük pòzolt.

2018.03.30.

            Reggeli után elköszöntünk a nénitől. Ha csak minden századik ember olyan mosolygós, segítőkész és szeretetteljes lenne, mint ő, sokkal jobb lenne a világ. Nem sokat vendégeskedtünk nála, de zárásnak pont tökéletes volt.
            Egy utolsó tengerparti lábáztatás után ismét buszra szálltunk, 3 óra alatt visszaértünk Havannába. A szállásunk olyan helyen volt, ahonnan biztos menekülnénk otthon. Omladozó épületek és kosz, de belülről semmi kifogásolható nem volt: légkondi, törülköző, tisztaság. Egy éjszakára tökéletes, a bácsinál is nagyon jól jött a kicsiny spanyolom, angolul egy szót sem tudott.
            Délután még visszatértünk azokra a helyekre, amik a legjobbak voltak, néhány koktél kíséretében elbúcsúztunk Kubától.

2013.03.31.

            Reggeli taxizás a reptérre, Venezuela megállóval Isztambulon át hazaérkezés.

És hogy milyen is volt Kuba? Elég nehéz lenne röviden megfogalmazni, talán van egy szó, ami jól leírja: VALÒSÁGOS. Nem olyan, amit a képek alapján elképzelünk. Szegénység van, ahol nincsenek boltok, nincs szolgáltatás, egy palack vizet sem egyszerű szerezni, itt élni pedig el sem tudom képzelni. Mégis hihetetlen hangulata van, a rengeteg negatívum mellett mégis örülök, hogy ezt az országot választottam egyik legfőbb bakancslistás pontomnak. Látni kell a természeti szépséget, érezni az emberek kedvességét. Csak akkor van értelme az országba látogatni, ha valaki igazán bele akar nézni, egy öt csillagos szállodát valószínűleg máshol is lehet találni, ami esetleg olcsóbb, vagy ahol szebb a környezet, tengerpart. Kubát érezni kell, akkor lesz igazán elbűvölő és kihagyhatatlan.

Kuba 2018

5. rész - Trinidad, Topes de Collantes, Playa Ancón

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.25.

            Trinidadra bőven elég 2 óra, nekünk egy egész napunk volt, ezért elég lazulósra fogtuk. Igazából semmi különösebb látványossága nincs, csak a főtér, néhány múzeum és templom.
            Reggeli a szokásos összetevőkből állt a házinénitől, aztán hamar rádöbbentünk, hogy vasárnap van: pénzváltóhely zárva, utazási iroda egy része is zárva, múzeum is nagyrészt zárva. Már nem sok váltott pénzünk volt, ezért a túrák foglalását elhalasztottuk.
            A San Francisco de Asís toronyba 1 CUC a belépő, onnan nagyon jó kilátás nyílik a városra, a belépővel a múzeumot is meg lehet nézni.
            Trinidad aranyos, meg kell nézni, de nagyobb a híre, mint ami valójában, olyan mint Szentendre, csak sokkal nagyobb a szegénység. Érdemes egy kicsit külsőbb részeire is elsétálni, ahol ugyanolyan kopottak az épületek, mint Havannában, az emberek nem csinálnak semmit egész nap, csak az utcán bandáznak.
            Este a főtéren lévő Casa de Musica a fő szórakoztató erő, 1 CUC a belépő és még táncolnak is az emberek, ez az a hangulat, amit egész Kubában kerestünk. Mindenhonnan ordít a zene, a turisták egy koktél mellett elcsevegnek, a helyiek a házuk előtt összegyűlnek, mindenki az utcán él és szórakozik. Minden nap nyár van és jókedv, ami így nyilván igaz, hogy nem az országban élek, de érdekes módon itt az emberek elfogadják amilyük van és amilyük nincs, méltóságban élnek panaszkodás nélkül és mindenre mosolyognak. A muy bien nem csak két szó, hanem egy életérzés.
            Trinidad remek hely megfigyelni a helyieket: milyen üzletek vannak, honnan szerzik az alapvető ételeket, ezekről egy külön cikkben írok ITT.

2018.03.26.

            Napi tipp: pénzt váltani nem csak a Cadecaban lehet, a következő sarkon van egy bank, ahol nem állnak sorba a napon a turisták, le lehet ülni bent a légkondicionált helyiségben. Az árfolyam nagyjából ugyanolyan, nincsenek olyan különbségek, mint nálunk.
            Miután lett pénzünk, lefoglaltuk a következő napi túrát szintén a Cubanacannál, a városban több üzletük is van, nem kell keresgélni őket.
            A Museo de Historia de Trinidad is kinyitott így hétfőn. A múzeum egy cseppet sem izgalmas, de a város legszebb kilátása a tornyából nyílik, mindenképp megnézendő.
            Az olcsóbb, helyi étkezők is nyitva voltak amik tegnap nem, 10-20 CUP-os pizzákkal így már meg lehet oldani az étkezést. Házi éttermet is sokat láttunk: a lakóház egy szobája ki van alakítva mint vendéglátóhely, tábla ugyanúgy sehol semmi, nem tudni mi a kínálat és mennyiért, ezekhez azért jó nagy adag bátorság kell.
            A helyi buszt pont lekéstük, napi háromszor megy a Playa Ancónra oda-vissza 5 CUC-ért. A taxi 8 (7-re alkudtuk), több ember esetén szétoszlik.
            A Playa Ancón elég elhagyatott, sokkal nagyobb a napernyő kínálat, mint amennyi ember van. Ez egyrészt jó, mert nagyon nyugodt a part, pihenni remek, de wc-t is alig lehet találni, kávét pedig sehol nem árultak. Visszafelé is ugyanannyi az út, este 6-7 körül 10-20 helyi várta, hogy hazafuvarozhassa a fürdőzőket.
            A Terrazza Colonial Trinidad egy nagyon szép, ízletes ételeket kínáló étterem, a tetőn lehet elfogyasztani a vacsorát, ahogy a lemenő nap fénye arany színnel világítja meg a templomtornyot.

2018.03.27.

            Egész napos túrán vettünk részt a Topes De Collantes Nemzeti Parkba. Egy szimpatikus traktor volt a közlekedési eszköz, aminek a platójára székeket szereltek. Az előző kirándulásra hosszúnadrágban mentünk és meghaltunk a melegtől, ezért rövidnadrágra cseréltük a ruházatot. Ez nem volt jó döntés, a kamionra minden irányból besüvített a szél, fél óra után annyira fáztunk, hogy zsibbadtak az ujjaim. Nem javított a helyzeten, hogy a hegy felé közeledve gyűltek a felhők, az eső is meglocsolt oldalról.
            Egy kilátóponthoz érkeztünk, egészen a tengerig elláttunk. Kaptunk egy welcome pohár konzerv gyümölcsöt, a bátrabbak pókot is simogathattak.
            A következő látványosság egy farm volt, ahol ismét megismerhettük a kávékészítés folyamatát, eszközeit (Casa del Café). Ezen a vidéken főként arabicát termesztenek. Itt végre igazi, jó erős pörkölésű kávét kóstolhattunk, megdőlt az elmélet, miszerint csak olaszoknak megy ez igazán.
            Útközben megálltunk egy bódénál, ahol mindenféle édességet lehetett kóstolni és vásárolni (nugát, kókusz, méz). Számomra inkább a legelésző birkanyáj, az emberek lába közt rohangászó pulyka, a kiscsirkéket őrző tyúkanyó volt izgalmasabb. Nem tudok betelni ezzel az egész országnyi tanyavilággal.
            Elhagytuk a traktort, elkezdődött a 4 km túra a Guanayara parkban. Ekkor már jobban esett az eső, de az út így is lenyűgöző volt: virágzó kávécserjék körülöttünk, mimóza fák, broméliák, epifotonok a fákon. Itt is igazi dzsungel, eszméletlen. A földben 5 cm átmérőjű lyukakat láttunk, ez kicsit rontott a kedvünkön: ezek pókok fészkei, de nem veszélyesek és csak éjszaka jönnek elő. Képzelem mekkora pók lehet, aminek ekkora lyuk kell, hogy beleférjen…
            Az első vízesés a Salto del Rocío volt, a hegység mikroklímája miatt száraz évszakban is bőséges a vízzuhatag. Ha nem 10 fok lett volna és nem szakadó eső, úszhattunk volna az egyik tóban, de így csak egy bátor néni akadt, aki megmártózott.
            Az eső senkit nem zavart, jókat egyensúlyoztunk a patakok feletti deszkákon, míg megérkeztünk túránk végpontjához, az étteremhez. A menü a szokásos: csirke, rizs, saláta, gyümölcs, kávé. Semmi extra, de a dzsungel mélyén mégis fantasztikus volt. Csirkék rohangáltak az asztal alatt, egyszer esett, egyszer kisütött a nap, evés közben is a pálmafákat csodálhattuk.
            Másfél óra döcögés után visszaért a traktorunk Trinidadba, ahol az utolsó esténket egy sétával és zenehallgatással töltöttük a főtér lépcsőjén.

Kuba 2018
4. rész - Cienfuegos, El Nicho

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.23.

            Reggeli után elhelyeztük a szállásunkon az ajándék szappant és tollakat az ágyon egy kis üzenettel, reméljük mindenhol megtalálják és örülnek neki.
            Hátizsákkal elindultunk a Viazul buszhoz, reménykedtünk, hogy előre váltott jegy nélkül is felférünk. Playa Largán nincs állomás, ahol érvényesíteni lehetne a jegyet, ezért aki előre megvásárolta, hogy ha már tele érkezik a busz, előfordulhat, hogy fel sem fér. Ha viszont van hely, a sorrend a következő: először a jeggyel rendelkezők szállnak fel, utána mindenki más, érkezési sorrendben. Szerencsére pontosan annyi hely volt, amennyien várakoztunk, mindenki eljutott Cienfuegosba vagy Trinidadba. A taxi collectivo hiénák a megálló körül köröztek, velük is elértük volna a célállomást, csak kicsit drágábban: a busz 7 CUC, a taxi 10, és nem engedett alkudni semennyit sem.
            Utazók között szerencsére az angol az elsődleges nyelv, a megállóban egy angol pasi, egy barcelonai nő várokozott, velük is angolul beszéltünk, egy olasz párocskának meg a barcelonai nő fordított a spanyolt olaszosítva. Az utazás előhozza az emberekből a jót: a segítőkészséget, a kedvességet, a törődést. 
            Cienfuegos teljesen más, mint Havanna. A belváros tele van boltokkal, szuvenír shopokkal, egy hangulatos sétáló utca vezet a főtérre, ahol a látnivalók vannak: a kormányhivatal épülete, a templom, a színház. A téren fák árnyékában padokon lehet pihenni, a sok telefonozós embert látva rájöttünk, hogy wifi is fellelhető. A Palacio Ferrerbe fel lehet menni, remek kilátás nyílik a toronyból az egész városra. Végigsétáltunk a pálmafás Malecónon Punta Gordáig, aki nem szeret gyalogolni, ezt a távot lovaskocsival is megteheti.
            Punta Gorda épületei megint más világ, öt csillagos szállodák és luxus házak váltják egymást, lepukkantságnak nyoma nincs. A Palacio Valle olyan stílusú, mint Sintra Portugáliában, ráadásul ingyenes a belépés, mindenképp megnézendő.
            Éhenhalás ellen szereztünk szendvicset 1 és kávét 0.25 CUC- ért, annyi helyi volt ott, hogy nem értettük hogy kerülnek egyáltalán a környékre.
            Az El bulevar sétálóutcán van több olyan bár is, ahol az emeleten ki lehet ülni a teraszra, onnan lehet szemlélni az utcát a magasból egy finom koktél kíséretében. Természetesen kipróbáltuk.
            Cienfuegost egy délután alatt ki lehet pipálni. Nincs semmi kihagyhatatlan látnivalója, mégis megér egy nézelődést, hogy ilyen is van, ez is Kuba, más és mégis beleillik a képbe.
            Csak egy éjszakát alszunk itt, a szállásadóink nagyon segítőkészek, elmondták mit érdemes megnézni, hogy  kell odajutni. A szobánk a ház hátsó udvarában van egy emeleten, egy apró csigalépcsőn lehet feljutni. Hihetetlen, hogy kerülhet egy ekkora szoba 1000 Ft-ba éjszakánként, amikor minden van, még konyha és hűtő is. Azzal nyitottunk, hogy beszélünk-e spanyolul, mondtam, hogy un poquito, de olyan szépen mondott mindent, hogy teljesen értettem és még a két irányú kommunikáció is ment, én is beszéltem. Este volt valami amire rávágtam hogy no entiendo, aztán átváltott angolra :D Tudtam volna ezt az elején, nem erőlködök ennyire :)

2018.03.24.

            A szokásos nagy adag házi reggeli után a Cubanacan által szervezett túra volt a program az El Nicho vízeséshez. Az idegenvezetőnk a cienfuegosi orvosi egyetemen volt angol tanár 12 évig, németet is beszél és mivel német volt a csapat nagyobbik része, már ezt a nyelvtudásunkat is feleleveníthettük. Másfél óra volt az út a vízesésig, közben sok érdekes dolgot mesélt Kubáról:

• Házat bérelni egy hónapban 20 CUC, venni kb. 45000 CUC (1CUC=1USD)
• A mezőgazdaságban mindenki eldöntheti, hogy saját maga termeli a dolgokat, és akkor azt termeszt amit akar (casava, édesburgonya, banán, kukorica, bab), de nem kap az államtól semmi támogatást, vagy mindent támogat az állam, kapnak házat, azt termel amit ők mondanak, és 20 évig nem változtathat
• Az orvosi fizetés 24 CUC egy hónapban, amikor elvégzik az egyetemet, kötelezően 2 évet külföldön kell dolgozni (Venezuela, Brazília, Nicaragua stb.) Ha visszajönnek, kapnak házat de szintén 20 évig kell az államnak dolgozni (70%-uk vissza sem jön külföldről)
• Áprilisban lesz választás, Raul Castro már 84 éves és beteg, ezért valószínűleg mást fognak választani helyette. Csak a vezetőség választ, az embereknek nincs beleszólása. Szerinte a következő kormány el fogja törölni a CUC/CUP kettős rendszert
• Cienfuegos mellett van egy cementgyár, az ott dolgozók fizetése 700 CUP + 50  CUC, a gyár mellett kapnak házat, az ő élettartamuk a legrövidebb, mert nagy a légszennyezettség a területen
• Narancsot termel egy izraeli befektető a dombvidéken, de senki nem eszik belőle, kozmetikum készítésére használják
• A paradicsom helyben termelve 1 kg 2-5 CUP, Cienfuegosban már 15, messzebb 25
• Az Irma hurrikán tavaly minden kávé és banán ültetvényt elpusztított. A kávét novemberben szokták szüretelni, ezért nagy volt a veszteség. Mostanra már növekednek az új növények.

            A vízesést egy fél órás gyaloglással értük el, a növényzet teljesen más volt a hegyekben, mint a síkabb vidékeken: óriási fák liánokkal, orchideákkal, hibiszkusszal, igazi dzsungel. Az első vízesés megtekintése után elértünk a másodikhoz, ahol egy órás szabadidő volt a fürdésre. Volt néhány bátor ember, aki teljesen belemerült, mi inkább csak térdig pancsoltunk a maximum 15 fokos vízben. Aki a környéken jár, szintén kihagyhatatlan látnivaló.
            Lefelé jövet ebédeltünk a dzsungel közepén lévő étteremben: friss, jó fűszeres csirke, babos rizs, saláta, sütőtök, puding, kávé 5 CUC-ért.
            Délután 4-kor indul Viazul busz Trinidadba, szereztünk rá az állomason jegyet és elbúcsúztunk Cienfuegos-tól. Állítólag olyan is szokott lenni, hogy a túra végén nem hoznak vissza Cienfuegosba, hanem tovább szállítanak Trinidadba, de nekünk erre nem volt lehetőségünk.

Kuba 2018
3. rész - Guamá, Playa Larga

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.21.

            Playa Larga felé vettük az irányt, szerencsére egy modernebb, párnázottabb taxi collectivoval, Havanna külvárosától egy másik autó vitt tovább. A kubai autópályán nincsenek szabályok: egy olyan sövény választja el, hogy bármikor vissza lehessen fordulni, lehet rajta biciklizni, gyalogolni, lovas kocsival közlekedni, lóval leginkább forgalommal szemben, de legalábbis keresztben. Balesetek nincsenek, mert alig vannak az utakon, lehet csapatni akár 100-zal is.
            Guamában kiraktak minket, az indiánfalu megnézése volt az első, a hátizsákunkat az étteremben hagytuk. Hajóval jutottunk be a tavon lévő szigetre. Ez volt az a hely, ahol kizárólag turisták voltak, ráadásul a terület nagy részére be sem lehet menni, csak az ott megszállók tudják csónakkal megközelíteni. Egyébként szép meg minden, a vízre hajló pálmafák és a hajózás miatt megérte megnézni, de nem egy nagy látványosság.
            A mellette lévő krokodilfarm csak arra volt jó, hogy előhozza belőlünk az állatvédelmet: bekötözött szájú krokodillal lehetett fotózkodni, aminek kalapot is raktak a fejére, 1 CUC- ért meg lehetett nézni, ahogy bedobnak a 20 állatnak egy darab halat és azt elfogják. Elég borzasztó volt.
            Taxival jutottunk el Playa Largara, a szállásadó bácsink sokkal kevésbé akarta megértetni magát, mint az előző, van még mit gyakorolni ezen a spanyolon.
            A partra vezető út egy putrisabb utcán vezet keresztül, a tenger pedig a gyülekező felhők miatt elég szürke volt, a part durvább szemű homokos.  Strandolásra kiváló, a szokásos pálmafák itt is megtalálhatóak, van néhány hangulatos étterem és bár is. Playa Larga turisták által valahogy kevésbé érintett, az esti tengerparti koktélozásnál sem kellett a helyért harcolnunk, első sorból nézhettük a tenger hullámzását, miközben a lábunkat a homokba rejtettük.

2018.03.22.

            Ami miatt mégis ebbe a városba érkeztünk, az a Cienaga de Zapata Nemzeti Park közelsége. Reggel 8-ra mentünk a nemzeti park irodája elé, ahol már gyülekeztek a taxik és az idegenvezetők. Semmit nem kellett előre foglalni, ott helyben találtunk két belga csajt, akik szintén flamingókat akartak nézni, ezért velük megosztva a taxit olcsóbbra jött ki. Egy angol nyelven beszélő idegenvezetőt kaptunk, kb. fél órát utaztunk kocsival, minden madárnézésnél megálltunk, kiszálltunk a kocsiból és csodáltuk őket. Kormoránok, pelikánok, kisebb madarak repülését láthattuk, a túra legmesszebbi pontján pedig elértük a Las Salinas tavat, tele több száz rózsaszín flamingóval. Csodálatosak voltak, a saját élőhelyükön teljesen szabadon. Nem olyan halovány szìnűek, mint amiket eddig láttunk, megeszik a tengerben lévő apró rákokat, ez adja a pink színüket, az idősebb példányok rózsaszínebbek. Távcsővel a távolban minden fajt, több száz madarat együtt láthattunk. Lefotózni nem tudtam igazán, de így is örökre megmarad.
            Délután a másik oldalát fedeztük fel a partnak, itt sokkal finomabb szemű a homok, átlátszóbb a víz, az egyik pálmafa árnyékában pihentünk meg, gondosan figyelve arra, hogy ne tudjon szétcsapni egy lezuhanó kókuszdió ( tegnap láttunk egy éppen leszakadó faágat, kicsit elgondolkodtatott :D)
            Az étkezés kicsit nehéz ebben a faluban, reggelit ad a szállásadónk, de ezen kívül csak nagyrészt koktéllal táplálkozunk. Talaltunk két büfét, ahol 10 CUP-ért ettünk spagettit, még le is fotóztuk magunkat, hogy ez az a pont, ahol éppen ételmérgezést kapunk, de eddig még nem mutatkozott semmi jele. A hűtőből vette ki a vödörben úszó főtt tésztát, mikróban megmelegítette, rakott rá konzerv paradicsom szószt meg kicsit savanyú sajtdarabkákat. Éttermek vannak a parton és beljebb is, ott normálisabbakat is lehet enni.

Kuba 2018
2.rész - Vinales, Cayo Jutías

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.18.

            Reggel 8-kor indult a Cubanacan által szervezett busz a Hotel Plaza elől, 3,5 óra alatt értünk Vinalesbe. Útközben volt egy fél órás pihenő, ahol halálra fotóztam a pálmafákat, de aki akart az ehetett, ihatott, pisilhetett.
            Vinalesben benne van minden, ami Havannából hiányzott: bájos, apró, színes házikók, mosolygós helyiek, tehenek, csirkék szaladgálnak, dohányföldek amíg a szem ellát. Majdnem sikerült elsőre megtalálni a házunkat, kicsit nehezített a dolgon, hogy nem adtak pontos címet, csak hogy itt térj le és ennek a szomszédságában van. Aztán valahogy mégis meglett, üdvözöltek a házigazdák, persze itt kizárólag csak spanyolul beszélnek. Megveregettem a saját vállamat, a lényeget sikerült tisztázni: desayuno holnap reggel 9-kor, caballo 10-kor, mi casa es su casa. Nem fogunk aktuális politikai helyzetről fecsegni, de  lényeges dolgokat sikerül megkommunikálni. Majd ha egyszer a legújabb bakancslistás pont, Kolumbia is sorra kerül, addigra még fényesítek a nyelvtudásomon. Még üdvözlő mangó levet is kaptunk, teljesen meghatódtunk, annyira tetszett minden. A szoba is csodaszép, jó nagy fürdővel, fejenként 1500 Ft-ért éjszakánként.
            Lepakoltunk, elindultunk a főutcán, a Rompiendo Rutina nevű helyen ettünk két nagy tál spagettit, egy mangólevet és egy ananászlevet ketten együtt kevesebb, mint 1500 Ft-ért (5 CUC). El sem hittük, hogy csak ennyibe kerül, Havannában mindenhol lehúzás volt, itt meg olcsóság van.
            A napi program leginkább pihenés, a Horizontes los jazmines hotelt kinéztük, hogy csodaszép a kilátás, és belépő ellenében lehet fürdeni a medencéjében. A térképen elsőre nem úgy láttuk, de ehhez egy jó nagy dombon kellett volna felsétálni a hőségben, de ezt a problémát is könnyedén megoldottuk: éppen jött egy helyi busz, kettőnket összesen 2 helyi pesóért felhozott (kb. 20 Ft!!!). Először egy kilátóponton, a Mirador de valle Vinalesen gyönyörködtünk a kilátásban, utána 3 CUC-ért beengedtek a medencéhez. Éppen egy napágyon fekszünk, az egész völgyet belátni, miközben ezeket a sorokat írom. Otthon meg éppen havazik, höhö.

2018.03.19.

            A reggeli tök jó volt, 9-re ott volt megterítve az asztal minden jóval: kenyér, vaj, sajt, sonka, rántotta, paradicsom, uborka, ananász, papaya, süti, mangólé és kávé.
            Lovaglással folytattuk, felejthetetlen élmény volt. Felszálltunk a lóra, eleinte úgy tűnt, hogy senki nem fog kísérni, aztán utólért a házigazda minket. Szerencsére turista biztosak a lovak, én előtte csak néhányszor ültem lovon, akkor is vezettek. Itt teljesen magától ment szépen lassan. Amikor a másik meg akarta előzni, elkezdett vágtatni, nem hagyta hogy ne ő legyen az első. Dohányföldek, cukornád ültetvények, magányos farmok mellett haladtunk el, majd egy óra eltelte után megérkeztünk egy dohányszárító házhoz, ahol még angolul is tudott a pasi (de spanyolul is olyan lassan beszélt, hogy még azt is értettem). Elmagyarázta a dohánytermesztés folyamatát, fajtáit, idejét, részeit. Rengeteg dohánylevelet szárítottak csak abban az egy házban, de kb. a termés 90%-át le kell adózni az államnak.
            Virágzó robusta kávécserjét is láttunk, egy másik angolul is tudó pasi a kávéfeldolgozás rejtelmeibe vezetett be minket.
            A kávézóban megkóstoltuk a coco loco-t, ami olyan mint Balin, csak felturbózva: fiatal egész kókusz tetejét levágják, és a kókuszléhez még adnak egy kis mézet, citromot, rumot. A rum nagyon jót tett neki, önmagában a kókuszlének semmi különleges íze nincs, de így már izgalmasabb :)
            Visszafelé is egy óra volt az út, összesen 3 óra volt a túra, óránként fejenként 5 CUC, amiben benne volt minden dohány és kávé bemutató is. Minden percét élveztem, teljesen megérte.
            Pihenésnek próbáltuk leszervezni, hogyan jutunk holnap a Cayo Jutiasra, illetve holnapután a Playa Largara. A Cubanacannak a főutcán van irodája, ott szereztünk taxi collectivot. Kicsit fájdalmas volt, Cayo Jutias 20 CUC fejenként oda-vissza, Playa Larga 35. Valószìnűleg ha nem náluk foglalunk, jobban lehetett volna alkudni, az út mellett több ember is kérdezgette, hogy manana taxi collectivo. Hát már mindegy, még Playa Largaról is el kell jutni majd Cienfuegosba, ott majd ügyesebbek leszünk.
            Csak hogy meglegyen a napi halálra fáradás, béreltünk biciklit, és elmentünk a 6 km-re lévő indián barlangba. A pasi először 10 CUC-ért akarta adni a bicikli darabját, de mivel olvastam, hogy egész napra kerülne annyiba, megpróbáltunk alkudni, mégis csak max 4 órát használnánk. Először nem akart engedni, de amikor hátat fordítottunk, ment a kettő együtt 10-ért. Így kell ezt, csak határozottan. Így is sokat fizettünk ahhoz képest, hogy a fékje egyiknek se működött nagyjából semennyire sem, olyan sebességgel haladtunk, hogy lábbal is meg lehessen állítani. Váltani is hol lehetett vele, hol nem, kettesben kicsit nyomasztó volt a haladás.
            A barlang egyébként aranyos, én mondjuk Aggteleken szocializálódtam, ahhoz képest elég gagyi, természetesen a cseppköveknek dohánylevél alakjuk van. Egy csónakkal átvisznek a vizen 5 perc alatt, nem túl izgi, de egy programnak jó. Először a parkolóban azt akarták, hogy fizessünk a biciklivel parkolásért 1 CUC- ot fejenként, aztán inkább tovább mentünk és beraktuk egy bokorba. Na még mit nem.
            Este hatkor rádöbbentünk, hogy még semmit nem ettünk. A 1,5 CUC-os pizza mellett döntöttünk. Az olaszok valószínűleg ordítanának, hogy a mirelit alapot megpakolják a legolcsóbb sonkával, meglocsolják konzerv paradicsommal és némi sajttal, és ezt pizzának merik nevezni. Nem nagy ízélmény, de ennyiért tökéletes, amúgy meg éppen sikerült a 30 fokban jól megfáznom, úgysem érzek ízeket.

2018.03.20.

            A bőséges reggeli után egy türkizkék cukimuki oldtimer taxi collectivo jött értünk, hogy elvigyen a Cayo Jutíasra. 60 km Vinalestől az út, de ezt majdnem két óra alatt sikerült megtennünk, pedig azt a stratégiát választotta, hogy ha elég nagy sebességgel haladunk át egy kátyún, akkor hátha nem esünk bele. Ez nem annyira jött be, erősen kapaszkodni kellett, hogy ne essünk ki az autóból. A lovaglás és biciklizés után a kemény bőr ülésen csúszkálás meglehetősen fájdalmas volt, azt meg nem is gondoltuk volna, mennyire hozzászoktunk a légkondihoz, csak a hiányakor értékeljük igazán. Ezeket leszámítva hangulatos volt az út, pálmafák és úton szaladgáló malacok közt haladtunk át, útitársunk egy szlovén párocska volt. Megbeszéltük, hogy Ljubjana nagyon szép, tavaly voltunk ott, Budapest is nagyon szép, ők is tavaly voltak ott. Öröm volt összefüggő angolt hallani.
            Cayo Jutíason fehér homokos part van és olyan világos kék és zöld a tenger, amilyet még sosem láttunk. Nagyon békés hely, néhány odatévedő turistán kívül nincs ott semmi, csak néhány étterem. A tenger és a homok találkozásánál mangrovék növesztik a földbe a gyökereiket, néhány pálmafa árnyékában is meg lehet pihenni. A víz tökéletes hőmérsékletű, olyan tiszta, hogy mélyebb részeken is lelátni az aljáig.
            4-kor indult vissza a taxi, ami nem is volt gond, mert olyen szél támadt, amiben már nem volt kellemes a parton feküdni.
            Este már éheztünk valami normális kajára ami tartalmaz tápanyagot is, beültünk egy helyre és pollo a lo cubano-t ettünk, kubai csirkét. Teljesen rendben volt, lecsósabb ízvilágú csirkecomb sült zöldségekkel, salátával, fűszeres rizzsel. Semmi különleges, de egyáltalán nem volt olyan borzadály, mint amire készültünk.
            Vinalesben valahogy a boltokban nem árulnak vizet, a harmadik napon rájöttünk a megoldásra: az éttermekben lehet venni 1,5 l-es palackozott ásványvizet is. 2 CUC egy üveg, elég horror ár, de néhány üveg kóla utánzat és citromos trutyi után mindem pénzt megér.

Kuba 2018

1.rész - Havanna

A többi részt itt olvashatod el:

2018.03.15.

            17 óra alatt értünk Havannába Isztambulon keresztül, egészen barátságos volt az út, majdnem sikerült végigaludni. Elég simán beebgedtek az országba, nem kértek sem szállásfoglalást, sem biztosítást, semmit amiről lehet olvasni néhol. Egy papírt ki kellett tölteni, hogy mennyi pénzt hozunk be, milyen eleltronikai eszközöket vagy tiltott dolgokat, de meg sem nézték sehol sem, mit írtunk rá.
            A reptérről taxival jutottunk be a városba. Hamar kiderült, hogy minden spanyol tudásomra szükség lesz, a sofőr próbált beszélgetést kezdeményezni, néhány egyszerűbb mondat után azonban feladta, belátta, hogy ennyire azért nem megy :)
            A szállásunk roppant izgalmas, kb. két órát vártunk mire kulcsot kaptunk, de ez Kuba, legalább az elején megtapasztaljuk. Egy romos épületben a belső udvarban egy keskeny lépcsőn át vezet fel az út, szépen rálátni a szomszéd még romosabb épületeire. Van egy közös konyha rész, egy értékelhetetlen wc, és három szoba. A mi szobánkba még egy keskeny lépcső vezet fel, de van saját fürdőnk, még légkondi és hűtő is, 1500 Ft-ért elég jó.  Komfortzónán kicsit kívüli a környezet, de tiszta és a jetlag úgyis elintézi a kellemes alvást :) A mínusz 6 óra eltérés eléggé megölt minket, csak kóvályogtunk a városban. Megnéztük a Malecónt a nagy hullámaival, jónéhány ember letámadt minket, hogy csak ma milyen akciós a dohány. Ők tök jól beszéltek angolul, a szállásunkon is egy fiatal pasi mindenben segített, mit érdemes megnézni, hol érdemes enni. A szállásadó is csak minimális angollal rendelkezett, kb. olyan minimálissal, mint az én spanyolom két hónap videóról tanulás után. Szavakat megértek, talán még a mondat lényegét is, csak válaszolni nem tudok, vagy ha mégis megpróbálok, az biztosan angollal van vegyítve. Próbálkozok, ez értékelendő :P
            Egy olyan helyen ettünk, ami tele volt helyiekkel, piac kinézete volt és pultokon adták a kaját: rizs, olajban tocsogó bundázott sült csirke, sült krumpli, saláta. Már így elsőre próbára tettük a gyomrunkat, szokjon csak hozzá az eltérő baktérimflórához. Nem volt annyira rossz a választás, de jó se nagyon, a sok olajtól legalább nem éhezünk meg egy ideig. Hiába ettünk ugyanott, csak CUC-ban tudtunk fizetni, a helyiek CUP-ot adtak ahogy láttuk. Árak persze sehol nincsenek az olcsóbb helyeken kiírva, ránézésre megy a dolog, turitáktól többet kérnek el.
            Álmosan sétálgattunk a városban, bejártuk a Plaza de la Catedral és Plaza Armas környékét, megnéztük a Museo de arte colonialt. Nem terveztünk semmit az első napra, ismerkedtünk a hangulattal, színekkel, szagokkal. Fotóztunk rengeteg autót, most pedig már alszunk is este 7-kor.

2018.03.16.

            Kakas kukorékolásra ébredtünk a betondzsungel közepén, aztán a Capitólium felé vettük az irányt. Sikerült végre felfedeznünk azokat a boltokat, ahol CUP-ért lehet szendvicseket, sütiket, pizzákat enni, ezért egész nap ezeket faljuk. Onnan lehet észrevenni őket, hogy sok helyi áll előttük, egy kicsi lyuk az üzlet, és csak egy aprócska táblára vannak kiírva az árak. Normális esetben lehet hogy nem mernénk a gyomrunkat ilyen kockázatoknak kitenni, de a turistább helyeken legalább tízszeres a szorzó egy egyszerű szendvicsnél is. Így egy egyszemélyes egészen nagy pizza kb. 150 Ft, egy fánkszerűség 60 Ft, egy szendvics is maximum 100 Ft, itt Havannában ezekkel jól megoldjuk az étkezést.
            A Hotel Saratoga recepcióján kellett megvenni a dohánygyárba a jegyet, ahova sietni kellett, mert csak 1-ig voltak vezetett túrák. Végigsétáltunk a Centro Habana városrészen, elég nagy különbség van eközött, és a turistásabb Vieja, óváros között. Az emberek olyan házakban laknak, amiket nálunk már biztos lezártak volna omlásveszély miatt. Belülről is a szállásunk is durva, de azon legalább van ablak. Minden tele volt kis boltokkal: hentesek, ahonnan semmi pénzért nem vettem volna húst, szendvicsezők, ahol csak helyiek ettek, gyümölcslevezők, ahol szintén csak helyiek álltak sorba, itt is maximum 100 Ft-ért lehet egy pohár egész jól kinéző innivalót venni, de ezt nem mertük kipróbálni, inkább elkerülnénk mindent aminek köze lehet a csapvízhez. Volt még nagyon sok műkörmös, az emberek nagyon szegények, mégis mindenkinek meg van csinálva a körme, adnak a külsejükre. Hasonlóan fodrászatot is sokat láttunk. A ruhája mindenkinek más, és igényesek is vannak bőven, nem is értettük, mert ruhaboltot egy darabot nem láttunk. A dohánygyárban angol nyelvű idegenvezetés volt, megnéztük hogyan válogatják, sodorjàk, csomagolják és ellenőrzik a dohányt. Mindent kézzel csinálnak, egy ember csak egy bizonyos folyamatot csinál (pl. csomagolja) egész életében, nem cserélődnek a folyamatok. Kicsit börtönszerű volt a hangulat. A túra végén a nő a csomagmegőrzőben vette elő a szivarokat, amit persze feketén meg lehetett vásárolni tőle.
            Visszafelé a Plaza Hotelben lévő Cubanacan utazási irodában szerettünk volna jegyet venni Vinalesbe, mert a Viazulra már egy hónapja elfogyott, de délben bezár, ezért mehetünk majd vissza. Elvileg a Hotel Parque Central-ban a Transturra is lehetett volna jegyet venni, ami ugyanolyan, mint a Viazul vagy a Cubanacan, de egy hosszas körbekérdezés után is csak a taxi collectivo-ra akartak nekünk jegyet adni, ami 25 CUC lenne a 14 helyett, inkább maradunk a busznál.
            A nap hátralévő részében a Plaza de San Francisco és Plaza Vieja környékén kalandoztunk. A múzeumok, néznivalók 5 körül bezárnak, ezért már csak a lazulásra jutott idő. Ittunk egy papaya-mangó levet, amit szinte ihatatlanra cukroztak. Nem csoda, hogy mindenki el van hízva, a kenyér, olajban sült csirke, churros, fánk a legolcsóbbak, zöldséget szinte nem esznek, a gyümölcsöt pedig csak cukrozott formában.

2018.03.17.

            Reggelire szerettünk volna kipróbálni egy helyi hambit 10 helyi pesoért, ahogyan az ki is volt írva a táblára. Ránézett a fejünkre, 2 CUC. Értem én, hogy a halovány bőrszínemmel, világoskék szememmel, vörös hajammal hiába próbálok spanyolul makogni, attól még nem tűnök majd helyinek, de nem fogunk ötször annyit fizetni, nem szeretjük ha hülyének néznek. A San Rafael utcán végigsétálva viszont sok szendvicsezőt találtunk, ahol ha van valakinek helyi pesója, ugyanannyiba kerül minden, mint  helyieknek. Sokat nem érdemes váltani, de annyit igen, hogy a reggelit olcsón meg lehessen oldani. Egy szendvics elfogyasztása után egy pékség is szembejött, 10 zsemlét szereztünk 1 CUC-ért, a csóri módon magunkkal hozott májkrémet hangulatosan elfogyasztottuk az egyik parkban. Nem vagyok az az otthonról kaját cipelő stílusú ember, de ez itt elég jó megoldásnak tűnik. Voltak sütik is a pékségben, ahogy rájuk néztem, szinte éreztem, ahogy az a vajtömeg rátapad a szájpadlásomra, nem voltak szimpatikusak.
            Tele pocakkal végre megszereztük a buszjegyet Vinalesbe, ez is pipa. Sőt, előző nap még internet kártyát is szereztünk az egyik kis bódéban útközben, ahol semennyit nem kellett sorban állni, ezért életjelet is tudunk adni, a Plaza Hotelben pont elég jó a net.
            A Plaza Vieja felé vettük megint az irányt, az a tér tetszett nekünk a legjobban. Egy hangulatos kávé elfogyasztása után megnéztük a rum gyárat, ahol angol nyelvű idegenvezetést tartottak, a végén kóstolni is lehetett. 
            A Camara Oscura épületére is felmentünk, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a térre és egészen a tengerig ellátni.
            Hazafelé befaltunk fejenként 2 fánkot az Obispon lévő pékségben, 8 helyi peso egy darab és isteni, tele van krémmel ami lehet hogy gyomorpróbáló, de eddig semmi gondunk nem volt ezekkel.
            Hazafelé úton a Parque Central egy árnyékos padján úgy döntöttünk, itt az ideje kipróbálni ezt a szivarozás dolgot, ha már egyszer Kubában vagyunk. Egyáltalán nem dohányzunk, majdnem szinte soha nem is próbáltuk, talán kicsit erős volt ezzel kezdeni, nem is ment túl jól :D A végefelé már rájöttem hogyan ne tüdőzzem le, de csípett és mart és biztosan nem fogunk rászokni :D
            Este még visszamentünk a városba egy kis éjszakai hangulatért, de az emberek nem salsáznak az utcán, inkább csak a turisták szórakoztatásáért zenéltek az éttermekben. A fiatalok persze kiülnek az utcára este, hangosan zenét hallgatnak, ordító hangfalakkal közlekednek, megvan a hangulata, de nem az a megállás nélküli tánc és jókedv. A Capitólium egyáltalán nem volt kivilágítva, a közvilágítás is hiányzott sok helyen, nappal sokkal hangulatosabb.
            Havannát látni kell az biztos, de ez a majdnem három nap elég volt rá. A turisták által látogatottabb részei olyanok, mint bármelyik szép és hangulatos mediterrán város, de emellett látni kell a külsőbb, helyiek által lakott területeit is. Akik a turistákkal érintkeznek, ők nem tűnnek szegénynek, mindenkinek van telefonja, minőségi ruhái. Nem kell olyan messze menni a belvárostól, néhány utcával arréb  viszont tényleg olyan helyen élnek emberek, ahol terjed a vizelet és ürülékszag, omladoznak az épületek, egymás szájába lógnak az ablak nélküli szobák. Az épületek a forradalom előtt nagyon szépek lehetettek, még felfedezhetőek a formák, díszítések, de mára sajnos már nagyon leamortizálódtak.